Kovács Zoltán: Egyéb elfoglaltságaik
Az FTC elnöke, Orbán hű embere, Kubatov Gábor a szigorítás éjszakáján megrendítő erejű gondolatot közölt közösségi oldalán: „Európában egyedülálló módon hazánkban még lehet labdarúgó mérkőzésre járni” – stimmel. (Pontosabban még Belaruszban.) A továbbiakban így folytatja:
„Magyarország kormánya az emberek biztonságának a megőrzése érdekében ma további szigorításokról döntött. Szeretném arra kérni a Juventus elleni mérkőzésre érkezőket, hogy a szerdai Bajnokok Ligája találkozón folyamatosan viseljenek maszkot, takarják el vele az állukat, a szájukat és az orrukat. Ha valaki nem tartja be a szabályokat, nem helyesen viseli a maszkot, nem tart megfelelő védőtávolságot, akkor mások és saját egészsége mellett azt is kockáztatja, hogy a Barcelona elleni mérkőzést nyílt kapuk mellett rendezhessük meg, helyszínen láthassuk és szurkolhassunk a csapatunknak.” Ez az utolsó gondolat a Barcelona elleni meccs sorsával kapcsolatban indoklását illetően körülbelül olyan, mint amikor Szepesi György 1956 októberében fölszólította a tüntetőket, hogy menjenek haza, mert különben nem lehet megrendezni a magyar–svéd válogatott meccset (ezt jóval később megbánta, és elnézést kért).
Milyen messze jutottunk ez év elejétől, amikor a miniszterelnök még arról beszélt, hogy a legfontosabb az élet, és még ősz elején is azt mondta, „Mindenki megnyugodhat, ha elkapja ezt a betegséget, meg fogjuk gyógyítani.” Az utóbbi kijelentést tekintsük pániknyilatkozatnak, ilyet ugyanis ép belátóképességgel nem mond senki, csak ha túlzottan nagy zavarban van. De az elmúlt három hétben lett volna alkalom tényleges és érdemi intézkedésekre, de valószínűsíthető, hogy a kormányfő hallani sem akar olyan döntésről, amelyik gyengíti a gazdaságot. Természetesen lehet így is gondolkodni, csak akkor magyarázatot kellene adni arra, hogyan változott a kormány álláspontja.
Gadó Gábor: Afrikaiak
A Fidesz–KDNP-koalíció vezetője október utolsó napjaiban a franciaországi terrorista akciók apropóján beszélt arról, hogy „(a)z afrikaiak jövője Afrikában van”, mivel „(h)a nem akarunk nizzai eseteket látni Magyarországon, nem szabad beengedni őket”. Az interjúból kitűnt, hogy a miniszterelnöknek az a határozott véleménye, hogy nem fogadható el, hogy Brüsszelből olyan szabályokat erőltessenek Magyarországra, amelyek következményeként „olyanokat kellene beengedni ide, akiket nem akarunk”, és akik miatt aztán elkerülhetetlen volna, hogy „temetésekre járhassunk”. Az idézett fejtegetésből fehéren-feketén kiderül: a kormányfő szerint az a körülmény, hogy valaki Afrikában született vagy ott nőtt fel, kiváltó oka lehet annak, hogy az illető utóbb Európában erőszakos bűncselekmények elkövetőjévé váljon. A terrorcselekmények elkövetésének a kockázata és az adott tagállamban élő afrikaiak száma között így közvetlen korreláció figyelhető meg.
A Rasszizmus és Intolerancia Elleni Európai Bizottságnak 2002-ben elfogadott, majd 2017-ben módosított, az Európa Tanács tagállamai kormányaihoz címzett ajánlásában olvasható meghatározás alapján a „rasszizmus” fogalmán azt a meggyőződést kell érteni, amely szerint „(…) a faj, a bőrszín, a nyelv, a vallás, az állampolgárság vagy a nemzeti vagy etnikai származás igazolja valamely személynek vagy személyek csoportjának a lealacsonyítását.
Kenesei István: Pürrhosz Magyarországon
Az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) a Középeurópai Egyetem (CEU) javára ítélt abban a perben, amelyben az intézmény megtámadta a Felsőoktatási törvény (Ftv.) 2017. évi módosítását. Sokan támogattuk volna, hogy az egyetem a kormány packázásai idején minden jogi eszközt bevetve tartson ki a végsőkig, hogy legalábbis megpróbálja kikényszeríteni a New York állam kormányzója részéről már megszövegezett szerződésnek a magyar kormány általi aláírását. Beláttuk azonban, hogy a kormány kezében olyan eszközök vannak, amelyekkel igen egyszerűen el tudja lehetetleníteni a mindennapi működést – akár a nem EU-beli oktatók vagy hallgatók vízumának megtagadása, illetve érvénytelenítése révén.
Úgy gondoltuk, arra nem vetemedhet egy úgymond demokratikus állam kormánya, hogy rendőröket küldjön az egyetemre érvényt szerezni a vitatott törvénynek, de alábecsültük egyrészt a CEU vezetőinek készségét a hatalommal való szembefordulásra, másrészt a kormány elszántságát általában a felsőoktatás és különösen az ő szemükben Soros-érdekeltségnek számító intézmények megrendszabályozására. Valóban botor dolog lett volna elvárni a CEU kanadai elnök-rektorától, hogy ő védjen meg minket saját kormányunktól, ha erre mi magunk nem vagyunk képesek, tehát
Szűcs R. Gábor: A vég kezdete
Aki azt hiszi, hogy ez valami tréfa vagy kacsa, azt ki kell ábrándítanom: a Janša-kormány 2020 májusában légiparádéval ünnepelte a koronavírus fölötti győzelmet. A kormányfő 2020. április 29-i televíziós beszédében közölte, hogy „Szlovénia a járvány ellen legsikeresebben védekező országok egyike”. (Akinek ez ismerősen cseng, az viszont nem téved.) A nagy ünneplés mellett azonban az intenzív osztályok ágyszáma áprilishoz képest a nyár végéig változatlan maradt. A védőeszközök beszerzésére kiírt 2020. júliusi pályázat eredménytelen volt. A közvéleményt különösen felháborította, hogy a horvát határt csak annyi időre nyitották meg, hogy Jelko Kacin kormányszóvivő megtisztíthassa a dalmát tengerparton lévő nyaralójának úszómedencéjét. Az egykor liberális ikonnak számító Kacin egyébként a harmadik helyen áll a legnépszerűtlenebb szlovén politikusok rangsorában. Napi sajtótájékoztatóin sajátságos módon a megbetegedések „körülbelüli számát” szokta mondogatni.
Az ellenzék szerint a legnagyobb kormányzó párt a nyarat a járvány második szakaszára való felkészülés helyett a „mindenkinek össze kell fognia” ürügyén jogtalan telefonlehallgatásokra, lakásokba történő behatolásra és az ellenzék lejáratására használta fel, „mindenki zaklatására, aki az útjában áll”. Az NPU-nak alig öt hónap alatt három igazgatója volt, ami jól mutatja, mi élvez elsőbbséget a járvány elleni védekezéssel szemben. „Fennáll a veszélye annak – írja a Necenzurirano 2020. október 7-i száma –, hogy egy nap arra ébredünk: ez már nem az a Szlovénia, mint ami volt. És korántsem a vírus miatt.”
Már-már forradalom – Széky János interjúja
Október 22-én a lengyel alkotmánybíróság – aminek egyébként nő az elnöke – Kaczyński pártelnök–miniszterelnök-helyettes parlamenti beszédével összhangban – alkotmányellenesnek minősítette a művi vetélést még akkor is, ha a magzat „súlyosan és visszafordíthatatlanul” sérült. Az addig is szigorú, de kompromisszumos szabályozás után ez majdnem teljes abortusztilalmat jelentett. Aznap este tömegtüntetések voltak, és a múlt héten már-már forradalom méretű tiltakozási hullám söpört végig Lengyelországon tömegtüntetésekkel, útblokádokkal, sztrájkokkal. Mi történik valójában, miért éppen most, és mennyire lehet eredményes a mogalom? Wojciech Przybylski politikai szociológus, a Visegrad Insight című közép-európai elemzési és vitaplatform főszerkesztője, az Understanding Central Europe (Megérteni Kelet-Európát, Routledge, 2017) című kötet társszerkesztője válaszol.
Szponzorált tartalom
A cikk az Élet és Irodalom támogatásával készült.
