Milliárdok nézik világszerte a pornóipar videóit, mégis meglepően keveset tudunk arról, hogyan is készül valójában ez a kultúraformáló tartalom, arról pedig még kevesebb információnk van, hogy milyen áron. Annak ellenére így van, hogy egyre több tényfeltáró cikk, interjúsorozat vagy dokumentumfilm próbál a kulisszák mögé tekinteni. Az egyik ilyen a Pulitzer-díjas amerikai újságíró, Nicholas Kristof három évvel ezelőtti cikke a havonta 3,5 milliárd látogatót vonzó Pornhubról, amelyről kiderült, hogy tele van olyan videókkal, amelyekben gyerekeket erőszakolnak meg. Az akkor még a New York Timesnak dolgozó publicista cikke óriási port kavart, és bár az oldal nem szűnt meg,
- töröltek róla 10 millió pornóvideót,
- a Visa és a Mastercard megszakította a kapcsolatot az oldallal,
- később pedig a Pornhub vezetősége is lemondott.
Hasonló vihart és változást akarnak elérni a Beyond fantasy (Túl a fantázián) című amerikai dokumentumfilm-sorozatnak a készítői is, akik pornóproducereket és „előadóművészeket” megszólaltatva mutatják be kendőzetlenül, miként profitál a pornó a durva etikai áthágásokból, a nők kényszerítéséből és bántalmazásából. Az ígérik, aki megnézi a sorozatot, soha többé nem fogja úgy nézni a pornót, mint előtte. Nemcsak a nézőre van hatással a doku, hanem a benne szereplőkre is: akad olyan pornószínésznő, aki a filmhez készített interjúja után három hónappal kiszállt az iparból, de olyan is, aki öngyilkosságot kísérelt meg.
A YouTube-on is elérhető dokumentumfilm rendezője Benjamin Nolot francia származású amerikai író, rendező, producer, aki kamerával küzd a szexipar visszaélései ellen. Nevéhez fűződik a Netflixen futó Liberated: The New Sexual Revolution című dokumentumfilm is, amely amerikai főiskolások, egyetemisták bulizós, alkalmi szexszel átitatott világába nyújt betekintést, és arra keresi a választ, mi ennek a generációnak az attitűdje a szexualitás, a gender és az erőszak kérdésében. Nolot első dokumentumfilmje, az emberkereskedelemmel, azon belül is szexuális rabszolgasággal foglalkozó Nefarious: Merchant of Souls 2011-ben jelent meg, és komoly kritikai visszhangot, jórészt elismerést kapott. Nolot alapította meg az Exodus Cry elnevezésű, keresztény, nonprofit, aktivista szervezetet is, amely a pornóipar visszaélései és az emberkereskedelem ellen hirdetett harcot.
A három, egyenként nagyjából félórás epizód három témában világítja meg a felnőttfilmezés brutális világát.
- Az első részben az egyik legkeresettebb műfajjal szembesítik a nézőt: azzal, amikor a férfiak arról ábrándoznak, hogy kiskorú lányokkal létesítenek szexuális aktust. Olyan színésznőket szerepeltetnek ezekben a videókban, akik bár a való életben legalább 18 évesek, kinézetükkel és viselkedésükkel kiskorú lányt játszanak.
- A második rész arra derít fényt, hogy a pornóiparban dolgozó nők mennyire nincsenek védve, mivel az óvszer használata szinte egyáltalán nem jellemző, a nemi betegségek tesztelése pedig nem kellő gyakorisággal történik.
- A Beyond fantasy harmadik epizódja talán a legfelkavaróbb: a pornó egy másik rendkívül népszerű műfajába, a hardcore-ba enged betekintést, egyúttal megismerhetjük ennek a műfajnak az „ikonját.”
Két copf masnival, játszótér, plüssmackó és kész is az idősebb férfiak fantáziája
– Tetszik az új külsőd?
– Imádom, Mister.
– Viseltél már ilyen rövid szoknyát?
– Soha.
– Hány éves vagy, Courtney?
– Csak 12 és fél.
– Wow, de dögös.
A fenti párbeszéd egy, a Beyond fantasy dokumentumfilmbe bevágott pornófilm jelenetéből származik. A pornóban külön műfaji kategória az úgynevezett barely legal (alig legális): amikor a való életben legalább 18 éves lányok kinézetükkel, viselkedésükkel és hangjukkal kiskorú lány szerepébe bújnak, ahogy a jelenet „Courtney-ja” is.
A jelenet férfi színésze, művésznevén Max Hardcore, az egyik legfoglalkoztatottabb a pornóiparban, azt mondja, nincs semmi baj ezzel. Arra a kérdésre, hogy miért annyira népszerűek azok a pornófilmek, amelyekben a lány gyerekként van ábrázolva, azt válaszolja: mert a fiatal lányok a legtermékenyebbek, és természetes, hogy egy férfi a fiatal lányokhoz vonzódik.
A barely legal az egyik legnépszerűbb műfaj a pornóban. A dokumentumfilm weboldalán található statisztikák szerint a tini (angolul teen) kategória 2018-ban több mint 33 milliárd nézőt vonzott a pornóoldalakon, és sok éve a keresőbe legtöbbször beírt szó is ez. Ráadásul a teen messze a legtöbbet szereplő kifejezés a pornófilmek címében.
A dokumentumfilm első részében megszólaló egyik színésznő azt mondja, munkája 50 százalékát ezek a filmek teszik ki, vagyis pornókarrierjének nagy részében térd- vagy bokazokniban, miniszoknyában, két copffal áll a kamera elé. Merthogy ezek azok a bevett kellékek, amelyekkel a 18 éves vagy annál idősebb lányokat fiatalabbnak állítják be. De vannak durvább, a pedofíliát egyértelműen népszerűsítő pornójelenetek is, amelyek játszótéren játszódnak, a pornószínésznő plüssmacit szorongat, és kislányos hangon apucinak szólítja a jelenet férfi szereplőjét.
A gyerekekkel való szexről szóló fantázia népszerűsítése a dokumentumfilm első részében megszólaló producerek és rendezők többsége szerint is aggályos, mégsem hagynak fel vele. Törvény sem kötelezi erre őket, mert bár sok országban tiltott, az Egyesült Államokban, ha a pornószínésznő legalább 18 éves, akkor szerepelhet pornófilmben egy fiatalabb lány szerepébe bújva is. Az pedig nincs meghatározva, hogy a jelenetben milyen korú kislányt alakíthat.
A súlyos etikai aggályok ellenére azért sem hagynak fel a barley legal műfajú pornófilmek készítésével, mert iszonyatosan keresettek és rengeteg pénzt hoznak. Egy volt producer azt mesélte, saját pornóoldalának havi 12 milliós egyedi látogatója volt, és egyértelműen a legnépszerűbb filmek azok voltak, amelyekben a pornószínésznő kislányt alakított. Egy másik megszólaló exproducer elismerte, „nem feltétlenül van rendben” a barely legal műfaj. Az egyik pornófilmben egy 28 éves színésznőt öltöztettek kiskorúnak, és a jelenetben többen is szexeltek vele. „Talán ez nem volt a legjobb ötlet” – ismerte el a férfi, ám utóbb, amikor arról beszélt, hogy az Óz a csodák csodája pornóváltozatát forgatták, és a kislányjelmezbe felöltöztetett Dorothyt eljátszó pornószínésznővel mindenki szexuális aktust létesített, úgy fogalmazott:
A komikus oldalam azt mondja, ez remek, vicces, csodálatos. Hogy lenne ennek ezen túlmenően más konzekvenciája? Próbálok erre nem gondolni. Remélem, nincs.
Arra persze nem vállalkozott Benjamin Nolot, hogy bemutassa, a pornó ezen, kiskorú lányokat szexualizáló műfaja mennyire erősíti a pedofília elterjedését, de a válasz egyértelmű: biztosan nem szab gátat neki.
Van azért olyan megszólaló is, aki határozottan ellenzi a kiskorúakkal való szexuális kapcsolat fantáziájának megjelenítését a pornóiparban. Mike South szerint e tekintetben a pornóiparnak önszabályozónak kellene lennie, mert valaki számára, aki hajlamos erre a fétisre, az ilyen filmek legitimálást jelenthetnek, miközben könnyen elképzelhető, nem igazolásra lenne szüksége, hanem professzionális segítségre.
Tracey Sweet mindössze 20 éves, de a barely legal műfaj egyik legkeresettebb pornószínésznője. Nem véletlenül, mert tini kinézete miatt előszeretettel forgatnak vele olyan pornófilmeket, amelyekben ártatlan (értsd: kiskorú) kislányt játszik. Azt meséli, amikor pornózni kezdett, nem sejtette, hogy ebben a műfajban lesz keresett, „de ezt akarják látni az emberek”.
Amikor hazamegyek, nem Tracey Sweet vagyok. Ő egy pornókarakter, egy munka, ahol Tracey Sweet az lesz, akinek lennie kell azért, hogy fizetni tudjam a számláimat. Ezért játszom el minden idősebb férfi álmát.
Azt elismerte, hogy nagyon rosszul viselné, ha 14 éves húgát megerőszakolná egy férfi, aki barely legal pornófilmeket néz. És mintha megértette volna az interjú alatt, valójában miről is szól ez az egész, mert a fiatal lány a dokumentumfilmhez rögzített beszélgetés után három hónappal felhagyott a pornózással.
Fojtogatják, pofozzák, földre lökik, leköpik
Van egy másik, hasonlóan aggasztóan népszerű műfaj, amelyről a sorozat utolsó, legfelkavaróbb része szól: a gyakran durva fizikai erőszakot megjelenítő hardcore. A Beyond fantasy készítői által közzétett adatok szerint egy négyezer heteroszexuális pornójelenetet vizsgáló tanulmány adatai arra világítottak rá: a két legnézettebb pornóoldal egyikén a jelenetek 45, míg a másikon 35 százalékában jelenik meg fizikai agresszió, túlnyomórészt a színésznőkkel szemben. Ehhez szorosan kapcsolódó statisztika az is,
A hardcore filmek ázsióját jól mutatja az is, hogy az, aki bevállal egy ilyen erőszakot is tartalmazó jelenetet, 1200 és 2400 dollár (420 és 840 ezer forint) közötti összeget kereshet, míg egy „átlagos” film 800 dollárt (nagyjából 280 ezer forintot) vagy annál is kevesebbet fizet. A pénz miatt gyakran a színészek olyan extrém jeleneteket is bevállalnak, amelyek nem komfortosak a számukra.
Fájdalmas, megalázó, kontroll, manipuláció, elpusztítás – ezek és ezekhez hasonló kifejezések szerepelnek a hardcore pornófilmek leírásában. Több nő is azt nyilatkozta, hogy egy-egy ilyen film forgatása után napokig vagy hetekig pihennie kellett, olyan fájdalmai voltak, sokuknak orvosi ellátást is igénybe kell venniük.
A hardcore az egyre több pornóvideó miatt vált népszerűvé, mert egyre nagyobb lett a verseny, egyre extrémebb tartalmakra lett igény, a gyártócégeknek pedig nagyon kevés szabály szab határt – magyarázza egy producer. A fojtogatás például egy kedvelt elem a pornóvilágban, ahogy a pofozás, a földre lökés, a hajánál fogva rángatás is, ám ezeknél még durvább, a bántalmazás kategóriát bőven kimerítő jelenetek érhetők el milliók számára. A pornószínésznők kétharmada átélt már erőszakos viselkedést. Néhány perc pihenő és győzködés után azonban folytatják és leforgatják a filmet.
A színészeknek egy beleegyezési nyilatkozatot ugyan alá kell írniuk a forgatás előtt, de gyakran a szereplőkkel nem közlik az összes részletet arról, mik az elvárások az egyes jelenetekben. Egy volt pornószínésznő arról mesélt, hogy a forgatásokat többnyire hotelszobákba vagy privát lakásokra hirdetik meg úgy, hogy egy férfival vagy egy lánnyal lesz a jelenet, majd a helyszínen közlik, hogy valójában csoportos jelenetet vesznek fel, és ha ott nem egyezik bele a színésznő, nem kapja meg a pénzt.
A csoportos szex a pornó egy másik olyan műfaja, amelyre erősen jellemző az erőszak és az agresszió. A dokumentumfilm egyik legfelkavaróbb jelenete az, amikor egy volt pornószínésznő arról mesél, amikor elvállalt egy ilyen jelenetet, a producer azt mondta neki, nem kell mind a 25 férfival szexelnie, ám amikor odaértek, már ez volt az előírás, sőt, anális közösülés is bekerült a forgatókönvybe.
Egy darab húsnak éreztem magam, amit 4 és fél órán keresztül vertek
– mondta a nő, aki a forgatás után egy hétig nem tudott kikelni az ágyból.
Egy másik színésznő, Tanya pedig azt mesélte, hogy egy szokványos szexjelenet helyett megütötték, leköpték, és olyan durvák voltak vele, hogy vérzett és üvöltött a fájdalomtól. „Hívtam az ügynökömet, aki csak annyit mondott, hogy már csak egy könnyű jeleneted van” – emlékszik vissza. Szerinte a pornóipar szereti elhitetni a nézővel, hogy
a jelenetben szereplők szeretik és élvezik, amit csinálnak, miközben arról van szó, hogy megmondják nekik, mit kell csinálniuk. Az egész csak megjátszás, színészkedés, nem valóságos. De a fájdalom és a zűrzavar, ami elárasztja az ember elméjét és szívét, az folyamatos és nagyon is valóságos.
Tanya a dokuhoz felvett interjú után egy hónappal öngyilkosságot kísérelt meg, de szerencsére túlélte: leszakadt a gerenda, amire felkötötte magát.
Max Hardcore, a cowboy-kalapos szadista
A dokumentumfilm egy pontján elhangzik, hogy a pornó tele van beteg emberekkel. Egyikük egészen biztosan Max Hardcore, eredeti nevén Paul Little. A kilencvenes években kezdett amatőr pornózni, hamar hírnevet szerzett magának – és nem csak azzal, hogy minden pornóvideójában cowboy-kalapot visel. Sokan ikonként, sőt, hősként tekintenek rá. A több évtizedes karrierje alatt több mint 500 videót forgatott, amelyekben előszeretettel szerepeltetett kiskorúnak öltöztetett nőket, többségüket ütötte, fojtogatta, leköpte és durva orális szexre kényszerítette a forgatások alatt. Sokan hozzá kötik a hardcore pornó térnyerését. Hiába volt ellentmondásos az, amit csinált, a pornóipar tárt karokkal fogadta a szadista, erőszakos, bántalmazó „művészetét”.
Mottója is volt: Nem vagyunk boldogok addig, amíg te sem vagy boldog. A Beyond fantasyben azt mondta Benjamin Nolot rendezőnek a vele szereplő nőkkel kapcsolatban, számára az nem volt elfogadható, ha egy nő együttműködő.
Ha együttműködő maradsz az egész jelenetben, akkor nem kényszerítettelek elég keményen. (…) Azt akarom, hogy azt mondd, hagyjam abba.
„A maximumra törekszem, az abszolút határig megyek el, és néhány nőt el is vittem a határig, sőt, azon is túl is” – vallja be. Szerinte, ha kellően kemény, akkor az emberek biztosan szenvedni fognak.
Nagyszerű élménynek nevezte például azt, hogy megtudja, hol van a nő töréspontja.
A filmjeimben arra törekszem, hogy lássam, mennyit bírnak el a nők, és hol van az a pont, amikor már nem bírják tovább.
Arcán kéjes mosollyal egy pillanatig sem titkolta a dokumentumfilm-készítők előtt a szadista hajlamait. „Teljesen uralom a nőket. Karjukat a hátuk mögé teszem, meghúzom a hajukat, megverem és pofozom őket, míg végül megtörnek, és otthagyod őket a padlón. Néha teljesen összetörnek, és sírni kezdenek.”
2000-ben Max Hardcore engedélyezte egy brit dokumentumfilmes stábnak, hogy egy teljesen amatőr lánnyal, Felicityvel a kulisszák mögött forgathassanak. A lány a forgatás első perceiben leállította a jelenetet, és zokogva mondta: le akar állni, mert nincs rendben számára, ahogy a férfi bánik vele. Hardcore azonban ragaszkodott a folytatáshoz, és elkezdte győzködni a lányt: „Vannak felelősségeid, és azok az emberek, akiknek fontos feladataik vannak, továbbra is végzik a munkájukat, gondoskodnak az üzletről.”
Miután azonban a lány ragaszkodott a leálláshoz, Max Hardcore verbális bántalmazásba ment át: „Azt hiszed, undorító a jelenet? Én vagyok az, aki undorodik tőled. Te egy rohadt lúzer vagy.” Amikor Benjamin Nolot megkérdezte Max Hardcore-t erről a jelenetről, és arról, miért győzködte Felicityt, a férfi nevetve válaszolt: „Lehet ezt nyomásnak tekinteni vagy kényszerítésnek, hogy csinálja meg a jelenetet, én inkább bátorításnak nevezném.” A lány végül folytatta a jelenetet, de a dokumentumfilmes stáb közbelépett, és lefújták a forgatást.
Noha sokak szerint Max Hardcore egyértelműen bűncselekmények sorozatát követi el a videóiban, a törvény csak egyszer sújtott le rá: 2008-ban 46 hónap börtönre ítélték obszcén tartalmak terjesztéséért. A Beyond fantasy dokumentumfilm megjelenése után, idén márciusban, 66 évesen rákban meghalt.
A pornó minden, csak nem biztonságos
Nem elég, hogy egy pornószínésznőt kiskorúnak öltöztetnek és a jelenet közben durván bántalmazzák, még azzal is számolnia kell, hogy szinte biztosan elkap valamilyen szexuális úton terjedő nemi betegséget. A dokumentumfilm ezzel a témával foglalkozó második része idéz egy 2011-es kutatást, amely szerint a klamídia előfordulása a felnőtt filmesek körében 34-szer, a gonorrhoea előfordulása pedig 64-szer magasabb, mint az általános populációban. Szakemberek szerint a pornószínészek 90 százaléka kapja el a nemi herpeszt.
Annak ellenére terjednek megállíthatatlanul a szexuális betegségek, hogy Amerikában a szabályok szerint 14 naponta tesztelniük kell a pornószínészeknek. Ez azonban közel sem jelenti azt, hogy mindenki biztonságban van, mert a tesztek nem száz százalékig megbízhatók, és nem is mindenre terjednek ki – herpesz és HPV kimutatására például nem alkalmasak. Ráadásul, ha valakinek van egy negatív tesztje, de másnap elkap valamit, akkor 13 napig, a következő tesztig terjeszti azt.
A betegségek terjesztésének megállítására lenne alkalmas az óvszer, ami azonban a pornóiparban nem túl kedvelt. Egy 2014-es kutatás szerint a száz vizsgált pornóvideó mindössze két százalékában használtak óvszert. A sorozatban több színésznő is arról számolt be, hogy hiába ígérték, férfi partnerük óvszert használ majd a jelenetben, erre szinte sosem volt példa a gyakorlatban.
Az óvszert ellenzők azzal érvelnek, hogy a rendszeres óvszerhasználat kidörzsölést, szakadást és betegségeket okozhat. A pornócégek azt is mondják, hogy az óvszer sértené a profitjukat, mert kevesebb nézőjük lenne. Vagy, ahogy a dokumentumfilmben egy korábbi producer – aki nem találkozott olyan szereplővel, aki ne kapott volna el valamilyen szexuális úton terjedő betegséget karrierje során – fogalmaz:
A pornóiparban a pénz vitán felül sokkal fontosabb, mint az emberi élet.
