Két történet arról, miért is szeretem annyira azt, amit csinálok.
A december, az ünnepek a rendelőben mindig örömet jelentenek. Igaz, sok a dolog, készülnivaló is akad bőven, de csodás érzés látni, megélni a kis betegeim várakozását, izgalmát. Bevalljuk vagy sem, nincs ez másképp velünk, felnőttekkel sem. A sok panasz és feladat ellenére rengetegen vagyunk, akik szeretik a készülődést, a meglepetéseket és az évnek ezt a csillogó, örömteli hónapját.
A betegség nem válogat, legyen akármilyen ünnep – és a kis betegeket el kell látni.
És karácsonykor és Újév napján is születnek kisbabák, akiket szintén el kell látni, szüleikkel mindent át kell beszélni, mindent meg kell mutatni nekik.
Az első vizsgálat különösen sokáig tart, és a témák egyike a láz, valamint a lázmérés technikája. Miután megmutatom, hogyan is kell a kisbabának lázat mérni, és a szülők helyben ki is próbálják, mérséklődik a félsz, vagyis az ellátás flottabbul fog menni.
És akkor az első történet.
Kiderül, hogy néhány hete a rendelői lázmérő is hasonló sorsra jutott. Ugyan van digitális hőmérőnk, de azt én nem kedvelem, ezért a lázmérés begyakorlása a következő hétre marad.
Az év utolsó munkanapján jönnek kontrollra.
„Ezt a Jézuska hozta a doktor néninek”, mondja az apuka, és kapok két kicsi csomagot. Lázmérő van bennük. „Az egyik az öné, a másikat a rendelőbe gondoltuk.”
Ez lett számomra a tavalyi év kedvenc ajándéka, ugyanis szeretet, figyelem, kedvesség van benne. Persze azonnal beavattam a szülőket a lázmérés rejtelmeibe.
A másik sztori pedig egy levél egy orvoslátogató kollégától, az üzenet az év utolsó napján érkezett rengeteg jókívánság között.
Íme.
Kedves Doktornő!
Ha megengeded, pár személyes gondolatot osztanék meg veled.
Az ünnepek előtt mentünk autóval vásárolni az életem 4 nője és én.
Arról beszélgettünk, hogy az emberek ilyenkor sokat vásárolnak, mert mindenki ajándékot vesz a szeretteinek. A lányaim kérdezték, hogy akkor ugye mindenkinek sok pénze van. A következő kérdés rögtön érkezett, hogy hogyan lehet pénze valakinek.
A feleségem és én, mint a jó szülők, elkezdtük magyarázni, hogy azért kell tanulni és utána dolgozni, hogy legyen lehetőségünk ajándékokat venni a szeretteinknek.
A lányaim a hátsó ülésen egy kicsit hallgattak, majd az egyik iker előreszólt, hogy „de apa, te csak randizni jársz a doktor nénikkel.”
Hát, nem tudom, hogy ki volt már olyan helyzetben, mint ebben a pillanatban én, néztem előre vezetés közben, de éreztem, hogy a feleségem felől két lézerfény, ami a szeméből indult a fejem felé, kezdett melegíteni… Gondoltam, javítanom kell a helyzetemen, ezért azt mondtam a lányomnak, hogy tudod, drágám, nemcsak doktor néniket látogatok, hanem vannak doktor bácsik is.
Ebben a pillanatban megszólalt a másik iker, hogy „persze, velük meg barizol.”
Az előbbi két lézerfény már égetett, de aztán egy kicsit elgondolkoztam, és rájöttem, mennyire szerencsés vagyok. Úgy dolgozhatok, hogy azt csinálom, amit szeretek, olyan csodás emberekkel, akikkel „randizhatok” meg „barizhatok”.
Elnézést kérek a megfogalmazásért, remélem, nem sértő a gondolat, de néha a gyerekszáj mutatja meg, milyen szerencsés vagyok a munkámban „IS” 😊.
Szóval szeretnék: Nagyon Boldog Karácsonyt és még Boldogabb Új Évet kívánni!
A feleségem végül engedélyt adott a további munkavégzésre, így jövőre érkezem ismét: „orvostlátogatni”, randizni, barizni. 😊
Szeretettel: Tamás.
Régóta tudom, hogy a dolgok igazi értéke nem az anyagiakon múlik. Az odafigyelés, egy szeretetteljes gesztus tette boldoggá számomra az elmúlt év utolsó napjait.
Új év van, új tervek és remények. Ráadásul olimpiai év következik, ami a családomban mindig is kitüntetett helyet foglalt el.
Remélem, nemcsak az új év lesz jobb, hanem mi, emberek is.
