Sikerült a diót megtörni, a belét kikaparni, de a bélből kevés jutott a magyar mezőgazdaságnak – Orbán Viktor miniszterelnök virágnyelven ezzel a hasonlattal ismerte el a Fidesz-FKgP kormány agrárpolitikájának hároméves kudarcát a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Országos Szövetségének (Magosz) tíz éves ünnepi küldöttközgyűlésén.
Programbeszéddel is felérő előadásában viszont a választások előtti nyolc hónapra olyan “visszacsinálhatatlan” döntéseket ígért – üzletrészrendezést, gazda- és földtörvénycsomagot -, amely komótosabb országvezetésnek teljes ciklusra is elegendő lenne. Az agrárpolitika kedvezményezettjeinek körét azonban a kormányfő nem akarja megváltoztatni, a családi gazdaságokról szóló törvényjavaslat (amelyet még az idén beterjeszt a kabinet) a megkülönböztetetten kezelt “farmerek” megerősödését szolgálja: újabb támogatásokat, beruházási kedvezményeket és előnyösebb vállalkozási környezetet jelent majd a gazdáknak.
Három hektár, tizenöt tehénAz uniós közös agrárpolitika (CAP) egyik ellentmondása, hogy minél kevesebb támogatást vesz fel egy gazda, annál több formanyomtatványt kell kitöltenie. A 15 tagállam mezőgazdasági miniszterei ezért a minap olyan döntést hoztak, amellyel jelentős mértékben csökkenthetik a legkisebb agrártermelők bürokratikus terheit. Az éves viszonylatban 1250 eurónál kevesebb közvetlen kifizetésben részesülő farmereknek 2002-től indulóan elég lesz egy támogatási igénylést benyújtaniuk, és a garantált árak csökkentését kompenzáló pénzt is egy összegben vehetik majd fel.
Ez, az Európai Bizottság által régóta szorgalmazott reform becslések szerint az uniós agrártermelők 30-40 százalékának könnyítheti meg az életét, és mivel a szubvenciókat nem a termeléshez kötik, a Kereskedelmi Világszervezet előírásai sem sérülnek. Az elmúlt tíz évben az EU-ban valahányszor csökkentették az ártámogatásokat, egyre magasabbra emelték a közvetlen jövedelemtámogatásokat. Az 1250 eurós éves támogatási szint elérése nem nagy kunszt: elég, ha valakinek 3 hektár termőföldje vagy 15 tehene van. Más kérdés, hogy ha a jövedelemtámogatásnak egyáltalán nem lesz köze a termeléshez, akkor a farmerek közül sokan a biztos pénz tudatában felhagynak majd a gazdálkodással. Az agrártermelőknek ezentúl a kisujjukat sem kell majd mozdítaniuk a szubvenciókért.
A bürokrácia lefaragása megkönynyítheti a jövendőbeli tagországok CAP-be történő integrálását is. Hiszen ezek az államok zömében szegény kistermelőket hoznak magukkal az unióba, akiket rengeteg papírmunkától kímélhet meg a kedvezmény. A tagjelöltek Budapesttől Varsóig elsősorban mégsem emiatt kapták fel a fejüket a döntés hallatán. A lépésből arra következtethetnek, hogy – a közvetlen kifizetések új tagországokra való, akár részleges kiterjesztésével – vegetáló kisgazdaságaik életben maradási esélyt kaphatnak.
A gyakorlatban azonban nem ilyen egyszerű a helyzet. Az unióban kifizetett közvetlen jövedelemtámogatások 50-60 százalékát a nagy farmerek vágják zsebre, a fennmaradó hányadon pedig – a szabályok változatlanul hagyása esetén, az új tagok részvételével számolva – többeknek kell majd osztozniuk.
A döntésnek olyan hátulütője is lehet, hogy nem ösztönözné a mezőgazdaság szerkezetátalakítására a tagjelölteket, amire különben az unió nagy hangsúlyt helyez. Ha két-három tehenet tartó lengyel gazdák bizton számíthatnának a támogatásra, semmi nem sürgetné a változásokat. Az egyik lehetséges magyarázat erre a belső ellentmondásra, hogy az Európai Bizottság a mezőgazdasági biztossal az élen csak az első lépésnek tekinti a mostani reformot. Franz Fischler egy beszédében felfedte azt a szándékát, hogy a kisfarmereknek járó pénzeket a jövőben ne az agrárköltségvetés első, hanem inkább a második pilléréből folyósítsák, ahonnan vidékfejlesztést finanszíroznak. Mivel a második pillérnél a kormányoknak kell a támogatás feléig beszállni a finanszírozásba, az unió gyakorlatilag a tagállamokra bízná a kistermelők sorsát. Ez természetesen egyelőre csak egy a számos opció közül, mégis arra int, hogy az agrárminiszterek döntésének nem csak egyetlen, pozitív olvasata lehetséges a tagjelölt országokban.
Gyévai Zoltán, Brüsszel
MÁS MÓDSZERREL. Az eddig elvesztegetett időt nehéz lesz behoznia a hátralevő hónapokban a Fidesznek, pláne, hogy nem új tartalmat, hanem más formát szeretne meghonosítani. Az S.O.S. agrárcsomagnak is része a szövetkezeti külső üzletrész, mivel a koalíció értelmezése szerint az Alkotmánybíróság nem a célt találta alkotmányellenesnek, csak a megoldást. Feltett szándék tehát továbbra is, hogy az év végéig az állam megkezdje a szövetkezeti papírok névértéken történő felvásárlását, s nemcsak a külső tulajdonosoktól, hanem a nyugdíjas üzletrészesektől is.
Önálló egységet alkotnak az Orbán-csomagban a termőfölddel kapcsolatos elképzelések, amelyek gerincét a tervek szerint a jövő év januárjától már hatályba is lépő új földtörvény alkotja majd. Ez a jogszabály is elsősorban a hazai gazdákat védi, hogy amíg a hazai földárak nem közelítik meg az európai uniós (EU) átlagot, addig ne szolgáltassák ki a “fő termelőeszközt” a külföldi spekulációs tőkének. A csatlakozási tárgyalásokon elért eredmény is belekerül majd a törvénybe, amely szerint a valószínűsíthető csatlakozás utáni hét évig (2011-ig) külföldi, illetve jogi személy nem szerezhet magyarországi termőföldtulajdont.
A kormány kritikusai szerint a földcsomag legnagyobb hibája mégis az, hogy gyakorlatilag szabad utat enged a hazaiaknál nagyságrendekkel tőkeerősebb uniós gazdák termőföldvásárlásának. A miniszterelnök ugyan a csatlakozási tárgyalások sikereként mutatta be a külföldiek magyarországi termőföldvásárlására vonatkozó 7 éves moratóriumot, ám az a bírálók szerint valójában kiskapukat nyit, és nem érvényesül a korlátozás. Pedig a törvény a korlátozás lejárta után is előnyt adna a helyben lakó gazdáknak a földvásárlásnál és a földbérletnél, s a kormány a zsebszerződések megakadályozására, felszámolására is konkrét jogi megoldásokat akar beterjeszteni a törvény módosításához. A másik földvédelmi bástya a Nemzeti Földalap (NFA) lesz, amely azonban – még a kabinet optimista számítása szerint is – legfeljebb csak jövőre kezdheti meg a működést.
ÉRDEKKÉPVISELETI KIDOBÓS. A hátralevő nyolc hónap feladatai között említette a miniszterelnök az agrárérdek-képviseletek piaci újrafelosztását is. Az erőviszonyok változásával Orbán nem tartja helyénvalónak, hogy a családi gazdaságokat képviselő gazdakörök kimaradnak a mezőgazdasági érdekképviseletek egyenrangú versenyéből. “Önök vannak többen” – buzdítja a gazdákat, kimondatlanul is hadat üzenve a szövetkezeti kört reprezentáló Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének (MOSZ). Nyomatékul bejelentette: a kormány kész megerősíteni a megállapodását a Magosszal, hogy a mezőgazdaságból élőknek erősödjön a hangja a politikában.
“Miért nem három évvel ezelőtt?” – kérdezi az Orbán-féle agrárcsomag kapcsán Raskó György, az Antall-kormány mezőgazdasági államtitkára. Az agrárközgazdász a nemzeti agrárreformokat sürgető Zöld Szalag Mozgalom aktivistájaként attól fél, hogy a monstre programcsomag inkább választási fogás. A megvalósításához kevés az idő. A törvénymódosításokat csak szerencsés esetben fogadhatja el a Tisztelt Ház az idén, mivel mindegyik javaslat komoly vitára számíthat, tehát mindez 2001-ben semmilyen hatással nem lesz a mezőgazdasági termelésre. Az NFA pedig, ha lesz is benne elegendő pénz, szintén csak 2002-ben kezdi majd el a működést. Más szakértők szerint az alapba 100 milliárd forintot kellene belepumpálni, hogy meghatározó vevő és eladó lehessen, és legkevesebb 30 milliárd kellene ahhoz is, hogy érezhető élénkülést indukáljon a földforgalomban. A kétéves költségvetésben azonban 2002-re mindössze 4 milliárd forintot különítettek el az NFA céljaira.
TÁVOL AZ EU-TÓL. “A növekvő magyar gazdaságban válságba került az agrárium: csökkent a termelés és a jövedelem, kisebb lett az agrárfoglalkoztatás” – állapítja meg Máhr András, a MOSZ titkára. Szerinte diszkriminatív a támogatási rendszer, nem is hasonlít az EU-ban elvártra, így alkalmatlan az uniós pénzek fogadására, kiosztására. Két év óta még a Sapard Hivatalt sem sikerült akkreditálni, emiatt támogatások veszhetnek el. Nőtt az elvonás és a forint sávszélese is rontott a mezőgazdaság helyzetén, amely már az inflációt és a kisebb exporttal, növekvő behozatallal a nemzetgazdasági bevételeket is érinti. Ezek közül egyik akut bajjal sem foglakozik a csomag, amely három évvel az EU-csatlakozás előtt sem próbálja növekedési pályára állítani a mezőgazdaságot. “De lehet-e úgy felzárkózni, hogy a vidék leszakad?” – teszi fel a költői kérdést a szakértő.
Az új agrárprogram elemei GAZDACSOMAG.
A családi gazdaságokról szóló törvény megalkotásával támogatások, beruházási kedvezmények nyújtása, kedvezőbb vállalkozási környezet kialakítása.
FÖLDCSOMAG. A termőföldről szóló törvény módosítása révén 7 év tulajdonszerzési stop külföldieknek és jogi személyeknek, a Nemzeti Föld Alapról szóló törvény megalkotása.
ÜZLETRÉSZCSOMAG. Kormányrendelettel szabályozva a külső szövetkezeti üzletrészek, illetve nyugdíjasok szövetkezeti üzletrészének állami felvásárlása névértéken.
A szövetkezeti lobbi titkára kirekesztőnek nevezi a miniszterelnök most vázolt terveit: az üzletrészek ügyét az Alkotmánybíróság döntése szerint sem lehet a szövetkezeti tagok kárára orvosolni. A kormány beavatkozásával szembeállítaná a mezőgazdaságból élőket. A gazdatörvénnyel Máhr András szerint ugyanez a baj. Önmagában szintén szép elgondolás, akár 40 ezer családot is érinthet, de mi lesz a mezőgazdaságból élő többi, egymillió emberrel: az őstermelőkkel, az egyéni vállalkozókkal, az agrár-munkavállalókkal. Ez a rendkívüli támogatási forma amúgy is idegen az EU-tól, ahol “családi gazdaságot” mint jogintézményt nem ismernek, csupán az árbevétel alapján kis- és nagytermelőt, illetve fő- és mellékfoglalkozású agrártermelőt különböztetnek meg.
A tiszavirág-életű, “ad hoc” kormányfői agrárprogramból kilóg a lóláb. Nem az agrárbajok orvoslásának szándéka, hanem a korán kezdődött kampány szülte. Medgyessy Péter MSZP-s miniszterelnök-jelölt is “arccal a mezőgazdaság felé” fordult. Elemzők szerint a 2002-es választás vidéken dől majd el…
