Nem egy celebhír miatt írt önről a minap szinte az egész sajtó, hanem mert különleges hangulatú, pezsgős, koccintós videóban kíván boldog születésnapot Orbán Viktornak, és gratulál neki, hogy tíz éve választották miniszterelnöknek.

Én nem tudtam, mikor van Viktor születésnapja, az évfordulót se tartottam számon.

Akkor?

A szervező régi jó barátom.

Szalay Kornél Géza?

Igen, Szalay doktor, aki rákospalotai. Korábban elhívott a pap nagybátyja emléktáblájának az avatására, hogy én mint híres rákospalotai gyerek, menjek el. Innentől és a Marilyn Manson-koncert ellen szervezett szentmise óta a barátom. Nos, most is ő kért, hogy vegyek részt a köszöntésben, a videóban szereplő négy generáció is az ő ötlete. Én vagyok az utolsó előtti láncszem.

Tényleg négy generáció képviselője szerepel benne: legidősebbként Nógrádi László egykori közlekedésügyi miniszter, majd ön, aztán a már említett Szalay Kornél Géza fideszes önkormányzati képviselő és Brenner Dominik, a 28. Fidesz-kongresszus legfiatalabb küldöttje. Nem a legismertebb politikusok. Hogy jött össze ez a csapat?

Nem tudom, de nem is érdekel. Kornél szervezte, elmondta a részleteket, majd megkérdezte, vállalnám-e. Mondtam, hogy persze, miért ne?

Kapott érte hideget-meleget.

Nem foglakoztat mások véleménye, nem vagyok kíváncsi ismeretlen emberek hozzászólásaira. Ma mindenkinek az a dilije, hogy ha van két perce, leül és belemártja a tollát a másikba. Én nem akarok ilyen szellemi fertőzést kapni.

Az viszont tény, hogy a részvétele a videóban nyílt politikai állásfoglalás.

Mindenki mindenből politikát csinál, ahogy ebből is.

Szalay a videóban az Orbán előtti világot „nyolc évig tartó balliberális közjátéknak” nevezi.

Azt ő mondja. Én viszont személyes üzenetet küldtem.

Tegezve a miniszterelnököt.

Tegezve is lehet tiszteletet adni a másiknak, még akkor is, ha ő a miniszterelnök. Egyébként személyesen ismerem, bár nem túl jól.

Nyilván sokan vannak így, mégsem tegezik.

Igen, viszont nagyszerűen magázva ekézik.

Orbán Viktor úr számomra egy kiváló magyar ember és egy politikusi géniusz.

Nyilvánvaló volt, hogy a barikád túloldalán álló balliberálisok beszólnak majd. Úgy gondolják, a liberalizmus addig tart, amíg elfogadják, amit ők gondolnak. Nem tudják benyelni, hogy boldog születésnapot kívántam Orbán Viktornak. Ezt csak akkor tudnák megtenni, ha picit is liberálisok lennének, és nem ilyen felforgatók.

Mit forgatnak fel?

Mindent. Ráadásul nem szeretik a hazájukat. Az életben szükség van tabukra, a liberalizmus alapja viszont az, hogy minden tabut megszüntessenek. Miközben én nem akarom megismerni, mondjuk, édesanyám fiatalkorát. Nem akarok a papok nemi életéről vagy a cölibátusról beszélni. A liberálisok a hazáról, a családról is csak rosszat mondanak. Minap jártam egy kis régiségboltban, ott az egyik jó barátom azt mondta: Robi, ezzel a videóval nagyon megosztottad az embereket. Mondom, na, mit osztottam én meg? Vagy egy gyáva pali vagyok, vagy felvállalom a gondolataimat. Miközben tudom jól, hogy a közönségemet ezzel tényleg meg fogom osztani.

Ez nem fáj?

Nem. Engem ilyesmivel nem lehet befenyegetni, könyörgöm! A kommunizmusban éltem, ott se féltünk. Ma demokrácia van, aminek az a lényege, hogy elmondhatom a véleményemet, mégis akkor is, ha ezzel sok ellenséget szerzek. Jó pár művész pont ezért nem mer beleállni, és hallgat. Én viszont nem teszem ezt. Még a 2000-es évek elején a Pannon Rádiónak volt az egyéves évfordulós bulija, amin részt vettem.

Másnap kapom a telefont, hogy figyelj Robi, ha ezt tovább csinálod, nem tudunk megvédeni. Mégis kitől kéne engem megvédeni? A büdös kommunistáktól sem kellett, akkor ezektől? Miért, tehát ezek rosszabbak?

Háborús a szembenállás a „barikád” két oldala között?

Már a „ne magyarkodj!” felvetés is elválaszt. Bocsánatot kérek, Amerikában is az lett a trend, hogy az elnöknek mindenféle hollywoodi sztár nekiugrik. Mondom: a liberális oldal mindig mindenkit nyakig megaláz. Persze mindennek a végén ott van Soros, a sátáni figura. Közben mindenre ráfogják, hogy rasszista. Miért volna rasszizmus, ami George Floyddal történt? Csak mert fehér volt az az idióta rendőr, aki rátaposott az egyébként visszaeső bűnöző, fekete George Floyd fejére?

Igen. Ezért tüntettek százezrek Amerika-szerte.

Ugyan, nem a tüntetés a lényeg! Hanem hogy régóta készültek erre a liberálisok, ez most igazán jól jött nekik. Közeledik a választás, kellett egy apropó a rendbontáshoz. Ez a casus belli, a csinált ügy, ami miatt megint lehet felforgatni.

Ha már magyarkodás: most emlékezünk Trianon századik évfordulójára. Ön régóta hangoztatja, mindez mennyire sokat jelent önnek.

Valóban. Sokszor tették fel nekem külföldön és persze itthon is azt a cinikus kérdést, hogy ki a magyar?

Miért cinikus kérdés?

Mert tele van csapdával. De válaszolok rá: az magyar, akinek Trianon fáj. Aki el tud érzékenyülni attól, hogy felmegy a magyar zászló egy olimpián, az magyar.

Ki ne érzékenyülne el ilyenkor?

Sokan a magyarok ellen drukkolnak nemzetközi sporteseményeken és focimeccseken, merthogy ez is Orbán Viktor politikájának a sikere lenne. Ez agybetegség. Ezeknek az embereknek a fejét nem tudom, hogy tették össze, de nem is érdekel jobban. Az a hitük, hogy állítólagos konstruktív ellenzékként és civil szervezetek álruhájában destabilizálják a most fennálló rendet.

Pedig pár pillanatra akár úgy is tűnhetett, hogy közösen emlékezhetünk meg Trianonról.

Én minden délután három órakor, bárhol is vagyok, megállok egy pillanatra. Akkor van az irgalmasság órája, amikor megfeszítették az Urat. De ugyanígy megállok minden június 4-én 16 óra 30 perckor, amikor aláírták a trianoni békediktátumot.

Épp Karácsony Gergely javasolta, hogy ebben az időpontban álljon le a budapesti közösségi közlekedés egy percre.

Ha ezt mondta, jól mondta.

Erre Kövér László egy interjúban úgy reagált, hogy nem tartja őszintének a kezdeményezést. „A baloldal politikusainak egy kisebb része szégyelli, és nem szívesen hirdeti a nemzettel kapcsolatos álláspontját. Más részük politikai számításból próbálja bizonyos kérdésekben nemzetinek beállítani saját magát, de a döntő pillanatban mindig kilóg a balliberális lóláb. Karácsony Gergelyt is ebbe a csoportba sorolom.” Egy percig sem tudtunk még egy ilyen ügyben sem együtt emlékezni.

Ne csodálkozzon. Itt tartunk.

Trianon ügye az aktuálpolitikai csatározások szintjére süllyedt: a kormány és az ellenzék egymásra mutogat, hogy ki magyarabb a másiknál.

Mert mindenki máshogy emlékezik. Egy bolsevik vérű embertől nem lehet elvárni, hogy fájjon neki Trianon. Ő ünnepelni fog, mint Medgyessy Péter, aki ezen a napon csak koccintgatott.

2002-ben Năstase román miniszterelnökkel koccintott, de nem Trianon évfordulóján, hanem a román nemzeti ünnepen. Azt mondta: a megbékélés jegyében tette.

Ugyan, ne vicceljünk már! Vagy itt van Gyurcsány Ferenc, ő a kettős állampolgárság ellen kampányolt.

Ne várjuk, hogy egy sakálnak ne sakáltermészete legyen, egy kígyónak ne kígyótermészete legyen, egy bolseviknak meg ne bolseviktermészete legyen.

Ez erős.

Miért lenne az? Ez így egyértelmű.

Az is egyértelmű, amit Kövér László a már említett interjúban mondott? Hogy az ellenzék nem része a nemzetnek, és „a magyar baloldal – immár több mint száz éve – újra és újra rátámad a saját nemzetére. Trianonban sem így szabták volna meg a határainkat, ha 1918–1919-ben a magyar baloldal nem árulja el a nemzetet”.

Teljesen egyértelmű. Így van. Ha nekünk lett volna egy Kemal Atatürkünk! De nekünk csak egy Károlyi Mihályra futotta. Ez idő tájt Sigmund Freud azt mondta, hogy a magyaroknak annyi okos grófjuk van, miért ezt az egyetlen hülyét kellett miniszterelnökké választaniuk? Miközben kétmillió magyar katona harcolt a fronton, pár mocskos kis ember, aki kidumálta, hogy ne kelljen küzdenie a hazáért, megcsinálta a Tanácsköztársaságot, ami teljesen idegen volt mindentől. Azt se tudták se itthon, se a világban, hogy eszik-e vagy isszák ezt az új képződményt. A nyugati hatalmak nem akarták elfogadni, meg is semmisítették. És végbement a történelem egyik legnagyobb nemzetgyilkossági kísérlete. Az pedig csoda, hogy fantasztikus magyar emberek és az erős magyar öntudat miatt mégis megmaradtunk. Kun Bélának egyetlen jó cselekedete volt: amikor Stromfeld Aurélnak megparancsolta a határok védelmét, majd visszaszerezte Kassát és Észak-Erdély nagy részét, amit nagyon gyorsan vissza is vont.

Ungváry Krisztián történész szerint „ezeken a területeken nagyon nagy számban laktak olyanok is, akik nem akartak Magyarországhoz tartozni. Nekünk ezt tudomásul kell vennünk. Azt viszont nem szabad elfogadnunk, hogy a magát nemzetállamként meghatározó Romániában a magyarság számára nem biztosítottak a nemzetiségi és önrendelkezési jogok”. A magyar kormány a nemzetállami retorikával pedig „pont azt legitimálja, amit kritizálnia kellene”.

Én csak egy zenész vagyok, dobos és magyar. A lelkiismeretem szerint döntök, de nem akarok okoskodni. Csak azért politizálok, mert megkérdeztek, és nem azért, mert jobboldali hős szeretnék lenni. Ilyen a természetem: minden szívfájdalom nélkül, senkit le nem gyalázva, de elmondom a véleményem. És ott a választás napja, amikor ezt bárki megteheti, és szavazhat. Sajnos, 12 év után megint visszarendeződni látszanak a bolsevikok.

Kik?

Például a DK-sok. Újra és újra képesek voltak visszatérni a hatalomba.

2010-ben egy Heves megyei közösségi napon le is köcsögözte Gyurcsány Ferencet.

Nem én voltam. A fellépés végén mindenkinek megköszöntem a közreműködést, ráadásul a Ballag a katonát amúgy is mindig nagy magyar zászlóval énekelem. Szóval tudták, hogy én magyar gyerek vagyok. A koncert végén pedig valaki borízű hangon bekiabálta, hogy

Gyurcsány egy köcsög.

Én meg azt válaszoltam, hogy igen, így van. A legkártékonyabb politikus, nem magyar a szíve.

Pedig később azt mondta: megbánta, bár még mindig így gondolja. „Erkölcsi hulladéknak tartom. Kártékony volt az országnak, amiből ő talán nem is érzékelt semmit.”

Így van. Ugyanolyan vállalhatatlan, mint mondjuk Angela Merkel, aki hatalmas kárt csinált. Hárommillió azonosítatlan muszlim jött be Németországba, ő meg csak hívta őket azzal, hogy mindenkit szeretettel vár. Mi járunk a világban. Svédországban, Dániában kérdezték a szervezők, akarunk-e no-go zónát látni? Láttunk is, svéd oda be nem mer menni. Ezek a muszlimok pedig egy pillanat alatt katonák lesznek, hiszen az Iszlám Állam harcosai voltak, akik most alvóügynökök ugyan, de bármikor bevethetők. Próbáljon csak valaki keresztényként elmenni Irakba vagy Afganisztánba, azonnal felkoncolják! Ezért mondom: Orbán nem egy egyszerű politikus, hanem akkora sakkjátékos, mint Szpasszkij vagy Kaszparov. Nem egy-két évre tervez, hosszú távon előre látja a dolgokat. Ezért mondja, hogy ne jöjjenek be ide, hiszen a szegény magyar nép így is épp elég megosztott.

Lassan senki nem áll szóba senkivel.

Mondok egy példát arról, ki kivel áll szóba. Van egy fideszes ember, úgy hívják, hogy Rákay Philip. Feljött Szekszárdról, az egyik technikusom ajánlotta, milyen jó lenne az R-GO koncertek előtt, mert jó dumája van. Így is lett, ahol tudtunk, segítettünk ennek a srácnak. Ma már a régi R-GO tagjainak, a korábbi pajtásainak nem is köszön, hanem elfordul. Nekem is épphogy odabiccent, iszonyú nagyképű lett.

Ugyanezt a munkát végezte nálunk egy másik fiatalember, akit úgy hívnak, hogy Gréczy Zsolt. Ő volt az R-GO Klub vezetője, szervezője, ma DK-s politikus. A mai napig felhív, dumálunk, és röhögünk a régi dolgokon. Politikába nem megyünk bele. Szóval embere válogatja, legyen az jobb- vagy baloldali. Ha jellemtelen, teljesen mindegy melyik oldalon áll.

De nálunk még a járvány megítélése és az adatok értékelése is politikai preferencia alapján történt.

Churchillt, illetve a neki tulajdonított mondatot idézném: „én csak abban a statisztikában hiszek, amit magam hamisítok”. Ha kevés az áldozat, akkor nem is volt járvány? Ha a magyarokat nem sikerül ennyire beparáztatni, ha nem ennyire jogkövetők és természetes gondolkozásúak, százszor annyi halott lett volna. Ha olyanok vagyunk, mint az olaszok, és megy tovább a buli, itt is az történt volna, mint náluk.

A Publicus felmérése szerint az emberek 54 százaléka szerint a kormány trükközött a járványadatokkal.

Elképesztő, ahogy az emberek nekimentek Müller Cecíliának, és hogy miket mondtak róla! Hogy dögöljön meg és hasonlók! Ő orvos, a tiszti főorvos, aki átlátja a helyzetet, és éjt nappallá téve dolgozik. Ugyanúgy, mint akik a frontvonalban voltak. A kormány pedig remekül kommunikált: beparáztatta az embereket, erre még a leglazábbak is azt mondták, jobb otthon maradni. Most meg az a szöveg, hogy ez az egész semmi nem volt! Micsoda súlyos dumák ezek? Adjunk hálát a Jósistennek, hogy kaptunk egy kis gondolkodási időt. Például arról, hogy ha van pénz, biztos az a legjobb, ha elugrunk Mallorcára reggelizni? Ha nem foglalkozunk a családdal, gyerekekkel, csak köszönünk nekik, mivel annyit kell dolgozni? Mi szegények voltunk, mégis itt vagyunk. Ha kinőttem a cipőm, átadtam másnak. Most csak az az érdek, hogy mindig más legyen, és lehessen fogyasztani.

Ilyenekről is beszél majd mint az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus nagykövete? Nem olyan rég választották meg erre a posztra.

Persze, méghozzá büszkén hirdetem majd mindezt.

Lehet népszerűsíteni a kereszténységet?

Lehet hát. Vannak „operettkeresztények”, őket kell ebből az állapotból felébreszteni, és újra az evangéliumot, az örömhírt mondogatni: hogy Isten szeret minket.

Átmegy ez ma még?

Hogyne menne át! Ha elhívnak egy templomba engem, Csókay András professzort vagy Eperjes Károlyt, ott valószínűleg telt ház lesz. Annyi ember jön, mintha karácsony lenne. Pedig csak egyszerű laikus vagyok, aki nagyon szereti az urát, illetve inkább ő szeret, én meg visszaszeretem. Bár Isten fiának nem az volt a dolga, hogy politizáljon, Jézus mégis beleállt politikai kérdésekbe.

Ahogy ön is a tavalyi önkormányzati kampányba.

Valóban.

A Domboldal című II. kerületi fideszes kiadványban Láng Zsolt akkori polgármesterről azt mondta, hogy igazi patrióta és ritka finom úriember. „Mindent szeretek és támogatok, amit csinál, különösen a kultúra és művészetek terén. (…) Nagy érték az ő szikrázó személyisége, jó kisugárzása, pozitív energiái.”

Azt szerettem volna, hogy egy normális ember nyerjen. Az, hogy a Pasaréti téren a templom előtt ötezer árvácska tő virágzik, olyan mintha Svájcban lennénk. Ilyet akkor láttam először, amikor a hetvenes években a Hungáriával kimentünk Spanyolországba, és csak tátottuk a szánkat. A Pasaréti tér ilyen volt, mikor Láng Zsolt volt a polgármester.

Most is ilyen.

De ez nem volt borítékolva. Azt szeretném, hogy továbbra is ilyen maradjon, hogy állítsanak keresztet, és legyen ott minden, ami a magyarságunkhoz hozzátartozik.

Az ön politikai kampányolása messze van ettől a magasztos céltól.

Ha kell, akkor lemegyek a politikának erre a szintjére. Kikérték a véleményemet, én meg elmondtam. És az sem érdekel, mi lesz a következménye. Emiatt soha nem aggódtam. 1971-ben Környei Attilával, az akkori Ferm együttes tagjával elmentünk az Erkel Színházba egy koncertre. Jöttünk hazafelé, Attila a Köztársaság téren megemlítette, hogy az ávósok itt lógatták fel az embereket. Én meg 19 évesen kinyitottam a pártház ajtaját, és bekiabáltam, hogy „vesszenek a kommunisták”! Rohantunk utána a Rákóczi útig. Attilának katonatiszt volt az apja, 1956-ban Vácott volt parancsnok, halálra ítélték. Amikor bekiabáltam, azt hiszem, Attila elhányta magát félelmében. Én is felfogtam, mégis megcsináltam. Mondom: kutya vagyok, ugatok.

Azért nem emelt szót, amikor milliós anyagi támogatást kapott Balog Zoltántól és Kásler Miklóstól is a koncertjeire.

Azt a menedzsment kapta.

Az ön koncertjére adták.

Nekem derogál pénzt kérni. Nem is tettem ilyet. Amúgy kétszer kaptunk pénzt összesen. Az egyik alkalom az volt, amikor 30 éves lett az R-GO, Magyarország egyik leghíresebb zenekara. Én ugyanis 30 éve tudok telt házat csinálni. Szóval arra kapott a menedzsment tízmillió forintot. Tudja, mire elég az? Arra, hogy két ledfalat odategyünk a színpadra. Amúgy meg, miért ne támogasson?

És ha csak azért kap, mert kampányol és népszerűsíti a kormány álláspontját?

Ilyesmi fel sem merülhet. Még egyszer: én nem kértem pénzt. A vírus idején is boldog-boldogtalan pénzt kért az elmaradt koncertek miatt. Nekünk is elmaradt legalább harminc, én pedig felelős vagyok 50-60 emberért. Mégsem kértem támogatást. Elég pénzt kerestem már ahhoz, hogy ne kelljen kuncsorognom. Így nem tudnak befogni, senkinek a hálójába nem kerültem bele.

A Fideszében eléggé benne van. A születésnapi videó akár hálálkodásnak is tekinthető.

Annak tekintik, aminek akarják. Csikidam!

Az 1956-os emlékév állami ünnepségének záróeseményén is fellépett.

Benne voltam, ahogy rajtam kívül még legalább harminc művész. Akkor is kaptam hideget-meleget. Persze más kérdés, hogy egy ilyen esemény a médiában miképp jelenik meg. A sajtót a politika irányítja. Nincs olyan médium, amely mögött ne állna egy politikai elképzelés, független média nem létezik. Ez marhaság! És még egyszer: én szívem szerint válaszoltam a kérdéseire, pedig tudom, a cikk megjelenése után ezrek fordulnak majd el tőlem. De ez akkor is egy keresztény jobboldali ember véleménye.

Egyszerű polgárként mondom, hogy Orbán Viktor nélkül ez az ország egy újabb Trianont élt volna át az elmúlt tíz évben. Szerencsére ez az istenáldotta tehetség vezeti az országot, köszönet érte a Szűzanyának és a józan magyar választóknak.

Utolsó szó jogán még annyit szeretnék üzenni a liberális barátainknak, hogy gyakorolják velem szemben az általuk hőn szeretett szót, a toleranciát.

Kiemelt kép: Mohos Márton /24.hu