Nagyon fájdalmas így létezni. Az élet megállt, nemcsak az övé, hanem az enyém is, a közös életünk. Ő börtönben van, így én is, csak várok és várok, de ezen kívül minden megszűnt. Üresek az éjszakák és a nappalok is, egy óriási kérdőjel, hogy mi és miért történik
– mondta lapunknak Souheila Yildiz több mint két héttel azután, hogy párját lényegében elrabolták az egyiptomi hatóságok.
Ahmed Samir Abdelhay a CEU Szociológia és Szociális Antropológia tanszékének mesterszakos hallgatója Bécsben, de a képzést még Magyarországon kezdte el 2019-ben. A 29 éves egyiptomi férfi december közepén látogatott haza a családjához Egyiptomba. A reptéren egy rövid kihallgatás után elengedték. Ez nem újdonság, hiszen amióta a CEU-n tanul, az egyiptomi hatóságok minden beutazása során kikérdezték a kairói repülőtéren a látogatása céljáról és tanulmányairól.
Január 23-án éjjel kettőkor azonban – amikor ő nem volt otthon – az egyiptomi biztonsági erők betörtek Ahmed kairói házába, ahol illegális házkutatást végeztek, és a biztonsági kamerák felvételeit is elkobozták. A hatóságok – indoklás nélkül – elrendelték, hogy a férfi jelenjen meg a rendőrségen. Ő így is tett, ahol aztán február 1-jén őrizetbe vették. A kihallgatás után Ahmedet őrizetben tartották, majd átszállították az úgynevezett nemzetvédelmi központba. Öt napig tartották fogva úgy, hogy nem léphetett kapcsolatba sem a családjával, sem ügyvédekkel, a rendőrség pedig tagadta, hogy őrizetben lenne.
Az Amnesty International petíciójában azt közölte: a fogva tartás ideje alatt a bekötött szemű férfit bántalmazták, és közösségi médiás tevékenységeiről, illetve a kutatásáról faggatták. Ahmed kutatóként elsősorban a nők jogaival foglalkozik Egyiptomban, a reproduktív jogok történetére koncentrálva. Legfontosabbnak azt tartja, hogy a nők hozzáférhessenek olyan törvényes és biztonságos kezelésekhez, amelyekkel az életüket védhetik.
Február 6-án a férfit a legfőbb állambiztonsági ügyészség elé vitték, ahol hivatalosan is vád alá helyezték. A vád szerint egy terrorista szervezethez csatlakozott, szándékosan valótlan híreket és adatokat terjesztett. Ahmed vallomása szerint a kihallgatás során súlyosan megverték és arcon ütötték. Az állambiztonsági főügyészség főként az iszlám és az abortusz kapcsolatát érintő kérdésekről faggatta, valamint kérdezték egy, a Január 25-i Forradalmárok nevű, az egyiptomi a hatóságok jogsértéseit bíráló Facebook-oldalhoz kötődő állítólagos kapcsolatáról is. Az oldallal való kapcsolatát a férfi tagadta.
Az ügyész érdeklődött egy korábban őrizetbe vett újságíró bántalmazásáról szóló bejegyzésről is, de Ahmed azt is tagadja, hogy ő lenne a bejegyzés szerzője. Ügyvédje pedig hiába kérvényezte, hogy a fogva tartása alatt keletkezett sérülései miatt szállítsák át igazságügyi orvosszakértőhöz, ezt elutasították a hatóságok.
Az Amnesty jelezte, hogy noha az egyiptomi jogszabályok szerint a fogvatartottakat tájékoztatni kell a fogva tartás okairól, és azonnal lehetővé kell tenni számukra, hogy kapcsolatba lépjenek rokonaikkal és ügyvédjükkel, ezt figyelmen kívül hagyták a helyi hatóságok. A jogvédő szervezet levélben kérte Szijjártó Péter külügyminisztert és Egyiptom magyarországi nagykövetét, tegyenek meg minden tőlük telhetőt azért, hogy szabadon engedjék a bebörtönzött férfit. Kerestük a külügyi tárcát, terveznek-e lépést az ügyben, de cikkünk megjelenéséig nem kaptunk választ.
Souheila legutóbb tavaly novemberben látta Ahmedet, a férfi eredetileg januárban akarta őt meglátogatni belgiumi otthonában, ám végül úgy döntöttek, hogy a lány utazik hozzá, és Egyiptomból együtt térnek vissza Európába. A sors fintora, hogy február 1-jére sikerült repülőjegyet foglalnia: aznapra, amikor Ahmedet letartóztatták.
Az utolsó beszélgetésünk alatt a repülőtéri boltban voltam, arról beszélgettünk, mit vigyek neki
– emlékezett vissza. Amikor a kairói érkezését követően eljutott hozzá, hogy mi történt Ahmeddel, a férfi családjával együtt megpróbálták elérni a hatóságokat, hogy kiderítsék, mi történt, de nem jártak sikerrel.
Kezdetben azzal nyugtatták magukat, Egyiptomban előfordul, hogy egy rövid időre bevisznek valakit a rendőrök, de amikor látszott, hogy most nem erről van szó, Ahmed édesapja a rendőrségen próbált érdeklődni, miért nem engedik el a fiát. Válaszok nélkül volt kénytelen távozni, miután közölték vele, hogy nincs ilyen nevű fogvatartott. Ezután még öt napig fogalmuk sem volt arról, mi történik Ahmeddel, akinek az esete nem egyedi: Egyiptomban több ezer ellenzékinek titulált embert tartóztattak le és tartottak hosszú időn át előzetes letartóztatásban. Előfordult, hogy az állambiztonsági főügyészség alaptalan vádakra hivatkozva akár két évnél is tovább nyomozott, kihasználva az előzetes letartóztatás maximális időkeretét.
Az áldozatok között jogvédők, aktivisták, ügyvédek, politikusok, tüntetők, újságírók, egészségügyi dolgozók és akadémikusok is vannak. Az eljárásoknak általában titkos rendőri nyomozások szolgáltatják az alapját, és gyakran mindössze kritikusnak vélt közösségi médiás bejegyzések állnak a háttérben.
Tavaly februárban a kairói reptérre érkezése után tartóztatták le Patrick George Zakit, a Bolognában tanuló társadalmi nemek szakos kutatót és hallgatót. A forgatókönyv kísértetiesen hasonlított Ahmed esetére: a hazatérő egyetemistát ügyvédjei szerint megverték, megkínozták, a munkásságáról faggatták, majd azzal gyanúsították, hogy a közösségi oldalakon a közrend és a közbiztonság aláásásáért tevékenykedik, illetve erőszak elkövetésére buzdít. Noha a letartóztatása óta immár egy év telt el, Zakit terrorizmus gyanúja miatt azóta is fogva tartja az állambiztonsági főügyészség. Február elején újabb 45 nappal hosszabbították meg őrizetbe vételének lehetséges időtartamát.
Hasonló történik Ahmeddel: eredetileg most vasárnap tárgyalták volna az ügyét, azonban szerdán 15 nappal meghosszabbították a fogva tartását.
Souheila ugyanakkor azt mondta, bármikor szabadon engedhetik a férfit, ha diplomáciai úton valaki közbelép. Jelenleg is sokan dolgoznak azért emberi jogi szervezetekkel karöltve, hogy az ügy minél nagyobb publicitást kapjon, így felfigyeljenek rá azok a diplomáciai szereplők, akik elérhetik, hogy Ahmedet kiengedjék.
Előfordulhat és elő is szokott fordulni hasonló esetekben, hogy a nemzetközi nyomásnak és a figyelemnek hála szabadon engednek embereket
– magyarázta lapunknak Demeter Áron, az Amnesty International Magyarország programvezetője. Mint mondta: a jogvédő szervezet is ezért indít petíciókat, mert néhány tíz-, százezer vagy milliónyi ember már elég nagy figyelmet generál ahhoz, hogy ne lehessen titokban tartani egy jogsértést. Ugyanakkor elsősorban azoknak az országoknak a nyomásgyakorlása szokott működni a leghatékonyabban, amelyek az adott ország számára kiemelten fontosak gazdasági, katonai vagy geopolitikai szempontból.
Az egyiptomi hatóságok nem kötelesek kiengedni senkit, sőt ezt mérlegelni sem pusztán azért, mert diplomaták erre kérik őket, tette hozzá Demeter, mégis ez az egyik leglátványosabb és legerősebb módja a nyilvános nyomásgyakorlásnak, és gyakran működni is szokott. Legutóbb például a szaúd-arábiai jogvédő, Ludzsain al-Hatlúl szabadon engedéséhez is ez kellett.
Mivel Ahmed a CEU elüldözését megelőzően Budapesten kezdte el mesterszakos tanulmányait, számos magyar hallgató sem nézi tétlenül a fogva tartását. „Idén nyáron kellene diplomáznia. Nem lenne fair, ha elvennék ezt tőle, minden mással együtt, amiért olyan keményen dolgozott. Ő nem egy terrorista, hanem egy éles eszű diák és egy csodálatos barát” – írta Tóth Réka, aki együtt kezdte el mesterképzését Ahmeddel.
Alexandrov Anna szintén együtt tanult vele Budapesten, lapunknak őszinte társasági emberként jellemezte a férfit.
Ahmed az a fajta ember, akinek a humora, a társasági szelleme, a bizalma az első pillanattól fogva otthonos volt nekem. Úgy tudtam vele viccelődni, ahogy más barátaimmal évek ismeretsége után
– idézte fel a közös emlékeiket.
Ahmed fogva tartása immár több mint két hete tart, de Budapesttől Bécsen át Belgiumig azon igyekeznek diákok és civilek egyaránt, hogy minél előbb szabadulhasson.
