Azt értem, hogy a kormánypárti sajtó ezerrel dolgozik azon, hogy lehetőleg minél több ellenzéki választót eltántorítson a demokrata ellenzék közös jelöltjére, a jobbikos Bíró Lászlóra való szavazástól a tiszaújvárosi időközi választáson. Azt azonban fel nem foghatom, miért serénykednek ez ügyben ellenzéki véleményformálók is.
Kezdődött a sor augusztus 14-én Setét Jenő üzenetével, amely szerint a demokrata ellenzék egy olyan jobbikos politikust akar indítani közös jelöltként a borsodi 6-os választókerületben, „aki azt bírta mondani, hogy az országot nemcsak a Hasszánoktól, hanem a Sztojkáktól is meg kell védeni”. Ezért nekik, a cigányságnak nem marad más lehetőségük, mint hogy vagy a kormánypártok jelöltjére szavazzanak, vagy otthon maradjanak.
A szavait nem lehet másképp érteni, mint hogy Setét Jenő úgy véli, az idézett mondat a jelölt rasszista, kirekesztő felfogásának bizonyítéka. Hiszen ez csak azt jelentheti, hogy a szír Hasszántól is és a cigány Sztojkától is, vagyis a szír migránsoktól és a hazai cigányoktól is meg kell védeni az országot. Márpedig ilyen rasszista, kirekesztő jelöltre ők nem szavazhatnak.
Ezzel az üzenettel először is az a baj, hogy a kifogásolt mondat pontos jelentése a szöveg környezete, vagyis a szövegösszefüggés nélkül nem ítélhető meg.
Még nagyobb baj, hogy Bíró László nem is ezt mondta, sőt a kifogásolt szavakat szigorúan nézve nem is ő mondta. A pártja, a Jobbik 2019. július 16-i sajtóközleményét osztotta meg a saját Facebook-oldalán. A következő sorokat:
„Nemcsak F. Hasszánoktól, hanem H. Dezsőktől, Sztojkáktól és Poltoktól is meg kell védeni az országot!
Ma elhagyhatta a börtönt H. Dezső, az olaszliszkai lincselés elsőrendű vádlottja. A gyilkos szabadlábra helyezéséről úgy döntött első- és másodfokon is az illetékes büntetés-végrehajtási bíró, hogy meg volt kötve a keze: méghozzá az egy évekkel korábban, a Fidesz által kétharmaddal átnyomott törvény, és az ahhoz Polt Péter legfőbb ügyész által írt utasítás alapján. Utóbbi így szól: >>Amennyiben a törvény szerint a feltételes szabadság lehetséges, azt az elítélt számára lehetővé kell tenni, bírói mérlegelésnek nincs helye e kérdésben. <<
H. Dezsőnek 2023 októberéig kellene rács mögött maradnia, 17 helyett 13 évet töltött elzárva, ám fegyházban csak kevesebb, mint 10 esztendőt. Állítólag kifogástalan magatartást tanúsított a börtönben. Ismert, tavaly júliusban Marian Cozma gyilkosa, Sztojka Iván is kiszabadulhatott a rács mögül. Magyarországot nemcsak az F. Hasszánoktól kell megvédeni, hanem a H. Dezsőktől és a Sztojkáktól is! Polt állásfoglalása és a fideszes Btk.-módosítás azt üzeni a lincselésre hajlamos gazembereknek, hogy jó magaviselettel akár a legbrutálisabb bűncselekmény is megváltható. Márpedig aki ilyet üzen, az minden eljövendő brutalitásban bűnrészes lesz.”
Természetesen nem az a kérdés, hogy tetszik nekünk ez a politikai nyilatkozat vagy sem, helyeseljük a kiadását vagy sem. Hanem csupán az, hogy rasszista, kirekesztő-e az üzenete. És rasszistának, kirekesztőnek kell-e tekintenünk, aki ezt megosztja? Józan ésszel, tárgyilagos, méltányos értelmezéssel ez nem állítható.
Mivel az idézetben nem csupán Hasszánok és Sztojkák szerepelnek, hanem H. Dezsők és Poltok is, és mivel világossá teszi, hogy különféle „bűneik”, „bűnrészességük” miatt emlegeti őket egymás mellett, itt sem a „Hasszánok” nem a szír vagy muszlim mivoltukat reprezentálják, sem a „Sztojkák és H. Dezsők” nem a cigány mivoltukat, épp úgy nem, ahogy a „Poltok” sem reprezentálhatják a magyar mivoltukat. Legfeljebb csupán mind a négyen a hozzájuk hasonló bűnökkel, bűnrészességgel vádolható muszlimokat vagy szíreket, cigányokat és magyarokat.
Hogy lehetséges az, hogy Setét Jenő tekintélyes cigány értelmiségiként, a közössége érdekeinek képviseletében gyakran megszólaló liberális jogvédőként így félreolvasson egy számára fontos szöveget, ilyen értelmezési hibát kövessen el, és ezért efféle alaptalan váddal lépjen fel?!
És amikor a saját Facebook-oldalán vele vitatkozók közül felhívják a figyelmét rá, hogy a mondat, amit kiemelt – ráadásul két név elhagyásával -, a teljes szövegben mást jelent, akkor se érezze szükségét az önellenőrzésnek és a helyesbítésnek. És ne érezze ennek a szükségét az után sem, amikor az általa alaptalanul megvádolt Bíró László egy interjúban megvilágítja a szájába adott mondat valótlanságát. Részletesen beszél a cigánysághoz való viszonyáról, és a szavai egyáltalán nem cigányellenes, nem rasszista nézetekre vallanak.
A videóhoz hozzászólók némelyikével ellentétben eszem ágában sincs Setét Jenőt kormánybérencnek minősíteni.
De azt hiszem, annál indokoltabb a kérdés, hogy mire juthat így a demokrata elkötelezettségű cigányság, ha vezetőit, tekintélyes véleményformálóit is annyira elvakítják a saját szűkebb közösségük fájdalmai, sérelmei, rossz tapasztalatai, hogy képtelenek higgadtan elemezni, értékelni azokat a politikai sorskérdéseket, amelyek megválaszolásától az egész magyar politikai közösség, az egész magyar nemzet jövője, és ebből következően, ennek részeként az ő szűkebb közösségük kilátásai is döntő mértékben függenek.
De menjünk tovább.
Azt értem, hogy a kormánypárti sajtó miért szörnyülködik még mindig, újra és újra, ha a Jobbikot és a DK-t is átfogó széles ellenzéki együttműködés ügye előrébb jut egy-egy lépéssel. És miért ismételgeti fáradhatatlanul a mai ellenzéki szövetség pártjainak, politikusainak egymásról szóló gyilkos nyilatkozatait, súlyos bírálatait, vádjait a korábbi évekből, évtizedekből, az egymással való éles szembenállásuk korszakából. Miért csap le a közöttük lévő ellentét minden apró egykori és mai jelére, aminek felmutatásával növelni reméli ennek a formálódó összefogásnak az abszurditására, elvtelenségére vonatkozó állítása meggyőző erejét. És ha kevesli, amit talált, miért hamisít róluk lejárató anyagokat, miért torzítva adja közre a tegnapi és a mai nyilatkozataikat. Miért vonja kétségbe ab ovo az önkritikus szavaik hitelét, amelyek az olvasóik számára érthetőbbé tehetnék, hogy miért egészen más ma e pártok és politikusaik viszonya egymáshoz, mint évekkel korábban.
Ez világos.
Azt azonban végképp nem értem, vagy ha érteni vélem is, nagyon nem helyeslem, hogy ellenzéki írástudók is úgy viselkednek, mintha volna még okuk a meglepődésre, amikor a nyilvánosság asztalára borít a kormánysajtó egy-egy újabb vödör salakanyagot a Jobbik múltjából. És nekik is ez alapján kéne megítélniük, hogy elfogadható-e, helyes-e, támogatható-e a Jobbikot is magába foglaló mai és jövőbeli ellenzéki együttműködés gondolata.
Miután a kormánysajtó napokon át ismételgette Setét Jenő vádjait a közös ellenzéki jelölt cigány ellenes, rasszista mivoltáról, és tiltakozását e jelöltállítás miatt a cigány közösség nevében, augusztus 19-én a Magyar Nemzet közreadott egy újabb cikket, amely Bíró László néhány korábbi antiszemita bejegyzését tálalta az olvasók elé.
A valóban elfogadhatatlan, rémes antiszemita nyelvi fordulatokat tartalmazó bejegyzésekért – „tetűcsúszdás”, „Judapest” – Bíró még aznap este bocsánatot kért a Facebook-oldalán.
Az elkövetett hibánál csak egy nagyobb vétek van: nem beismerni azt. Keresztény, istenfélő emberként elismerem, hogy hibát követtem el, amikor a közösségi médiában lefolytatott viták hevében évekkel ezelőtt vállalhatatlan kijelentéseket tettem. A bűnömért bocsánatot kérek mindazoktól, akiket megbántottam…Tudom, hogy korábbi kijelentéseimmel nehéz helyzetbe hoztam azokat az ellenzéki pártokat, amelyek támogatásukról biztosítottak, ráadásul augusztus 22-én hivatalosan is elindul a kampány. A startvonalon állunk, ahonnan már nincs visszaút, csak előre, hogy lebontsuk a Fidesz kétharmados falait.
Somogyi Zoltán a hvg.hu-n a bocsánatkérés után, annak ismeretében írt cikket, és keményen kiosztotta a demokratikus ellenzék baloldali részét Bíró jelölése okán. Egyenesen elvfeladással vádolva meg őket.
Hogy miért, az rejtély. Mindenesetre megfontolandó érvekkel a felfogását nem támasztotta alá, csak egy alaptalannal.
Idézem: „Bíró László jelölésével az ellenzék elvesztette a lehetőségét azzal kapcsolatban, hogy a kormány antiszemita támogatóit és kapcsolatrendszerét kritizálja….
Az ellenzék baloldali része, a teljes együttműködés érdekében feladta a zsidó (és cigány) közösség nulltoleranciás képviseletét…
Emellett ne feledjük, Bíró László a pártoktól kért bocsánatot, mert veszélyeztette az együttműködést korábbi rasszista kijelentéseivel. Ez természetesen nem igazi bocsánatkérés, ugyanis nem a pártokat sértegette korábban, hanem az egész magyar nemzetet azzal, hogy annak különböző kisebbségeiről vállalhatatlan kijelentéseket tett.”
Bíró fent idézett bocsánatkéréséből egyértelmű, hogy az egyetlen érv, amit Somogyi fölhoz, valótlan. Nem csak a pártoktól kért bocsánatot Bíró, hanem „mindazoktól”, akiket megbántott.
Ugyanaznap, amikor Somogyi cikke megjelent, vagyis augusztus 21-én interjút adott Bíró az Alfahírnek. Ebben válaszolja arra a megjegyzésre, hogy újabb lejárató kampány indult ellene: „Ezt nem lehet a Fideszre fogni. Valóban az ő munkájuknak köszönhető mindez, és Setét Jenő példáját látva el is mondható, hogy mindenre képesek lesznek, hogy nyerjenek, de az antiszemita megjegyzéseket illetően vállalom a felelősséget a korábbi súlyos hibáimért. Ezért kértem bocsánatot az ellenzéki pártoktól és minden cigány, illetve zsidó embertől, akiket megbántottam a szavaimmal… Épp képviselőjelöltként fotóztak a Parlamentben, amikor megkaptam a hírt, hogy felkapta a sajtó a korábbi kommentjeimet… leírhatatlan, amit éreztem akkor. A vita hevében, teljesen meggondolatlanul leírt szavaim mázsás súlyként szakadtak rám a Nemzet Templomában, ahol a lehető legtöbbet tehetnék a térségben élőként. Senkinek nem kívánom azokat az órákat, amit én akkor tehetetlenül, a bűnbánat purgatóriumában megéltem. Bár ez egy politikai kampány, amiben az én lelkem és viszonyom Istennel abszolút sokadrangú, de kijelenthetem, hogy az életem egyik legnagyobb tanítását kaptam meg a felelősségről és a szitokszóról.
Ez mit jelent?
Ez azt jelenti, hogy életem végéig igyekszem minden gondolatomat és szavamat felelősen ejteni ki a számon. Ez olyan, mint az összetört tányér esete: ha megragasztjuk, hiába kérünk bocsánatot, nem lesz már ugyanolyan többé. Én ezt most nagyon megjegyeztem.
Szigorúbban ítéli meg magát, mint amekkora bűnnek tartja a káromló szót Márk Evangéliuma: „Bizony mondom nektek, hogy minden bűn és minden káromló szó, amit csak kiejtenek az emberek fiai a szájukon, bocsánatot nyer.”
Szigorúbban is kell. Én is elvárnám egyszerű állampolgárként, hogy ne ítéljen meg egy fideszes, egy cigány vagy egy zsidó vezető a nemzetiségem vagy párthovatartozásom alapján. Igaza volt Karinthynek, amikor a faji előítéletekről írt: „Szerény nézetem szerint két ember közt nagyobb a különbség, mint két fajta között.” Aki ismer, az tudja, hogy tisztességes és tisztességtelen ember között teszek különbséget. Ez vezetett ahhoz is, amikor Setét Jenő rasszizmussal vádolt: egy jobbikos sajtóközleményt adtak a számba, ami ráadásul nem is a cigányokról szólt, hanem a tisztességtelen emberekről, a bűnözőkről…
Milyen a cigánysággal való viszonya?
Az itt élők tudják, hogy nagyon jó. Én soha nem megvásárolható szavazókat láttam bennük, mint a Fidesz, hanem olyan embereket, akiknek segítségre van szükségük a felzárkóztatásban. A problémákat kimondani mindig kockázatos, megoldani azokat pedig kifejezetten az, de szükség van rá, mert senkit nem szolgál, hogy arra költ a kormány milliókat, hogy elhallgattassa őket, ez számukra sem méltó. Nagyon sok cigány ismerősöm van – büszkén elmondhatom, hogy többet közülük barátomnak is tekintek – akikre számíthatok, akik támogatnak. Ők a Setét Jenős videóra is csak legyintettek és rögtön megkérdezték, hogy hogyan segíthetnek.”
Muszáj tovább kérdeznem.
Ha Somogyi Zoltán 21-én a Hvg.hu-n még kevésnek találta és őszintétlennek is vélte Bíró bocsánatkérését, akkor augusztus 29-én, egy héttel az Alfahírben közölt interjú után, amelyben a korábbinál is részletesebb, mélyebbre hatoló önbírálat, megbánás, bocsánatkérés olvasható Bírótól, miért fogalmaz a 24.hu-n közölt újabb cikkében a korábbinál is szigorúbban? Miért vádolja még kíméletlenebbül és még alaptalanabbul a Bíró jelölése mellett kitartó ellenzéki pártokat?
„A tiszaújvárosi időközi választáson a baloldali pártok rasszista képviselőjelöltet támogatnak és hallgatnak az egészről. Bíró László Budapestről Judapestként emlékezett meg egy kommentben, máskor pedig azt mondta, ezt az országot a Sztojkáktól is meg kell védeni, illetve tetűcsúszdásokként azonosította a zsidókat. Ha nagyon kérdezik, az ellenzéki politikusok azt mondják: bocsánatot kért és az őszinte volt. Lehet, hogy őszinte volt, de ezt az őszinteségét kizárólag az őt támogató pártokhoz intézte. Érdeke volt…Rasszizmusa miatt azonban sem a cigányságtól, sem a zsidóktól, sem – mindezek miatt – a magyar nemzettől nem kért bocsánatot. Mélyen és átélten sem, felszínesen sem…ellenzékiként Tiszaújvárosban választhatsz: szavazol egy rasszistára és a NER rendszere ellen, vagy nem szavazol a NER ellen, de akkor egy rasszistára sem. Ez jutott az antirasszista demokratáknak.”
Kénytelen vagyok ismétlem magam, valótlan, amivel az ellenzéki pártokat és Bírót vádolja.
Nem támogatnak rasszista jelöltet és nem hallgatnak róla.
Olyan jelöltet támogatnak, akinek nem volt cigányellenes bejegyzése, és több ízben félreérthetetlenül bocsánatot kért a korábbi, valóban elfogadhatatlan, antiszemita bejegyzéseiért. Ami józan ésszel csak azt jelentheti, hogy egyértelműen elhatárolta magát tőlük.
És hadd legyek egy kicsit didaktikus: ebből a mára nézve arra kell következtetnünk, hogy már nem rasszista. A jövőre nézve pedig ugyancsak egyértelmű ígéretnek kell ezt tekintenünk, hogy már nem is lesz az.
Az ellenzéki pártok, miközben természetesen mindannyian elfogadhatatlannak nevezték és elítélték ezeket a bejegyzéseket, az alapján erősítették meg a Bírót támogató korábbi szándékukat, hogy megismerhették és őszintének, hitelesnek találták Bíró bocsánatkérését.
Amelyet mindazokhoz intézett, akiket megbántott.
A legjobb történt tehát, ami történhetett. Egy korábban valóban antiszemita, rasszista politikai nyelvhasználattal, politikai kultúrával jellemezhető politikai párttal bővült a demokrata ellenzék köre, és amikor egy jelöltállítás nyomán ez az ellenzék ismét szembesülni kényszerült az említett, alkotmányos szélsőjobbról jövő párt, a Jobbik múltjával, immár vele közösen erősítették meg annak az értékrendnek, politikai kultúrát illető normának az érvényességét, kötelező erejét, amelynek természetesnek kell lennie a demokrata pártok számára.
Miért nem világos ez az összefüggés Somogyi Zoltánnak is?
Mi lehet az ismérve vajon annak az őszinteségnek, hitelességnek, ami alapján ő azt mondhatná, hogy rendben van, elfogadható a jelölt bocsánatkérése? Ha a fenti interjúban erről olvasható bekezdések sem elégítik ki az igényét.
Nem logikusabb akkor már Bauer Tamás álláspontja, aki korábbi önmagához hűen ma is azt vallja, hogy nincs, nem lehet megbocsátás? A Munkások Lapjában azt írja:
Aki bármikor korábban ahhoz a Jobbikhoz csatlakozott, abban a Jobbikban vállalt képviselőjelöltséget, amelyet Vona Gábor, Novák Előd és társaik vezettek, akkor sem különbözik érdemben a mostani borsodi jelölttől, ha mostanában nem beszél ilyeneket.
A Facebookon pedig hozzáfűzi, „Bíró bocsánatot kért, és a többi párt ezt elfogadta. Ez nevetséges. Ilyen uszító mondatokért nem lehet bocsánatot kérni…A bocsánatkérés sem azon nem változtat, hogy miként gondolkozik az illető, sem pedig azon, hogy mivel akarja megnyerni a választóit.”
Ez a maga nemében valóban logikus álláspont. Vannak bűnök és nézetek, amelyekre nincs bocsánat. Nem lehet érvényesen elhatárolódni tőlük, nem lehet hitelesen megtagadni őket, mert a bocsánatkérés „azon nem változtat, hogy miként gondolkozik az illető”.
Logikus, kedves Tamás, de embertelen.
De menjünk tovább.
Révész Sándor is azon kevés baloldali liberális véleményformáló közé tartozik, aki, ha jól sejtem, a legutóbbi időkig nem volt képes megemészteni, hogy az Orbán-rendszerrel szembeni fellépés sikere érdekében a mai választási rendszerben a baloldali és centrista pártoknak muszáj a Jobbikkal szoros szövetségben indulniuk a választáson, és legalább a rendszerváltó programjuk megvalósításáig muszáj vele a közös kormányzást is vállalniuk.
Még a múlt év elején is azt bizonygatta a Hvg.hu-n, hogy a Jobbik bizonyos értelemben még a Fidesznél is rosszabb, az őszi önkormányzati választáson pedig az egri közös ellenzéki jelöltre, a jobbikos Mirkóczki Ádámra való szavazás ellen érvelt. A mostani cikke is ebbe a sorba illeszkedik.
A Hvg.hu-n augusztus 30-án egy újabb antiszemita bejegyzést mutat fel Bíró László Facebookon lévő oldaláról. Nem Bíró saját gondolatait, hanem a Kurucinfo, az alja szélsőjobb egyik 2010-ben megjelent cikkének egy részletét, amelyet megosztott Bíró. És ami azt fejtegeti, hogy milyen kiváló eredményeket ért el Hitler már a hatalomra kerülése utáni első ciklusában a munkanélküliség ellen, a „zsidó uzsora-banktőke” kikapcsolásával a gazdaságban, a korai jóléti állam megteremtésében stb.
Az ilyesmit nem lehet megbocsátani, érvel Révész Sándor, hiszen itt nem indulat vezérelte kiszólásról van szó, azzal, hogy Bíró megosztotta ezt a részletet, egy olyan publicisztikával azonosult, amelyben a szerző, „a Kurucinfo mélynáci >>történésze<< Európa legnagyobb tragédiájaként írja le, hogy a hitleri Német Birodalom legyőzetett.” Nem hiszi, fűzi hozzá, hogy ezt ki lehetne magyarázni.
Igaza van Révésznek. Én sem hiszem. Enyhíteni lehet e bekezdés megosztásának általad feltételezett súlyos jelentését, de a szöveg üzenetét nem lehet kimagyarázni. És jó okkal feltételezhetjük, hogy nem véletlenül osztotta meg, aki megosztotta. Minden bizonnyal egyetértett a „zsidó uzsora-banktőke” nyelvi fordulatának antiszemita üzenetével.
Nem is arról szeretném a szerzőt meggyőzni, hogy a demokrata ellenzéknek ki kéne magyaráznia az ilyenféle szövegeket.
Csupán arról, hogy ne rugaszkodjunk el a valóságtól. Mindannyian tudjuk, honnan jön a Jobbik. Ne tegyünk úgy, mintha most döbbennénk rá a kormánysajtó felfedezései vagy a saját kutatásaink nyomán, hogy mit képviselt. Már rég nem az a kérdés, hogy honnan jön, hanem hogy a centrista és a baloldali ellenzéki pártokkal összefogva hova tart.
Ha a centrista és a baloldali pártok segítenek neki, hogy oda is jusson, ahova szeretne – jobbközépre –, a Jobbik pedig abban segít emezeknek, hogy miközben betöltik a centrista és baloldali szerepüket, vele együtt, vagyis közösen sikerre vihessék a rendszerváltást, a szabadságjogaink helyreállítását, a szabadelvű demokrácia újraalapozásának és feljavított rendszere megszilárdításának, a közjót szolgáló kormányzásnak az ügyét, akkor valamennyien jól járunk.
Remek, ha a politikusai közül alkalom adtán vagy különleges alkalom nélkül is minél többen sort kerítenek a múltjukkal való őszinte szembenézésre, és a lelkiismereti, morális indíttatású önbírálatra. Mert ez sok olyan centrista és baloldali választó számára hitelesítheti a pártjuk politikai fordulatát, akik még ma is a tamáskodók, a meggyőzhetetlenek közé tartoznak. Irreális volna azonban ezt az együttműködés feltételeként mindenkitől elvárni. És még irreálisabb az önbírálat őszinteségének mindig szükségszerűen szubjektív megítéléséhez kötni. Nem beszélve arról, hogy a rendszerváltó ellenzéki összefogás sikeréhez azokra is szükség van, akiket ma még esetleg csak az érdekeik ösztökélnek arra, hogy maguk mögött hagyják a tegnapi gondolataikat és szavaikat.
A leglényegesebb az ellenzéki összefogás közös demokratikus normáinak megerősítése és a mai és jövőbeli garantálásukra való közös készség nyilvánvalóvá tétele.
Jogos persze a kérdés, hogy a szoros választási együttműködésüket bejelentő demokratikus ellenzék pártjai miért nem tették már régen világossá egy közös értéknyilatkozattal, hogy milyen értékrend képviseletében, mire fogtak össze. Milyen normákat tartanak követendőnek az egymáshoz való viszonyukban? Hogy tekintenek vissza a mögöttünk lévő tíz esztendőre és 2010 előtti évtizedekre, amelynek nem csekély részében az egymással folytatott harcaikkal maguk is aktív szereplői és felelősei voltak annak a lejtmenetnek, amelynek a remélhető alján ma egy új rendszerváltást kell megterveznünk és kiküzdenünk?
Ha nem az együttműködés technikai részleteinek meghatározásával kezdték volna a kapcsolatuk szorosabbra fűzését, hanem a közös szellemi, morális, politikai értékrendjük tisztázásával, vagyis az alapvetéssel, akkor valószínűleg a demokrata ellenzéki összefogás minden mai és potenciális jövőbeli résztvevőjének könnyebb lenne kezelni az efféle ellentéteket is, mint amelyeket Bíró László jelölése újólag fellobbantott.
Kiemelt kép: Farkas Norbert /24.hu
