Külföld

Cáros hajrá Bulgáriában

admin
admin

2005. 06. 24. 16:06

Bár a szombati bulgáriai választásokon a baloldalnak áll a zászló, mégsem biztos, hogy ők alakíthatnak kormányt.

Mostanában Szófiában mindenhol az alábbi hirdetésbe botlik az ember: „Szavazzon, és nyerjen egy autót!” Aki ez alapján netán arra gondol, hogy valamely, Bulgáriában is hódító valóságshow közönségét csábítják így sms-voksok küldésére, nos, az súlyosan téved. A szóban forgó Hyundai Matrixot ugyanis még véletlenül sem a Nova TV-n nemrég lefutott első bolgár Big Brother szavazói között sorsolják ki – az a június 25-i parlamenti választás résztvevői közül jut majd valakinek. A bolgár hatóságok így próbálják fokozni a szavazási hajlandóságot.


Június 25-e fő kérdése, hogy a nyolc éve hatalmát vesztett Bolgár Szocialista Párt (BSZP) képes lesz-e kormánytöbbséget alkotni. A BSZP mellett még néhány kisebb baloldali pártot tömörítő Koalíció Bulgáriáért támogatottsága az Alpha közvélemény-kutató intézet legutóbbi felmérésének eredményei szerint 40 százalék körül áll. Ha ehhez hozzávesszük a bulgáriai török kisebbséget képviselő, és előreláthatólag a szavazatok mintegy 8 százalékát begyűjtő Szabadság és Jogok Pártját (DPSZ) – amely a szófiai politikai életben ciklusról ciklusra a mérleg nyelvét játssza, azaz már-már az „örökös kormánypárt” címre is joggal pályázhatna –, egy ilyen koalíció legalábbis igen közel kerülne a parlamenti többséghez. Mindeközben a túloldalon az egykori jobboldali kormánypárt, az időközben három darabra szakadt Demokratikus Erők Szövetsége „utódpártjai” gyűjtögetik a szavazatokat. Ám még együttesen sem igen zsebelnek be többet a voksok 20 százalékánál, ami akkor is édeskevés lenne a kormányzáshoz, ha az adott esetben nyilván hozzájuk is készségesen csatlakozó DPSZ-szel próbálnának meg összefogni.


Szoros is lehet


Csakhogy a sajátos bolgár politikai rendszernek van egy fajsúlyos harmadik tényezője is, nevezetesen a Szimeon Szakszkoburggotszki excár által fémjelzett jelenlegi kormánypárt. A „szerényen” csak II. Szimeon Nemzeti Mozgalomnak (NDSZV) nevezett politikai erő a legfrissebb közvélemény-kutatások szerint – miközben néhány hónapja még szinte teljes volt az elutasítottsága -, ha hajszállal is, de várhatóan túllépi a 20 százalékot. Így ha Szimeon a jobboldali pártok mellé áll, akkor tökéletes patthelyzet alakulna ki: mind a szocialisták, mind az ellenkező oldalon a jobboldali pártok és az NDSZV alkotta „szövetség” 40-40 százalék körüli eredménnyel zárná a voksolást. A valóságban ez azt jelenti, hogy előreláthatólag alig egy-két százalék dönt majd az egyik vagy a másik oldal javára.


A magát centristának és liberálisnak definiáló miniszterelnök egészen a választások előtti egy-két hétig nem volt hajlandó semmilyen koalíciós szándékáról nyilatkozni. Sokan éppen ezért azzal riogattak, hogy a „cárpárt” és a szocialisták „remekbe szabott” kétharmados törvényeket alkotnak majd együtt, ám Szimeon vélhetően még sincs annyira oda a szocialistákért, azaz inkább vállalná akár a minimális parlamenti többség nehézségeit is az ideológiai beállítottságához mégiscsak közelebb álló jobboldali pártok oldalán. Ráadásul előbbi esetben az új kormányfőt nyilván Szergei Sztanisevnek hívnák – ő a Bolgár Szocialista Párt elnöke -, Szimeon pedig munka nélkül maradna, hiszen a miniszterelnök-helyettesi poszt mégsem egy volt uralkodóhoz illő. Viszont ha az NDSZV a jobboldallal fog össze, az excár az maradhat, ami eddig volt: „őfelsége, a miniszterelnök”.


Érezhető fejlődés


Ez utóbbi lehetőséget egyébként a felmérések szerint azok a bolgárok sem bánnák, akik különben nem szavaznának az NDSZV-re. Szimeon négy éves kormányzása ugyanis valódi balkáni sikertörténet. A korábban zűrzavaros szófiai politika profivá, stabillá és kiszámíthatóvá vált. Bulgária nemzetközi megítélése látványosan javult, 2004-ben megtörtént a NATO-csatlakozás, és jó esetben már az EU-tagságra is csak 2007 januárjáig kell várni. S ami a választás szempontjából még fontosabb: a korábbiaknál átgondoltabb és következetesebb gazdasági programnak köszönhetően már az átlag bolgárok jelentős része is érzékeli a fellendülés jeleit.


Szimeon kormányfősége alatt a GDP növekedési üteme végig 4 százalék felett maradt, sőt, tavaly elérte az 5,6 százalékot, és az idén is 5,5 százalék körül várható. Az infláció is stabilan alacsony: a pénzromlás üteme tavaly 4 százalékos volt. Költségvetési hiány nincs, mi több, tavaly még 133 millió eurónyi leva (1 euró = 2 leva) maradt is az államkasszában. A kormány által meghatározott minimálbér négy év alatt 25 százalékkal emelkedett, igaz, annak összege így is csak 150 leva (mintegy 20 ezer forint). A munkanélküliség viszont változatlanul probléma: bár évről évre sikerül a mutatóból egy-két százalékpontot lefaragni, tavaly még mindig mintegy 12 százaléknyian voltak állás nélkül.


A Szimeon-kormány nagy érdeme, hogy csaknem teljesen lezárta a privatizációt. A sikerek közül is kiemelkedik, hogy az OTP 2003-ban 311 millió euróért megvásárolta a legnagyobb bolgár kereskedelmi bankot, a DSK-t, és hosszú évek kínlódása után sikerült elsózni az állami távközlési vállalatot, a BTK-t, s egyebek mellett három területi villamosáram-szolgáltatót is. Az elmúlt kormányzati ciklusban a szófiai tőzsde indexe, a SOFIX a nyolcszorosára nőtt.


Nem lesz nyári szünet


Bárki is alakít kormányt az idén nyáron, nem lesz egyszerű dolga. Az unió csak akkor szavatolja ugyanis a korábban megígért, 2007. január elsejei csatlakozási dátumot, ha Bulgáriában addigra lezajlik a bírósági reform. Mivel ehhez Szófiában még hozzá sem fogtak, az új kormány nyári szabadsága igencsak kurta lesz, hiszen fontos lenne, hogy e téren még az Európai Bizottság októberben esedékes országjelentésének lezárása előtt eredményt tudjon felmutatni. Brüsszel másik feltétele a bűnözés és korrupció elleni hatékonyabb fellépés. Ez azonban nyilván nehezen mérhető. Szófiában éppen ezért abban reménykednek, hogy az unió ezt a „lemaradást” nem fogja ürügyként felhasználni a csatlakozás egy éves késleltetésére, hanem ha látja a kormány igyekezetét, nagyvonalúan továbbot int.


Mindazonáltal a gazdaságban is van még teendő. A még mindig problémás infrastruktúra további fejlesztése mellett a legkeményebb dió a bérek közelítése az uniós átlaghoz. Ez a kérdés minden párt programjában szerepel, és a következő választási ciklus végéig a legvisszafogottabbak sem ígérnek 500 leva átlagfizetés alatt. Ez azonban a jelenlegi érték megduplázását feltételezi, márpedig egy ilyen lépés feltétlenül rontaná a gazdaság versenyképességét.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.