Ángyán József szerint újfent beigazolódott, hogy a közös nemzeti földvagyon kormányzati kiárusítása valójában „intézményesített földrablás” volt. Vas megye vizsgálatának eredményei sok érdekességet, specialitást mutattak, de a rendszer megítéléséhez is jó mintául szolgáltak. Az árverésre bocsátott területek kiválasztásában a bérlőnek a kormányzó „elithez” való viszonya döntő szerepet játszhatott.
Bár az elkelt megyei terület 96 nyerteshez került, de a föld 60%-át (mintegy 2000 hektárt) nem a kormánypropagandában szereplő „kis/közepes családi gazdaságok”, hanem 14 nyertes árverező tagja nevén 9 nagy – 100 hektárnál nagyobb területre nyertes árajánlatot tett – érdekeltség szerezte meg. A nyertesek több mint kétharmada csak a területek alig 13%-ához, kevesebb mint 450 hektárhoz jutott.
A kiválasztott kevesek sokat nyertek
A vasi adatok azt az általános tendenciát erősítik, hogy a helybeli gazdálkodó családok elől a földek jelentős részét – a megyében közel 64%-át – más településen élő, tőkeerős árverezők szerezték meg. Az úgynevezett „helybeliek” közt is voltak cégtulajdonosok, akik – a földforgalmi törvény abszurd szabályozása folytán, lakhelyüktől, foglalkozásuktól függetlenül – cégük székhelye jogán válhattak úgy „szerzőképes helyi földművessé”, hogy helyben akár sohasem jártak és/vagy a mezőgazdaságot hírből is alig ismerik.
A nyertesek között néhányan emellett nemcsak, hogy nem „helybeliek”, de közel 850 hektárt, az elárverezett terület több mint 25%-át magyarországi cégeik jogán külföldi, illetve többes állampolgárok szerezték meg, akik közül ketten – a megyei árverések nyertesei rangsorának első és harmadik helyezettje – életvitelszerűen Németországban élnek.
Ángyán József értelmetlennek tartja, hogy a kormányzat azzal próbálta indokolni a közös földvagyon eladását, hogy az állam annak rossz gazdája, mondván az állami cégeket „a management szétlopja”. A bérleti viszonyok elemzése alapján az elárverezett területek döntő többsége – Vas megyében mintegy 90%-a – 52 cégnek, illetve magánszemélynek bérbe adott – azaz nem az állam által művelt – terület volt, közel 70%-át pedig csak 2 nagy bérlő – a kegyvesztett barát, Simicska Lajos Mezort cégcsoportjához tartozó két cég – használta.
A meghirdetett terület (9 410 hektár) iránt feltűnően alacsony volt az érdeklődés. A megyében sikeresen elárverezett 198 birtoktest összesen 3 302 hektárt tesz ki, ami a meghirdetett 518 birtoktest alig több mint 38%-a, a területek 35%-a, ami a megyék többségénél és az országos átlagnál (73,6%) is lényegesen kisebb arány.
Rögvaló, a G-nap is hatott
Ez az arányeltolódás különösen szembetűnő volt a 3. árverési hullámnál, amikor a meghirdetett terület alig több mint 11%-a talált gazdára.
A megyében a földterületek mintegy 65 százalékát, más megyékkel ellentétben, csak a harmadik árverési időszakban hirdették meg, amit a professzor kirívó eltérésnek nevez. Szerinte a magyarázat abban kereshető, hogy a megyében meghirdetni tervezett földek csaknem 80%-át a Nyerges-Simicska érdekeltségű Mezort csoporthoz tartózó cégek bérleményei alkották. Az ezek elárverezése körüli jogi viták késleltethették meghirdetésüket.
A csatározások is sokakat elriaszthattak, nem akartak belefolyni az akkor még bizonytalan kimenetelűnek látszó küzdelembe, de a nagybirtokok birtoktesteinek átlag feletti méretei és az átlagot jóval meghaladó kikiáltási áraik is sokakat visszatarthattak a licitálástól.
Ángyán József – a Greenpeace segítségével – már elkezdte a zalai adatok feldolgozását, amivel tervei szerint január közepére-végére, az országos összegző jelentésével pedig a jövő év közepére készül el.
