A miniszterelnök felszólalt a Fidesz régi partnere, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége kongresszusán, abból az apropóból, hogy megújítják a két szervezet közti együttműködést.
A beszéd központi gondolata a nemzeti szuverenitás megszerzése, megőrzése:
- szuverenitás kell az energiában: Orbán arra kérte a gazdákat, ne hagyják, hogy a „városi népek” lebeszéljék őket Paks2-ről
- szuverenitás kell a bankrendszerben: Orbán felidézte, hogy beváltotta ígéretét, és kétharmados kormányzása során a magyarországi bankrendszer bő felét magyar tulajdonba vette, „amihez nem volt elég egy fokos”; ennek kapcsán arra kérte a gazdákat, hogy vásároljanak állampapírokat, „hogy a kamatot ne Soros György-féle alapoknak adjuk oda, hanem Kovács bácsinak… nézem a számokat, és kitetszik, hogy nagyon sok pénz van a cihában… ezt vizsgálják felül”.
- és szuverenitás kell a demográfiában is: „a gyerek az nem darab-darab, nem úgy van, hogy hiányzik innen egy gyerek, és hozunk máshonnét, egy keresztény gyereket nem lehet kiváltani egy muszlim felnőttel.”
A szuverenitás jegyében nemzeti élelmiszeripart kíván építeni; ennek kapcsán alább néhány kormányfői gondolat:
- Magyarországon van 5,3millió hektárnyi termőföld összesen 2,7 millió ember tulajdonában, ez remek
- de csak 170 ezer agrárvállalkozás műveli ezt a területet, ez kevés;
- a kultúrateremtő magyar vidék nélkül Magyarország csupán Budapest-ország lenne
- kell mellé a vidék Magyarországa, ami viszont nem létezik magyar családi vállalkozások nélkül
- csakhogy a magyar családi vállalkozások tőkeszegények, noha a modern mezőgazdasághoz modern technológia kell.
Orbán kijelölte a helyzetelemzésből fakadó magyar gazdacélokat:
- a feldolgozóiparban növelni kell a magyar tulajdon arányát, hiszen külföldi tulaj esetében semmi nem garantálja, hogy a magyar érdek szerint hozza meg döntéseit
- rá kell venni az agrárium nagy szereplőit, hogy fair áron integrálják a kicsiket, odaengedjék őket a kapacitásaikhoz
- meg kell akadályozni, hogy az élelmiszeripar nagy szereplői termőföldhöz jussanak, és ezzel kiszorítsák a „kicsiket”; „a fokos itt sem lesz elég precíziós műszer, a megoldás komoly intellektuális feladat”.
Orbán célja, hogy konzerválja a jelenlegi hazai arányt, miszerint a föld és az agrárkapacitások 20 százaléka a nagyoké, 80 százaléka pedig a kicsiké.
Ez működőképes és békét teremt, ennél az aránynál mindenki a munkájával törődik, ahelyett, hogy agrárforradalmakon törné a fejét.
Azt viszont rosszallja a miniszterelnök, hogy az agrárnagyvállalkozások körében elsöprő a külföldi tulajdon. Egyedi matematikája a következőképpen hangzik:
Nem azt akarjuk, hogy ők ne legyenek itt, hanem azt, hogy mi legyünk itt. Ők is elférnek mellettünk, de nem helyettünk.
Konklúzió: sok-sok pénzzel meg kell erősíteni a magyar agráriumot.
A kormányfő adatai szerint mostanáig az állam 17,5 százalékot tett támogatásként az agrárköltésekhez. De: „arra jutottunk az itt jelenlévő pénzügyminiszter homlokredőinek árnyékában”, hogy az arány 80 százalékra emelendő; így a következő években kilencezer-milliárd forint jut a magyar mezőgazdaság fejlesztésére, ami háromszor annyi, mint a korábbi időszakban.
A miniszterelnök azt mondta, ekkora összeget neki is nehéz elképzelnie.
Ha ezzel most nem tudjuk modernizálni a magyar mezőgazdaságot, akkor soha, utolsó lehetőség, ragadjuk meg, mert a versenytársaink elhúznak mellettünk.
Két további tételt kapott a nyolcvanas szám:
- a fejlesztés során el kell jutni addig, hogy a feldolgozóipar nyolcvan százaléka is magyar kézbe kerüljön
- ez esetben kúszhat fel 80 százalékra a magyar élelmiszer-fogyasztás aránya.
A kormányfő szót ejtett az orosz-ukrán háborúról is. Erősen tart az Oroszországot sújtó szankcióktól, és csak reméli, hogy „nekünk fog kevésbé fájni”.
Szeretné elérni, hogy az energia kimaradjon a szankciókból. Ugyanis szerinte nemcsak az fordulhat elő, hogy a szankciók nyomán drágul az energia, „hanem az is, hogy nincs energia”.
A háború kapcsán jegyezte meg, hogy a közép-európai valuták „libikókára kerültek”.
Úgy véli, a háború hangulata a magyar országgyűlési választásokra is rányomja majd a bélyegét:
A kormány az erőinek csak egy részét fordíthatja kampányra… A lelkesedés fontos, de a józan ész fontosabb.
Ami a háborúnak a magyar mezőgazdaságra gyakorolt hatását illeti:
- az Oroszországba és Ukrajnába irányuló mezőgazdasági exportunk összesen nem éri el az öt százalékot – ez menedzselhető
- az import súlyosabb kérdéseket vet fel: az oroszoktól és ukránoktól importált takarmány és műtrágya aránya tizenöt százalék.
Általános tennivalóként határozta meg Orbán Viktor, hogy a magyar vidék megtartsa a fiataljait, merthogy jelenleg „sokan mennek külföldre, mert nincs, ami itt tartsa őket”.
A fiatalok megtartásának is vannak kritériumai, biztosítani kell a civilizációs vívmányokat, úgymint:
- legyen munka, nem túl messze a lakóhelytől
- legyen megfelelő egészségügyi ellátás
- legyen színvonalas oktatás, helyben alsó tagozat, középiskola nem messze
- legyen szabadidős lehetőség, sportcsarnok, könyvtár
- legyen jó út
- és kell internet, „mert ez a bolond világ úgy döntött, hogy két életünk legyen, egy valóságos és egy virtuális”
Összességében: senkinek ne kelljen napi egy óránál többet ingáznia.
Jutott energia a kommunistázásra is: a kormányfő szerint a Fidesz azért lépett szövetségre a Magosszal, mert „van a történelemnek lejtése és sodrása”, értsd, a régi padlássöprő kommunista szívós fajta; 1990-ben nem léptek le a politikából, és a városi liberálisokkal kiegészülve vissza-visszatérnek a hatalomba, amire a magyar gazdák mindannyiszor ráfizettek. Kormányfői konklúzió: a magyar mezőgazdaság elemi érdeke, hogy a baloldalt és a baloldali liberálisokat távol tartsa a kormányrúdtól.
Orbán Viktor legfőbb kérése a magyar gazdákhoz: „Április harmadikán menjenek el szavazni, hallgassanak a szívükre, szavazzanak a Fideszre.”
