A visegrádi országok fiataljai közül a magyarok a legkevésbé elégedettek az életükkel, igaz, a legoptimistábbak is a jövővel kapcsolatosan. Félelmeiket posztmateriális ügyek uralják (klímaválság, társadalmi igazságtalanságok és a korrupció), míg a bűnözéstől, a bevándorlástól és a terrorizmustól tartanak a legkevésbé – derül ki abból a közel száz oldalas dolgozatból, amelyet a Friedrich-Ebert-Stiftung készített.
A Bíró-Nagy András és Szabó Andrea által jegyzett kutatás célja az volt, hogy azonos módszertannal és közös kérdésekkel tárják fel a 15–29 éves korosztály értékrendjét, véleményeit és preferenciáit Magyarországon, Szlovákiában, Csehországban és Lengyelországban, valamint Észtországban, Lettországban és Litvániában. Cikkünkben a hazánk szempontjából legrelevánsabb megállapításokat ismertetjük.
Demográfia és oktatás
A magyar fiatalok relatív többsége, négy tizede úgy véli, hogy nincs alapvető anyagi probléma a háztartásban, ahol él, a legtöbb mindenre telik, de nagyobb kiadásokat, mint autóvásárlás, új lakás vétele már nem nagyon engedhetnek meg maguknak. V4-es összehasonlításban a magyar fiatalok szubjektív jövedelemérzékelése a legkedvezőtlenebb. Itt a legmagasabb a kifejezetten kedvezőtlen anyagi helyzetben élők aránya, ugyanakkor az igazán jó körülmények között élőké fele, harmada a cseh, lengyel vagy szlovák fiatalok által érzékeltnek.
A magyar fiatalok körében az alapfokú végzettségűek aránya (ISCED 0 – ISCED 2) az életkor előrehaladtával csökken, de még így is a 19–24 évesek 5 százaléka tartozik a hátrányos helyzetet előrevetítő kategóriába. Az online mintába került magyar fiatalok 39 százaléka olyan családban él, ahol minimum az egyik szülő diplomás, de az is elmondható, hogy a települési lejtő kulturális lejtővel párosul Magyarországon: vagyis minél urbanizáltabb környezetből származik a fiatal, annál valószínűbb, hogy a családja kulturális tőkével magasabban ellátott lesz, és fordítva.
A „kibocsátó” család, ezen belül is az anya megszerzett legmagasabb iskolai végzettsége és a kérdezett legmagasabb iskolai végzettsége világosan együtt mozog mind a négy visegrádi országban.
A magyar iskolarendszerben az anya szakmunkásvégzettsége a középfokú végzettséggel jár a legnagyobb arányban együtt (65 százalék), míg az érettségizett anyának a gyermeke vagy maga is érettségizetté vagy diplomássá válik. Végül, a kutatás eredményei azt mutatják, hogy a diplomás anyák gyermekei a mintában képviselt súlyukhoz képest nagyobb arányban szereznek felsőfokú végzettséget (35 százalék), mint az alacsonyabb végzettségű anyák gyermekei.
A magyar fiatalok kritikusak az iskolarendszerrel, ennek hátterében az ideológiai, illetve politikai beállítódás áll. A politikai polarizáció eredményeként egy ellenzéki és egy kormánypárti fiatal merőben másképp látja az oktatás színvonalát. Egy 1-től 5-ig tartó skálán a kormánypárti szavazók lényegesen jobbra (2,98 átlagpont), az ellenzék hívei pedig lényegesen rosszabbra (2,33 pont) értékelik a magyar oktatás színvonalát, mint a 15–29 évesek úgy általában. Az összes közép-európai ország közül Magyarországon tudják legkevésbé elképzelni a fiatalok, hogy az osztályzatok és vizsgák megvásárolhatók, az iskolai korrupcióérzékelés tehát relatíve alacsony.
A Közép-Európában élő fiatalok döntő többségének – Magyarországon 54 százalék – minden technikai feltétel adott volt a távolléti oktatáson való megfelelő részvételhez. 28 százalékuk, ha nem is minden technikai eszközt birtokolt, de az alapvető eszközökkel rendelkezett. A kisebb-nagyobb hiányt szenvedők aránya 7 százalékot tett ki. A V4-es országok fiataljainak véleménye érdemben nem különbözik a tantermi és a digitális oktatás közötti választás terén. Egy 1-től 10-ig terjedő skálán a magyar fiatalok közel egyharmada a tantermi és mintegy negyede a digitális oktatást preferálja.
Egy átlagos magyar iskolás, saját bevallása szerint, átlagosan és naponta 2,5 órát tölt tanulással az iskolai/egyetemi órákat követően. Ezzel a magyar fiatalok érdemben nem különböznek a közép-európai országok fiataljaitól. A magyar fiatalok 8 százaléka több mint 5 órát facebookozik, TikTok-ozik vagy instagramozik egy átlagos munkanapon, két százalék azok aránya, akik egyáltalán nem töltenek időt a közösségi médiában.
Munkavállalás, családi kapcsolatok
A magyar fiatalok több mint felének van valamilyen rendszeres munkája (52 százalék), míg negyedének nincs semmilyen munkája (27 százalék). A magyar fiatalok között van a legkevesebb alkalmi munkavállaló (8 százalék) és a legtöbb határozatlan idejű (állandó) szerződéssel alkalmazott dolgozó (40 százalék) a térségben. Minden harmadik középiskolás korú (15–18 éves) fiatal dolgozik (30 százalék), minden hatodik pedig teljes állásban (15 százalék). A foglalkoztatottak aránya az életkorral jelentősen nő.
A magyar fiatalok fele-fele arányban hajlanak a munkahelyi és otthoni munkavégzés irányába. A középiskolás korúak körében a népszerűbb, a legalsó és a legfelső vagyoni kategóriában kevésbé népszerű az otthoni munkavégzés. A Fidesz-szavazók közül kevesebben vannak, akiknek erős preferenciája a home office. A nők között szinte az összes visegrádi országban több a pályaelhagyó és a munkájához túlképzett munkavállaló, de a nemi szakadék Magyarországon a legnagyobb.
Magyarországon óriási a politikai szakadék az emigráció kérdésében: háromszor annyi ellenzéki (36 százalék) és kétszer annyi bizonytalan szavazó (24 százalék) szeretné elhagyni az országot, mint amennyi kormánypárti fiatal (12 százalék). A többi visegrádi országra is igaz, hogy nagyobb az ellenzéki és bizonytalan szavazók kivándorlási szándéka, de jóval kisebbek a különbségek a politikai csoportok között.
A magyar fiatalok körében a házasság nem a legkedveltebb együttélési forma. Még a 25 éven felüliek körében is a legtöbben élettársi kapcsolatban élnek. A V4-es országok közül a Magyarországon a leggyakoribb (12 százalék), hogy a fiatal az édesanyjával és/vagy testvérével csonka családban, egyszülős háztartási modellben él.
A V4-es országok fiataljai, köztük a magyar fiatalok attitűdjeiben a generális lázadásnak, a szülők nézeteivel való nyílt szembenállásnak, a konfliktusos együttélésnek nincsenek empirikus bizonyítékai. Az adatok alapján viszonylag harmonikus az együttélés a 15–29 évesek és szüleik között. A szülőkkel való harmonikus együttélés forrása a kommunikáció, míg a konfliktusos kapcsolaté pedig ennek a hiánya. A szüleikkel igazán jó kapcsolatot kialakító fiatalok közében az átlagot jóval meghaladó azok aránya, akik a fontos döntéseket együtt hozzák meg.
A visegrádi országok fiataljai között 20 éves kortól fokozatosan következik be az önálló döntési jogkörök kialakulása. A jogi értelemben vett nagykorúság és az önálló döntési kompetencia között, van tehát egy minimum 2, de inkább 3 – 4 évnyi eltolódás. A magyar fiatalok ezen a téren nem különböznek a közép-európai társaiktól.
A visegrádi csoport fiataljainak többsége, ezen belül a magyarok 57 százaléka házasságban és gyermekkel képzeli el a jövőjét, de Magyarországon fontos különbség mutatható ki a baloldali és jobboldali beállítódású fiatalok családalapítási terveiben. Minél jobboldalibb a 15–29 éves, annál valószínűbb, hogy házasságban szeretne élni.
Minél konzervatívabb a magyar fiatal, annál valószínűbb, hogy három vagy több gyermeket szeretne vállalni. A liberális attitűd felvállalásával viszont emelkedik a gyermektelenséget vállalók aránya. A közép-európai országok fiataljai között nincs érdemi különbség az első gyermek vállalásának tervezett időpontjában. Nagyjából 28 éve ez az átlagos életkor: a magyar 15 – 29 éveseknél az átlaghoz képest némileg később, a lengyeleknél az átlaghoz képest némileg hamarabb.
Személyes értékrend, politika
A többi visegrádi országhoz hasonlóan az egyéni érvényesülése mellett az egészségtudatosság és a kinézet a legfontosabb a magyar fiataloknak is, míg a nőknek és a 25 év felettieknek fontosabb a felelősségvállalás és a családalapítás.
A magyar fiatalok félelmeit olyan posztmateriális félelmek uralják, mint a klímaválság, társadalmi igazságtalanság, korrupció, míg a bűnözéstől, bevándorlástól, terrorizmustól tartanak legkevésbé. Az alacsony végzettségűek között valamelyest többen félnek a munkanélküliségtől és a fizikai fenyegetésektől, míg a diplomások között kiugróan sokan aggódnak a klímaváltozás, egyenlőtlenség és korrupció miatt.
A magyar fiatalok közül a legtöbben a bérek és nyugdíjak alacsony szintjét tartják a következő tíz év legnagyobb problémájának. Egyéb materiális ügyek mellett (szegénység, közszolgáltatások minősége, munkaerőpiaci kivándorlás, munkanélküliség) a korrupciót és a klímaváltozást is sokan tartják meghatározó problémának. A magyar ellenzék és a kormány szimbolikus ügyei azonban a lista végén vannak.
A magyar fiatalok nagy többsége támogatja a gondoskodó államot (72 százalék) és az egyenlőtlenségek csökkentését (70 százalék). Csupán a fiatalok ötöde növelné ugyanakkor az állami tulajdont a gazdaságban. A V4-ek közül Magyarországon kimagasló az alapjövedelem népszerűsége: a fiatalok fele támogatja (47 százalék) és csupán ötöde (22 százalék) ellenzi a bevezetését.
A magyar fiatalok bal- és jobboldali orientációja lényegében azonos 17, illetve 18 százalék, ugyanakkor több mint negyedük nem tudja elhelyezni magát a hőmérő egyetlen fokára sem. A relatíve „legnagyobb” elfogadottsága a politikai értékcímkék közül a „liberalizmusnak” van, amelyet a magyar fiatalok 17 százaléka tartott önmagára jellemzőnek. A második leggyakrabban választott értékcímke a zöld, környezetvédő, amelyet minden tizedik 15 – 29 éves választott.
Korábbi önmagukhoz képest a magyar fiatalok az utóbbi években érdeklődőbbé váltak a politikai ügyek iránt, de ez az érdeklődés még jelentősen elmarad a hasonló korú közép-európai társaikétól. A magyar 15–29 évesek 17 százaléka beszélget szüleivel vagy közvetlen ismerőseivel politikai kérdésekről, amiből 4 százalék a gyakran beszélgetők aránya. Ezzel szemben 15 százalékuk sohasem beszélget ilyen témákról, további 35 százalékuk pedig csak ritkán.
A magyar fiatalok 12 százaléka nagyon egyetért, további 29 százalékuk pedig nagy vonalakban azonos politikai nézeteket vall szüleivel. Ezzel a magyar fiatalok értenek egyet a legnagyobb mértékben a szüleikkel a visegrádi országok között. A magyar fiatalok abszolút többsége (51 százalék) úgy érzi, hogy érdekeik nincsenek képviselve a nemzeti politikában, ellenkező véleményen pedig csak 14 százalékuk áll.
A szlovák fiatalok szeretnének a legnagyobb arányban részt venni egy esedékes parlamenti választáson (81 százalék), míg a magyarok a legkevésbé (71 százalék). Bármilyen részvételi formát is vizsgáltak, kitűnt, hogy a magyar 15 – 29 évesek politikai részvétele és részvételi szándéka messze elmarad a V4-es országokban élő kortársaikétól.
Leginkább a karhatalmi szervekben és az EU-ban bíznak a magyar fiatalok, legkevésbé a politikai intézményekben és a médiában. A magyar fiatalok intézményi bizalomszintje alacsonyabb a súlyosan nélkülözők és a felsőfokú végzettségűek körében. Ugyanakkor jobban bíznak az intézményekben a kormánypártiak, a templomba járó fiatalok, és azok, akiknek ideiglenes munkaszerződése van.
A magyar fiatalok gondolkodásában a magyarságtudat és az európai polgár képe jól, sőt, a négy nemzet közül talán a legjobban megfér egymással. Egyébként is jól látható az adatok között, hogy a globális, nemzeti és lokális identitások lényegesen, nagyságrendileg nem térnek el egymástól, a leszűkítő, nacionalista gondolkodás távol áll a közép-európai 15–29 évesek identitásától.
A magyar fiatalok közül többen bevándorlás-ellenesek (63 százalék), mint ahányan büszkék a magyar állampolgárságukra (40 százalék). A fiataloknak csak harmada tekinthető keményvonalas nativistának (kirekesztő, asszimiláció párti). A V4-eken belül a fiatalok nagy többsége maradna az EU-ban. A politikai csoportok között Magyarországon a legnagyobb a különbség: az ellenzékiek és bizonytalanok közül csupán minden tizedik, a kormánypártiak közül minden ötödik fiatal HUXIT-párti.
A felmérésből az is kiderült, hogy kevesebb magyar fiatalt zavarna egy muszlim szomszéd, mint egy roma család, valamint a magyar fiatalok értékrendjében a legmarkánsabb mintázat, hogy a nők, az ellenzékiek és a jobb anyagi helyzetűek jelentősen elfogadóbbak a homoszexualitással, a jobb anyagi helyzetűek jobban elítélik az adócsalást, az ellenzékiek elfogadóbbak az abortusszal. A magyar fiatalok relatív többsége nem vallásos, csupán a tizedük jár rendszeresen templomba.
A Friedrich-Ebert-Stiftung budapesti irodája fotópályázatot is hirdetett a 18-30 éves korosztály számára három témakörben: Életem és társadalmunk kihívásai, Nekem a család és Nekem a politika. A fotópályázat legjobb képeit a FES Arena-ban, az alapítvány virtuális kiállítóterében lehet megtekinteni, amely a budapesti iroda megnyitásának 30. évfordulóján ezzel a kiállítással nyit, és a jövőben különböző online kísérőrendezvényeknek ad teret.
