Visszadtuk az örömöt és a büszkeséget, amit a kokárda viselése jelent. Többé nem engedjük, hogy bárki jogot formáljon arra, hogy megmondja, hogy ki az igazi magyar, kit illetnek a nemzeti jelképeink, kinek van joga büszkének lenni a magyarságra. Aki magyarul gondolkodik, magyarul álmodik, az magyar ember. Aki József Attilát vagy Radnótit, Petőfit vagy Márai Sándort olvassa, az magyar ember. Függetlenül abban, kire szavaz, miben hisz, kit szeret. Két év alatt elérhettük, hogy nem egyetlen oldal sajátítja ki a politikai képviseletüket a cigányságnak, a határon túliaknak. Mára egy a nemzet, egy a zászló. Köszönöm nektek.
– mondta Magyar.
Óriási utat jártunk be két év alatt. Mindig is sokan voltunk, de nézzetek körül, ilyen sokan még nem voltunk. Mi nem egy aprócska térre buszoztatunk embereket, mi a legnagyobb térre jövünk. Hogy egy klasszikust idézzek, akitől holnap búcsúzunk: még soha nem néztünk ki ilyen jól. Igaz az is, hogy elnézve az akkori, két évvel ezelőtti felvételeket, én is egy kicsit másképp néztem ki, mint ma. De valójában nem láttam és láthattam előre, hogy mire vállalkozom. Annyit tudtam, hogy mennem kell előre, nem szabad megállni vagy visszafordulni. Tudtam, éreztem, hogy a hazámnak változásra van szüksége és éreztem, hogy ez az ország ennél sokkal többet érdemel. Tudtam a bajt, de a nagyságát még én sem sejtettem. 2024 áprilisa óta több mint 700 magyar településen jártam, volt, ahol hatszor, hétszer. Sok százezer emberrel beszéltem vagy fogam kezet. Meghallgattam rengeteg megrázó, szomorú és vidám történetet. Meghallgattam, hogy mi bántja a legkisebb települések lakóit, hogy mit remélnek. Belenéztem a nyomor és a reménytelenség szemébe is. Láttam a düledező vályogházakat, a több százezer magára hagyott üres épületet. Láttam a tanítani akaró tanárokat, a nyomozni akaró rendőröket. Emellett láttam a reményt, a hitet, a tenni akarást, a kurázsit. Érzem a változás mindent legyőző erejét. Ez az ország egy emberséges, működő, valóban szuverén, szabad országot akar.
Ma egy olyan ember áll előttetek, akit ez a hosszú út megváltoztatott. Változtam a rengeteg történet, érzelem, ölelések, imák, a rengeteg probléma és a rengeteg szeretet hatására és által is. De szerintem a változás az nem szégyen, hanem éppen hasznos, egy hasznos erény. Úgy érzem, mind a közösségünk, mind a jelöltjeink, mind jómagam készen állunk a feladatra. Magyarnak lenni egy csoda, az országot vezetni pedig egy különleges kitüntetés.
