Hosszú évezredes történetében először fordul elő, hogy Egyiptomban a választópolgárok több jelölt közül választva határozhatják meg, ki legyen az ország első embere. Az ázsiai, különböző színű forradalmakkal ellentétben, a Nílus országában nem az ellenzék hirtelen sikerének köszönhetőek a demokratikus változások, hanem az immáron majdnem negyed százada „uralkodó” Mubarak államfőnek. Az első többjelöltes elnökválasztás és a rendkívüli állapot esetleges megszüntetése komoly változásnak tűnhet, ám sokan kétkedve fogadják a bejelentéseket.
A látszat csal
Hogy az 1981 óta folyamatos szükségállapotban élő egyiptomiak a választási törvény módosításai ellenére mégsem fognak mást választani elnöküknek, mint a 77 éves veterán Mubarakot, annak persze egyszerű okai vannak. Az első látásra valóban demokratikusnak tűnő reformok valójában inkább csak látszatintézkedések, melyek ténylegesen nem veszélyeztetik az első „többjelöltes” választás kimenetelét.
Minden valószínűség szerint Mubarak is inkább csak a külföld – elsősorban az Egyesült Államok – irányába tett gesztusnak szánja intézkedéseit, hiszen az utóbbi időben a világ vezető hatalma többször is rosszallását fejezte ki, amiért ellenzéki politikusokat börtönöztek be az észak-afrikai országban. Márpedig Egyiptom nemcsak az Egyesült Államok számára fontos, hanem igaz ez fordítva is: Egyiptom számára is fontos, hogy hogyan vélekedik róla a világpolitika elsőszámú szereplője. (Egyiptom világpolitikában betöltött szerepéről olvassa el kapcsolódó írásunkat >>>)
A változás szele
A változás szele sokakat valóban meglepően érintett, amikor az elnök ez év februárjában elfogadtatta az új választási törvényt, amely szerint a szerdai elnökválasztáson már nemcsak a parlament által jelölt egyetlen személyre mondhatnak igent vagy nemet az amúgy nem túl aktív választók, hanem kilenc elnökjelölt közül választhatnak. A sharm-el-shejki támadást követően pedig még azt is felvetette Mubarak, hogy a negyedszázados rendkívüli állapotnak véget vet – igaz csak egy terrorellenes törvény életbeléptetése kedvéért.
Hogy mit is takarna ez a terrorellenes törvény, azt egyelőre csak sejteni lehet, de az ellenzékiekben van némi aggodalom: szerintük – sőt egyes külföldi megfigyelők szerint is – a terrorellenes törvények életbeléptetésével még szigorúbban felügyelnék őket, mint a folyamatos rendkívüli állapotban. Kérdés tehát, hogy ezzel a két lépéssel vajon ténylegesen közelebb kerül-e Egyiptom a demokráciához. Szakértők a választás kapcsán több érdekességre is felhívják a figyelmet.
Arccal a demokrácia felé?
Az első és leglényegesebb dolog az, hogy kilenc jelölt ide, nyilvános választási kampány oda, Mubarak egészen biztosan elnök marad. A februárban elfogadott választási törvény szerint ugyanis csak az indulhat elnökjelöltként, aki egy immáron öt éve bejegyzett párt tagja, ráadásul össze tud szedni 450 aláírást tapasztalt és a politikában több éve részt vevő képviselőktől. Az egész szépséghibája mindössze annyi, hogy a 454 fős parlamentben 388 helyet a Mubarak vezette Nemzeti Demokrata Párt (NDP) birtokol, és nincs ez másként a helyi szerveknél sem.
Ezzel a két rendelkezéssel pedig a két legnagyobb támogatottságú ellenzéki mozgalom alól Mubarak ki is húzta a talajt. Míg ugyanis az iszlamista alapon álló Muszlim testvérek mozgalma, amely gyakran vádolta Mubarakot túlzott nyugatbarátsággal, immáron jó ideje a betiltott mozgalmak sorát népesíti, a liberális gondolkodásáról ismert gazdag ügyvéd és újságíró, Aymar Nourt pedig éppen mozgalma beindításakor vádolták meg azzal, hogy aláírásokat hamisított, hogy elindulhasson a választásokon.
Ezen vád miatt Nourt januárban le is tartóztatták, ám miután szabadon engedték, immáron elég kevés ideje maradt, hogy az amúgy Mubarak befolyása alatt álló elektronikus hírközlési szervekben ismertté tegye magát. Az al-Ghad (Holnap) mozgalom vezetőjén kívül szakértők szerint a többi hét jelölt közül egy sincs, aki akár csak néhány százalékot is elérhetne egy olyan választáson, amelynek tisztaságára senki nem venne mérget.
Bush egyébként szabadságterjesztő politikája jegyében arra kérte Mubarakot, hogy nemzetközi megfigyelők is részt vehessenek a választásokon, ám Mubarak ettől egyértelműen elzárkózott, az Egyesült Államok első embere pedig – sok más példával ellentétben – nem ragaszkodott eredeti szándékához. Az okot hozzáértők nem másban, mint Mubarak fiában, Gamal Mubarakban vélik felfedezni.
Előttem az utódom
Idősebb Mubarak ugyanis az utóbbi években szépen egyengette az utat kisebbik fia, Gamal előtt. Gamal a Nemzeti Demokrata Pártban gyors karriert futott be, de talán ami még ennél is fontosabb az az, hogy apja gazdasági tanácsadója is lett a több mint egy évtizeden át Angliában élő fiú. Gamalt ráadásul, aki neoliberális felfogásáról ismert, és aki apja pártját is immáron a maga képére formálta, az Egyesült Államok is támogatja.
Nemrégiben külön találkozója volt Condoleezza Rice-szal, az ellenzéki újságok – ilyenek azért mindig is voltak Egyiptomban – pedig úgy beszélnek a kisebbik fiúról, mint Egyiptom de facto irányítójáról. Nos, amennyiben idősebb Mubarak megnyeri a szerdai választásokat, egyes megfigyelők forgatókönyve szerint az sem elképzelhetetlen, hogy pár év múlva az apja egyszerűen átengedi fiának a stafétabotot, akiből így de jure is Egyiptom elnöke lehet. Hogy mit hoz a távolabbi jövő, az tehát egyelőre kérdés, ami biztos, az csak az idősebbik Mubarak szerdai győzelme. Erre azonban már szinte mindenki mérget merne venni.
