Várhegyi Éva: Harcos sarcok
Újabb ágazati sarcokkal igyekszik betömni a kormány az állami költségvetésen jórészt maga teremtette hatalmas lyukat. Van hová visszanyúlnia, hiszen ezt a fegyvert már 2010-ben is bevetette az akkori adósságválság kezelésére. Az extraprofitadónak keresztelt mostani elvonás, hasonlóan a korábbi ágazati különadóhoz, nem csupán az államháztartás rendbetételét szolgálja, hanem egyúttal az orbáni klientúra piaci térnyerését is megkönnyíti. Az új adó a kormány népszerűségét is növeli, mivel a bevétel zömét, a hivatalos indoklás szerint legalábbis, a családok védelmére, „rezsicsökkentésre” fordítják.
A sorsunk jobbításáért harcoló régi-új kormány ismét megtalálta azokat a célcsoportokat, amelyektől a választók egyetértésével vonhat el jelentős pénzösszegeket. A bankokra és biztosítókra, a kiskereskedelmi láncokra, a távközlési és az energetikai cégekre, a nagy gyógyforgalmazókra és a légitársaságokra kivetett „extraprofitadóból” az idén 800 milliárd forint körüli többletbevételt vár a kormány. Jövőre is hasonló összegre számítanak, akkor viszont már a reklámadót is újraélesztik, ami további 15 milliárdot hozhat.
Bokros Lajos: A jelentéktelenné silányított ország
Kilenc mondat – hét hazugság
1. Az EU sohasem támadta a rezsicsökkentést, így azt nem kellett megvédeni. Szélsőséges kivételektől eltekintve az unió nem avatkozik bele a tagállamok gazdaságpolitikájába és a nemzeti függetlenség – ami ma még lényegében korlátlan állami szuverenitást tükröz – keretei között megengedi, hogy azok ésszerűtlen, szakszerűtlen és felelőtlen gazdaságpolitikát folytassanak.
2. Az unió nem betiltotta az orosz olaj használatát, hanem szankcióval sújtotta. Határidőt szabott a tagállamoknak arra, hogy megfelelő átmeneti időszak után szabaduljanak meg attól az erkölcsi csapdától, hogy az orosz olaj behozatalával ők finanszírozzák az orosz önkényuralom imperialista háborúját Ukrajna ellen. A tengerparttal nem rendelkező országok mindössze hosszabb haladékot kaptak.
3. A rezsicsökkentést nem alapozza meg orosz olaj alacsony ára, mert az orosz olajért rendszerint ugyanazt a világpiaci árát kell fizetni, mint a szabadpiacon. Noha az Ural márka jelen pillanatban némileg olcsóbb, mint a Brent típusú, de a különbség meglehetősen csekély, mert Oroszország szinte korlátlanul képes eladni olaját az erre mohón szomjazó Kínának, Indiának, Pakisztánnak stb.
4. Csehország és Szlovákia ugyanúgy a Barátság kőolajvezeték déli ágán keresztül kapja ugyanazt az orosz olajat, aminek a költsége számukra nagyjából ugyanaz. Egyik országban sincs annyira ostoba kormány, hogy rezsicsökkentést vezetett volna be. A hazai rezsicsökkentés és az orosz olaj behozatala, illetve ára között semmiféle összefüggés nincs. A különbség az eltérő gazdaságpolitikából fakad.
5. A rezsicsökkentés és a benzinár rögzítése látszólag fékezi a névleges inflációt, de többletköltsége máshol halmozottan jelentkezik. Ordítóan káros intézkedés, mert (i) pazarlásra ösztönöz, (ii) óriási veszteséget okoz az energiaszolgáltató vállalatoknak, amelyek (iii) ezért sokkal kevesebbet ruháznak be, (iv) hatalmas támogatást igényel a költségvetésből, (vi) aminek fő haszonélvezői a jómódúak.
6. Európában a magasabb energiaárak ellenére alacsonyabb az infláció, mint Magyarországon. Az MNB hivatalos adata szerint a hazai infláció már májusban már 10,7 százalékra ugrott, míg az euróövezetben csak 8 százalék. Nálunk az inflációt tovább fokozza a forint értékvesztése. Ez belső ok, a rossz gazdaságpolitika következménye. Ki táncol önerejéből lendületesebben a válság szélén?
7. Az Orbán-kormány nem engedi, hogy a „magyar emberekkel fizettessék meg a háború árát”. Fájdalom, ez részben nem a kormányon múlik, mert a szankciók miatt gyorsan átrendeződő keresleti és kínálati hatások nyomán felment mind az energia, mind pedig az élelmiszer világpiaci ára. A forint árfolyamának drámai csökkentésével, a belföldi árakat még tovább növelő rossz gazdaságpolitikájával a magyar kormány nem enyhíti, hanem kifejezetten növeli a válság terheit.
Könyvheti összeállítás. Részlet Nádas Péter budapesti megnyitójából
Szónoki képességek híján
valami olyasmiről szeretnék beszámolni,
amiről ebből az alkalomból,
ilyen ünnepélyesen,
a könyvhetek majd százéves történetében
minden bizonnyal egyetlen nagyra becsült elődöm
nem beszélt.
A földigiliszták veszélyes életéről.
Bazsányi Sándor Bevezetés a szépirodalomba – avagy mit köszönhetek az Egyperces novellák 1984-es kiadásának címmel írt esszét
Nem azt mondom, hogy ha nincs Örkény, akkor nem lett volna a Bevezetés a szépirodalomba című könyv szerzője, és nem lettek volna a hivatalos irodalmisághoz képest nagyon másképpen létező és működő többiek. Bár akár mondhatnám ezt is. És nem hiszem, hogy nagyon messze járnék az igazságtól. De most inkább visszafogottan azt mondom, hogy számomra nem lett volna, vagy nem úgy lett volna eleve ismerős a valóságábrázoló elbeszélés nehézségeivel hol játékosan (lásd Bereményi vagy Esterházy), hol kétségbeesetten (lásd Hajnóczy vagy Nádas) szembesülő irodalom, ahogyan lett. Örkény tanított meg először arra a dialektusra, amelyet azután különböző változatokban élvezhettem másoknál. Örkény irányította rá a figyelmemet először a minőségi, azaz kritikai és nyelvtudatos valóságismeretre és -szeretetre.
Kovács Zoltán: Élet
Nem véletlen, hogy az Orbán-kormány két dologtól retteg: az Európai Ügyészséghez történő csatlakozásról meg az euró bevezetéséről. Orbán Viktornak visszatérő fordulata, hogy „sikerült visszaverni Brüsszel támadását.” (2022) „Sikerült a lengyeleknek és a magyaroknak visszaverniük a nemzetközi liberális brigádok támadását (2020.) „Visszavertük a migránsvédő brüsszeliták támadását” (2017). És ilyen hangon beszél a magyar kormány, ha civilekről van szó, ha költségvetésről, ha az ukrán-orosz háborúról. Úgyszólván bármiről. Voltaképpen miféle szervezet tagja vagyunk mi, ha folyton minket támad a többi tag, és nem győzzük visszaverni a támadást? De mégis, a legjobb ebben a műfajban: „Nyergeljetek, mert holnap indulunk!” (Évértékelés, 2014. Millenáris Park.)
Most meg itt van nyakunkon az ENSZ.