H. tavaly ősszel nézett ki egy használt BMW-t a Wallis Könyves Kálmán körúti premium selection részlegén.
A kocsi benn állt a szalonban, középen. Itt a fotó róla, ott készítettem. Két hétig csak azért kellett várnom, hogy a szalont át tudják rendezni a kocsi kihozása miatt. Életszerű, hogy ennek az autónak az eltűnését hónapokig nem veszik észre a Wallisban?
A férfi továbbértékesítette az autót, portálunkat már az új tulajdonos kereste fel, akitől a rendőrök az év elején lefoglalták a kocsit a folyamatban lévő nyomozásra hivatkozva. H. állítása abban a vitában foglal állást, ami a 24.hu által nyilvánosságra hozott, több száz millió forintos sikkasztási ügy talán legfontosabb kérdése.
Eddig két – egymást több ponton kizáró – változat jutott el lapunkhoz: a vevőké és az autókat forgalmazó Wallisé.
Abban közös a felek hozzáállása, hogy az ügy sértettjeinek érzik magukat. A vevők azt mondják, kifizették, átíratták a nevükre a kocsikat, amelyeket a rendőrség februárban lefoglalt, így ha történt visszaélés, az a Wallis belügye, nekik semmi közük hozzá, ezért kérik vissza az autójukat. A cég viszont azt állítja: a kocsikat az egyik értékesítő munkatárs okirat-hamisítással vitte és adta el anélkül, hogy az értük kifizetett pénz a Wallishoz került volna. Erre hivatkozva ők is igényt tartanak a gépjárművekre. Így a hatóságoknak kell eldönteniük, kiadják-e az összesen két tucat lefoglalt (nagyjából 300 millió forint összértékű) autót, és ha igen, kinek. Megjegyzendő, hogy ha úgy történt is, ahogy a Wallis állítja, szakértők szerint akkor sem biztos, hogy a céget illetik meg a járművek.
Leegyszerűsítve tehát az a kérdés:
A 24.hu az elmúlt hetekben megpróbált minél több részletet és dokumentumot megismerni a hazai autóértékesítés talán legsúlyosabb botrányából.
Utánajárásunk alapján egyre több kétely merül fel azzal kapcsolatban, hogy a Wallis korábbi értékesítője a céget teljesen megkerülve, mindenkit kijátszva partizánakciót bonyolított volna. Csak egy példa: a Wallis – korábbi cikkünkben ismertetett – verziója szerint a kocsik értékesítésére a cég területén kívül került sor. Ez azért fontos részlet, mert így nehezebben állna meg a vevők jóhiszeműsége. Több forrásunk viszont arról számolt be, hogy az autókat (többnyire BMW-ket) igenis bent, a Wallis-irodában vették meg, és az említett telephelyen történt az eredetvizsgálat is, aminek a Wallis volt a kérelmezője. Ráadásul a birtokunkba került adásvételi és a befizetést igazoló dokumentumon szerepel a Wallis ügyvezetőjének (korábbi tulajdonosának) aláírása, a cég pedig többszöri kérésünk ellenére sem cáfolta, hogy az aláírás valódi. (Frissítés: cikkünk megjelenés után két nappal a Wallis azt írta lapunknak: “a 24.hu cikkében érintett jogügyletek során Antal Péter nem írt alá adásvételi szerződéseket, így a 24.hu által bemutatott dokumentumokon sem az ő aláírásai szerepelnek, azok mind hamisítványok.”)
A vevők által elmondott történetekben és a bemutatott dokumentumokban az előzetesben lévő, értékesítőn, T. Z.-n kívül feltűnik:
- G. Z., a Wallis (korábbi?) használtautó-értékesítési vezetője,
- B. Gy. , illetve M. M. Wallis-munkatárs,
- Antal Péter ügyvezető (az általunk látott szerződéseken az ő aláírása és a Wallis pecsétje is szerepel),
- és a kasszában dolgozó nő.
Ő vette a legtöbbet
Az első cikkünk megjelenése után ismertük meg annak a dombóvári autókereskedőnek a történetét, aki elmondása szerint 2019 szeptembere és 2020 januárja között húsz kocsit vásárolt a Wallistól. Előfordult, hogy egyszerre többet is, ezeket aztán négy kivételével viszonylag gyorsan továbbértékesítette. „Hármat végül tőlem foglaltak le, egy volt a családom nevén. A húsz, általam vásárolt autóból egyet nem foglaltak le, pedig annak is ugyanolyan szerződése van, mint a többinek” – mondta a 24.hu-nak P. N., aki azt is elárulta, hogy a tizenkilenc lefoglalt autóból kettő volt tehermentes, tizenhét készletfinanszírozott, azaz hitellel terhelt a vásárlás előtt. „A tehermentesítés általában egy hetet vett igénybe. A kocsik árát egy összegben fizettem meg, ezután kaptam meg a törlő papírokat és az autók okmányait” – mondja, hozzátéve, hogy a Wallis területén fizette ki az autók árát, és ott kapott pénztári bizonylatot. Ilyet.
Azt is mondja forrásunk, hogy a kialkudott árat az értékesítőnek jóvá kellett hagyatnia egy vezetővel. „A kocsikat a hasznaltauto.hu-n, a saját telefonszámommal, a saját otthonomban, a saját nevem alatt árultam. Korábban összesen 156 autó eladását intéztem, egyetlen peres ügyem sem volt. Megjegyzem, több esetben a később lefoglalt autókat a Wallis szervizében és telephelyén javították. Több esetben az eredetvizsgát is ott csinálták meg, ezeket fényképekkel, dokumentumokkal tudom igazolni.”
Ő is, ahogy több más forrásunk, ilyen szerződést kötött. A személyes adatokat kitakartuk, de látszik, hogy szerepel rajta a céges pecsét, valamint két másik Wallis-munkatárs aláírása. Más szerződéseken más munkatárs szignója látható.
Nyár óta nem vették észre
A 24.hu-t megkereső K. története azért érdekes, mert állítja: ő még 2019 júniusában vette meg a gépjárművet a Wallistól. Azaz több mint fél év telt el, amíg a Wallis érzékelte, hogy baj van. Az ő kocsiját is lefoglalták februárban.
Egy újsághirdetés nyomán mentünk be a Wallishoz. Tízmillió forint alatti vétel volt, a foglalót a letartóztatott értékesítőnek adtam, oda az asztalára, a fennmaradót később a kasszába fizettem egy hölgynek. Nem adott róla papírt, mert az mondta, hogy Z.-nek nem kell. Az volt a mondás, hogy nem kell róla papír, mert benne lesz az adásvételiben. Megbíztam a Wallisban, úgy voltam vele, ott veszek kocsit, ahol kell. Végig ott voltak körülöttünk más wallisos kollégák is. Mi baj lehet? Aztán visszavittem a kocsit, mert voltak vele műszaki problémák. Meg is szerelték, ezt is Z. intézte. Akkor sem tűnt fel, hogy az autót, ahogy a cég állítja, a tudomásuk nélkül vitték el? Ott szerelték a tőlük korábban ellopott kocsit? Ez valami vicc?
Egy másik forrásunk, J. is azt mondta: „Ott fizettem ki, egy hölgy megszámolta a kasszában, de nem kaptam bizonylatot. Nagyot hibáztam, igaz, de nem hittem, hogy ennek lehet később jelentősége.” Egy harmadik forrás azt mondja, a banki hitel törlesztése miatt nekik is egy hetet kellett várniuk, az autót a Wallis területén vették, és az eredetvizsgálaton túl a cég az átírásban is segített nekik.
Tisztázatlan pontok
Egybegyűjtjük a történet kérdéses pontjait:
- Az általunk látott szerződések mindegyikén szerepel az ügyvezető aláírása. Ez a történet legkényesebb pontja: valódiak-e az aláírások-e, vagy sem? Antal Péter ugyanis meghatározó tagja a Wallis-csoportnak: a Wallis Motor Duna ügyvezetője 2007 óta, 2018 vége óta a tőzsdén jegyzett AutoWallis igazatósági tagja az Opten céginformációs rendszere szerint. A tőzsdére lépés előtt különböző Wallis-cégekben társtulajdonos is volt. A közvetlenül neki írt levelünkre a cég markentingese válaszolt azzal, hogy Antal nem elérhető. Később az aláírás valódiságát firtató kérdésünkre nem válaszoltak egyértelműen, miközben a cég továbbra is állítja, hogy okirat-hamisítás történt.
- Több szerződésen is feltűnik G. Z. aláírása, pecséttel együtt. Információink szerint ő volt a tárgyalt időszakban a használtautó-értékesítési vezető. Megkérdeztük, övé-e a szerződéseken látható szignó, de nem volt hajlandó érdemben válaszolni a kérdéseinkre. Úgy értesültünk, már nem dolgozik a Wallisnál, a cég azonban ezt sem kommentálta.
- B. Gy. és M. M. többször tűnik fel tanúként az általunk látott szerződésekben. Amikor elértük, B. Gy. leszögezte, hogy nem hajlandó nyilatkozni. Ő a letartóztatott férfihoz hasonlóan értékesítőként dolgozott a Wallisnál. Tisztázandó a történtekben említett kasszás szerepe is.
- A gépjármű-nyilvántartóból lekértük két szóban forgó BMW az eredetiségvizsgához készült fényképeit. Ezekből az látszik, hogy a kocsik eredetiségvizsgája valóban a Wallis telepén történt. Ez úgy volt lehetséges, hogy a cég mobil eredetvizsgálót hívott ki. Ez bár nem bizonyít semmit, gyengítheti a Wallis verzióját, amely szerint az adásvétel külső helyszínen történt. Mennyire életszerű az, hogy az értékesítő, aki az egész céget ki akarja játszani, az eredetvizsgálatot is a nyakába veszi, és a telephelyen végezteti el? Miközben a használtautó-vásárlásnál az eredetvizsgálatot jellemzően utólag készítteti el a vevő, a saját költségére.
- Készletfinanszírozott autókról van szó, amik pénzügyi fedezetét, azaz a rajtuk lévő hitelt az autólízingre specializálódott Merkantil Bank végezte. Került birtokunkba olyan dokumentum, amelyen az áll, hogy a Merkantil hozzájárul az egyik kocsin lévő bejegyzésének törléséhez, azaz a tehermentesítéshez. Ez az átíráshoz elengedhetetlen. (Kerestük az üggyel kapcsolatban a bankot, de titoktartási kötelezettségére hivatkozva nem nyilatkozott.) Ez azért fontos, mert – amint ez a dokumentum is mutatja – a vevő a csak úgy tudta átírni a saját nevére a gépkocsit, hogy a Merkantil jóváhagyta a tehermentesítést, azaz feltehetően a Wallistól megkapta az anyagi ellentételezést. De ki utalt, utalt-e valaki a Merkantilnak? Szakmabeli forrásaink kizártnak tartják, hogy ezt egy „mezei” értékesítő munkatárs megtehesse. Akkor ki? – kérdezhetjük. Ha pedig nem ment el a pénz, a bank hogyan járulhatott hozzá az autó tehermentesítéshez?
- Az ügy jogi aspektusát nem feltétlenül érinti, de érthetetlen az előzetesben lévő értékesítő, T. Z. viselkedése és annak észrevétlensége. Ha 2019 június óta dolgozott a saját szakállára, hogyan lehetséges, hogy még 2020 januárjában is értékesített kocsit? Több mint fél éven át folytathatott illegális tevékenységet a Wallis falain belül, miközben néha még vissza is vittek tőle vett kocsit szerelésre? Az általunk kérdezett kereskedők ezt is furcsállják. „Nekem is volt egy ilyen bajom régen. Az értékesítő gyerek megcsinált három autót, a pénzt meg elvette a kasszából, és megpróbált lelépni. Hallottam másik esetről, ott is néhány kocsiról volt szó, az illetőt a reptéren kapták el. De a 24 autó más mennyiség, ráadásul meg sem lépett. Nem értem, mit képzelt. Hogy nem veszik észre?”
- A megkérdezett kereskedők azt is elmondták, nehezen érthető, hogy a Wallisnál évente mindössze egy olyan készletellenőrzés van ezek szerint, amivel egy ilyen visszaélést kiszúrhatnak. „Minden rendszer kijátszható ideig-óráig. De erre van a kontrolling. Mit csinált az értékesítőnek a főnöke? Hogyhogy nincs rendszeres leltár? Hogyhogy nincs fék egy ekkora rendszerben?” – tette fel a kérdést egyikük.
Prémium kategória
Még egy mozzanat teszi nehezen érthetővé azt, hogy miként történhetett meg egy ilyen nagy és komoly háttérrel rendelkező cégnél az, hogy 24 gépkocsi csak úgy eltűnt.
A letartóztatott értékesítő a Wallis úgynevezett premium selection szalonjában dolgozott, ezt komoly médianyilvánosság mellett nyitották meg 2019 februárjában. Az eseményen elhangzott, hogy a Wallis a prémiumot akarja „becsempészni az ellenőrzött és garanciális használt autókat forgalmazó üzletágba a Wallis Prémium Használtautó Centerben”, ahol a vevők „24 hónapos jótállással, igazolt járműtörténettel, 6 hónap vagy 10 000 kilométerig ingyenes karbantartással szervizelt autókat” tudnak megvásárolni. Jól csengett az is, hogy a „szalonban három értékesítő három innovatívan felszerelt értékesítési tárgyaló sarokban szolgálja ki az ügyfeleket, ahol a BMW saját márkás, Isetta kávézója segíti a várakozás kényelmét.” Csupán pár hónappal ezután azonban elindult a csalássorozat, amelyet, ugye, hosszú ideig nem is vettek észre az új piaci területeket meghódítani szándékozó Wallisban.
Hogy pontosan mi történt, azt a nyomozóhatóságok feladata kideríteni. A cikkben hivatkozott dokumentumok és elmondott történetek alapján azonban egyre kevésbé érthető, hogy T. Z. kollégáinak és feletteseinek hogyan nem szúrtak szemet a történtek. Ha valóban nem szúrtak.
Fotó: Mohos Márton /24.hu
