A regisztráció adataiból az látszik, hogy bár az elmúlt négy évben jóval kevesebben iratkoztak fel a levélben szavazók névjegyzékére, mint az azt megelőző ciklusban, a választásra jogosultak körében egyre jelentősebb arányt tesznek ki a külhoni magyar állampolgárok.
Az érvényesen szavazók körében is bizonyosan növekedni fog ez az arány, nem kizárólag a külhonból regisztráltak emelkedő és a magyarországi népesség csökkenő száma miatt, hanem a levélszavazás részletszabályainak 2018-as választás után eszközölt módosításai okán is.
Emlékezetes, a harmadik kétharmad után Orbán Viktor úgy nyilatkozott, hogy a Kúria elvett a Fidesztől egy mandátumot azzal, hogy a sérült borítékokban lévő szavazatokat érvénytelennek nyilvánították, más szavazatokat pedig azért érvénytelenítettek, mert nem is a válaszborítékban küldték őket vissza. Valójában az akkor hatályos jogszabályi környezetben sem a Nemzeti Választási Bizottság, sem a Kúria nem juthatott volna más döntésre, a miniszterelnöki nyilatkozat után viszont világos volt, hogy érik a jogszabálymódosítás. Ez néhány hónappal később meg is történt: az idei választáson már bármilyen borítékban visszaküldhetők a szavazási iratok, a kismértékű borítéksérülés pedig addig nem jelent okot az érvénytelenítésre, amíg a borítékból iratot sem kivenni, sem berakni nem lehet. Ez a nem éppen egyértelmű szabály várhatóan végeláthatatlan szavazatszámlálási vitákat generál majd: képzeljük el azt a szürreális helyzetet, amikor a bizottsági tagok azon vitatkoznak, hogy az adott borítékon keletkezett nyíláson vajon kiférhet-e egy összehajtogatott szavazólap vagy sem.
Akármennyi idő megy is majd el ezekre a kényszerű vitákra, annyi bizonyos, hogy a módosítás céljának megfelelően az idén jóval kevesebb levélszavazat lesz érvénytelen (négy éve még 40 ezer fölött volt).
Az, hogy a bő 450 ezer választásra jogosult közül hányan juttatják el időben (a választás napjáig) a szavazatukat az NVI-hez, azért is nehezen prognosztizálható, mert a magyar államnak fogalma sincs róla, hogy hányan hunytak el közülük. A választási szabályozásnak ez az egyik legsúlyosabb anomáliája, ami abból fakad, hogy egy regisztráció tíz évig érvényes, sőt ha bármely választáson vagy népszavazáson aktivitást mutatott az állampolgár, az óra újraindul. Ennek az a következménye, hogy
2013 augusztusa óta lehet feliratkozni a levélben szavazók névjegyzékére, márpedig nyolc és fél év alatt akár több tízezren is elhunyhattak a regisztrált százezrek közül. Az NVI-hez ehhez képest 2018 és 2021 között mindössze 3085 külhoni állampolgár halálhíre jutott el. Arról pedig, hogy mi történik az elhunytak számára kipostázott szavazólapokkal, megbízható információval nem rendelkezhetünk. Az ezekkel való esetleges visszaélésgyanút viszont táplálja az a tény, hogy a levélben szavazóknak nem feltétlenül kell a saját lakcímükre kérni a levélcsomag postázását – így aztán akár a regisztráció során segítőkésznek mutatkozó aktivisták számára is könnyen hozzáférhető címet is megadhattak.
A rengeteg bizonytalansági tényező miatt azt végképp nehéz megbecsülni, hogy hány mandátum sorsát befolyásolhatják majd a külhoni voksok. Ami biztos, hogy 2014-ben egy mandátumot hozott a Fidesznek a levélszavazás akkor új intézménye, márpedig enélkül nem lett volna meg a kétharmados többségük. 2018-ban pedig véletlenül úgy alakult, hogy a négy évvel korábbinál jóval magasabb külhoni szavazatszám nem változtatott a mandátumeloszláson. Az azóta megnövekedett számú regisztráció, a várhatóan jóval kevesebb érvénytelen szavazat, illetve az, hogy a Fidesz lényegében kihívó nélkül kampányol az erdélyi, partiumi, vajdasági területeken, mind abba az irányba mutatnak, hogy
