Márki-Zay és Gyurcsány, projektek és bűnbakok

Petőcz György: A Márki-Zay-projekt

A Márki-Zay által összefogott ellenzék legfontosabb feladata a jobb- és baloldalt elválasztó vonal áthelyezése és átrajzolása. A szakértői kormány mandátumának lejárta, vagyis az új rendszerváltás után szükségképpen megfogalmazódnak egymástól eltérő közpolitikai gondolatok és ajánlatok. A Közös Alap lejártával viták indulnak az oktatásról, a gazdaságról, a szociálpolitikáról, a szuverenitás értelmezéséről, szomszédságpolitikáról, Európáról.  Az álláspontok ismét jobb- és baloldalra sorolják majd magukat és egymást. De remélhetőleg nyugatias és európai jobb- és baloldal lesz, új típusú jobb- és baloldal, amennyiben egyik sem homofób és gendertagadó retorikából, kirekesztő és ellenségkereső szlogenekből, misztifikált múltból és nemzetieskedő kulisszákból, tudatosan üres és hazug frázisokból farag fegyvereket magának. „LMBTQ-őrület, a biológiai nemek kérdése, az uniszex világ és így tovább. Mindent kérdésessé tesznek”, mondja a jelenlegi miniszterelnök. Lebontjuk a nőkkel, a melegekkel, a cigányokkal kapcsolatos előítéleteket, mondja a magát kereszténynek és jobboldalinak valló kihívója. S azt hiszem, hogy éppen ezeken a morális és kisebbségi kérdéseken áll vagy bukik a magyarországi politikai közélet jövője, sorsa.

Vásárhelyi Mária: Gyurcsány, a bűnbak

A baloldali politika egyik legfontosabb jellemzője a szolidaritás. Ez az, ami számomra talán a legfájóbban hiányzik harminc éve a baloldali és liberális politikából. Az elmúlt évtizedek során ez az oldal zokszó nélkül nézte végig, ahogyan egy-egy alapítóját, elkötelezett támogatóját a szélsőjobboldal célkeresztbe állítja, és megpróbálja erkölcsileg kivégezni. Ennek a szolidaritáshiánynak jelentős szerepe van a fideszes gyűlöletpolitika sikerében. Most pedig itt van egy ember, akit 15 éve üldöz a Fidesz, akinek az arcképével havonta kitapétázzák az országot, hogy mindenki tudja, ő az ördög, és nincs olyan szélsőségesen elvetemült eszköz, amelyet ne állítanának gyűlöletkampányuk szolgálatába. Ha semmi másért, hát csupán ezért kellene önmagukat baloldalinak vagy liberálisnak gondoló embereknek szolidaritást vállalniuk vele. Ettől még nem kell szeretni, lehet bátran kritizálni, csak egyet nem lehet: felülni a Fidesz gyűlöletkampánya hullámára, és együtt gyurcsányozni a szélsőjobboldali párttal.

Csepi Lajos: Őszi berek

A nemzeti fejlesztési stratégia, illetve a további hasonló programok megvalósítását fontos feladatuknak tekintik a kormánypárti képviselők és polgármesterek is. Választóik bizalmának megőrzése érdekében, nagyon helyesen, mindent megtesznek annak érdekében, hogy körzetük vállalkozói és lakossága a lehető legtöbb fejlesztési lehetőséghez, pénzügyi forráshoz juthasson. Nem akadály számukra az állami bürokrácia nehézkessége, és könnyedén megtalálják a jogszabályi kiskapukat is: az elhivatott igyekezet általában eredményre vezet.

Hála az eddig érkezett uniós pénzesőnek, a képviselők nagyszámú projekt megvalósulását segítették. Aligha tekinthető egy kedvező folyamat jelentéktelen melléktermékének, hogy számosan közülük kötelességének érezték követni a családszerető kormányfő példáját, és gyümölcsöző lehetőségekhez juttatták érdemtelen rokonait, barátait is. Arról, hogy az országszerte felhasznált rengeteg pénznek mi a valós hozadéka, érdemi tájékoztatás még nem született. Vannak persze figyelemre méltó kivételek is.

Annak a választókerületnek kormánypárti képviselője például, amelyhez Zamárdi városa tartozik, láthatóan a törvényhozói tevékenység arisztokratikus, emelkedett változatát tartja követendőnek. „Bár szoros kapcsolatban vagyok az önkormányzatokkal, a testületi tárgyalásokról nem szoktak tájékoztatni, de nem is igénylem” – nyilatkozott az egyik internetes portál munkatársának a képviselő egy olyan projekttel kapcsolatban, amelynek előkészületei két éve zajlanak. Csip-csup ügyekkel nyilván nem foglalkozik. Így elkerülte figyelmét az a projekt is, amely keretében a Zamárdi és Szántód között fekvő térségben többek közt nyolc hétemeletes lakóházat, két négyemeletes épületet, valamint további társasházakat és egy 72 szobás, négycsillagos szállodát terveznek építeni.

Széky János: Szférák összjátéka

Király Júlia azt követte el, hogy felszólalt Márki-Zay Péter Madách téri kampánygyűlésén, ami – nyilatkozta – „minden formális szabály szerint összeegyeztethető” a tisztségével, és előre jelezte is a KBC-nek. De ez Magyarország. Vegyük észre az iróniát. A kormány felállít egy szabályt, mely szerint egy magánbank számára elfogadhatatlan, hogy az egyik tisztségviselője civilként politikai beszédet mondjon. Ezt egy pénzügypolitikai tisztségviselő közli a kormány szolgálatában a magánbankkal. Miközben a kormányoldali hivatásos politikusok, klienseik és strómanjaik úgy avatkoznak be a gazdaságba, ahogy csak bírnak, és adófizetői pénzből mozgósítanak maguk mellett (hivatalosan) civileket, hogy ezt a jogukat és hatalmukat tovább szilárdítsák. (Nem tudom, kik és milyen meggondolásból nevezték el a kormánypárti tömegfelvonulásokat békemenetnek – gyermekkoromból egyetlen híres békemenet-sorozat rémlik föl, a nukleáris fegyverkezés ellen rendezték Aldermaston falu és London között, nyolcvan kilométer távon, minden húsvétkor, a vasfüggönyön inneni sajtó tapsától kísérve. Amúgy nem túl sok haszonnal.)

Gazdasági szereplők és civilek politizálása a kormány szemszögéből akkor elfogadhatatlan, ha az ellenzék oldalán teszik. Kormányoldalon ugyanez nem politizálás, hanem „a magyar emberek” egységes és megkérdőjelezhetetlen akaratának, az egyetlen igazságnak a megnyilvánulása.

Ahogy a politikusok gazdasági ügyködése sem sért szabályt, hanem ez a normális. A kormányoldalnak szabad, aki az ellenzéki oldalra áll, annak tilos. Függetlenség pedig nem létezik. Polgári autonómiáról, autonóm polgárságról álmodni, azt hiányolni: nyafogás, de egyelőre még lehet, amíg csak kormányrendelettel be nem tiltják.