Fiatalkori bűnök kontra életművek – kommunikációs gondok Magyarországon

Ungváry Rudolf: Egy politikai mutáció kibontakozása

Legutóbb megint kiverte a biztosítékot a demokratákban a Petőfi Irodalmi Múzeum „száztíz százalékosan” Orbánhű vezetőjének nyilatkozata arról, hogy „az úgynevezett exportra termelő írók nem magyar írók. Csak magyarul írnak, mert nem tudnak más nyelven írni.”

Mintha az ilyen kirekesztés nem kezdődött volna el már nagyon régen. Orbán első hatalomra kerülése előtt, 1998-ban az „Ellenzéki nyilatkozatban” közölte, hogy „ellenfeleink idegenszerűek”. Hatalmának átmeneti elvesztésekor, 2002-ben pedig a Várban tartott beszédében, hogy „a haza nem lehet ellenzékben”. Keveseknek volt ebből világos, hogy mindezzel kijelölte azt a politikai és szellemi keretet, amelyet rákényszerít Magyarországra. Hiszen ezek „csak szavak”. Hát most itt van, ami belőlük következik.

Siba Antal: Béla szomszéd

A hét elején beszélgetést szerveztek a kormányhoz ragadt M5 stúdiójában a kommunizmus áldozatainak emlékére, a meghívottak Schuster Lóránt, Eperjes Károly és Temesi Ferenc. A három veterán nem egészen egy órán keresztül főleg azt próbálta megfejteni, miért nem kezeli a ma ifjúsága veszélyéhez mérten kellő óvatossággal és éberséggel a rendszerváltás óta is leselkedő kommunizmust. Eperjes fő gondolata, hogy mindennek oka a relativizmus, ami véleménye szerint abban áll, – ha igen széteső gondolatait jól értettem -, hogy sajnos, mindenkinek megvan a saját maga igazsága, a saját világa, értékrendje, holott kellene, hogy legyen valami, ami összefogja, ha jól értettem, a közösséget. De ez nem biztos, mert annyira gyorsan és kapkodva beszélt, hogy olykor fuldokolt is.

Látszott rajta, hogy valamit nagyon el akar mondani, de számtalan fontos gondolatát mind egyszerre akarta kimondani, és ami a legnagyobb baj, hogy mindet egyszerre mondta ki.

Ezzel a kommunikációs problémával a teljes műsoridő alatt erősen birkózott, és rendre alulmaradt.

Schusternek voltaképpen mindegy, mi volt a kérdés, ő kiterített egy papírlapot, és Wass Albert-idézeteket olvasott fel. Hogy ezek a fogalmakban igen terebélyes és hosszú Wass-mondatok mennyire képesek lázba hozni a mai fiatalságot, arról van elképzelésem, legyen elég annyi, hogy a dagályos szöveget jószerivel az ott ülők sem voltak képesek pontosan követni. Bár az tény, hogy mikor igen komoly felolvasási nehézségek közepett Schuster befejezte, mindenki erősen bólogatott.

Ezt kell csinálni!

– mondta Eperjes. Temesi ritkábban szólalt meg, többször említette Apám című könyvét. Az egész műsor három donkihóte szenvedélyes küzdelme a kor szélmalmai ellen: ők még mindig pufók párttitkárokat látnak fölbukkanni lépcsőfordulókban, a homokszínű ballonkabátokban, akik ellen szemmel láthatóan napi harcot is vívnak. Éberek, mindhárman, szemük szakadatlan les: jól tudják ők, az ellenség mindig ott bukkan föl, ahonnét nem várják őket.

Szále László: Kis katekizmus – Szabó István és az életműdíj

A magyar fiatalember bűne el van követve, és le is van vezekelve az elmúlt hatvan évben – azt hiszem sokszorosan. Egyesek szerint ezek a bűnök nagyok voltak, mások szerint kevésbé. De ezt most hagyjuk. Az ügy föl van tárva, aki a bűnösbe bele akarta törölni a csizmáját, már megtehette. Mire ez a nagy fenekedés? Arra biztosan jó, hogy a leendő ünnepeltnek az élettől is elmenjen a kedve, nem, hogy a díjtól. Hogy öröme nem lesz benne, az biztos. Az is, hogy az ünnep el van rontva: ha odaadják neki a díjat, ha nem, ha átveszi, ha nem.

Ez az életműdíj – állítja Schmidt Mária – megsérti mindazokat, akik a diktatúra alatt is megőrizték tisztességüket, és nem szegődtek a hóhérok szolgálatába. Meg kéne kérdezni őket is, tényleg így gondolják-e? Különben ezzel érvelt a bibliai tékozló fiú testvére is – legyen házi feladat, hogy mit felelt rá az apjuk.

Végül egy vitamódszertani megjegyzés:

a Filmakadémia figyelmen kívül hagyja – szerintem joggal – a fiatalkori bűnöket, Schmidt Mária érvelésében figyelmen kívül hagyja – szerintem tévesen – az életművet.

Minthogy nincs olyan ember, akinek csak bűne, vagy csak erénye van – és nincs olyan kormány sem – így, a fél oldalt mindig kihagyva nem lehet vitatkozni. S legnagyobb sajnálatomra nagyjából így működik az egész rohadt magyar közélet.

Morvy Péter: Szlovákia – kérdőjelek a választás előtt

A február 29-én megtartandó szlovákiai parlamenti választások három okból kivételesnek számítanak. 1990 óta még sohasem történt meg, hogy a választásoknak ne legyen egyértelmű favoritja. Még sohasem volt ennyire nehéz megjósolni a választások eredményét, mert nem volt ennyire bizonytalan az, hány párt jut a parlamentbe. A közvélemény kutatások szerint legalább hat párt mozog a parlamentbe jutáshoz szükséges öt százalékos küszöb közelében, ezért a jövendő parlament lehet hat-, de akár tizenkét párti is. És miután mindkét komolyabb magyar párt, illetve pártszövetség egyelőre az ötszázalékos küszöb alatt van a felmérések szerint, 1990 óta ez lehet az első szlovákiai parlament, amelyben nem lesz magyar párt.

Váncsa István: Jövőre több, aztán még több

Tíz éve regnáló kormányzatunk egyetlen értelmes oktatásügyi gondolata, hogy a pálinkafőzést az iskolában kell tanítani. Szó se róla, kissé avantgárd ötlet, de hát, ami új, az szükségképpen meghökkentő. A 7-8. osztályosok számára a kémiaórán ősztől javasolt tevékenysé­gek között fordul elő, imigyen: „A pálinkafőzés tanulmányozása video­film segítségével, a folyamat értelmezése.” Nem sok, de több a sem­minél. Talán kissé korán kezdődik és nincs benne a legfontosabb sza­bály, miszerint válogatni, mosni, kimagozni, de hát annak kell örül­nünk, ami van. Legjobbjainknak több épeszű gondolatuk aligha lesz. Elkészült a „21. századi, gyermekközpontú és hazafias szemléletű” (© Kásler Mik­lós) nemzeti alaptanterv, a következő évtizedekben azt kell még to­vább tökéletesíteni annak érdekében, hogy az iskolások szellemi ha­nyatlásának szokásos ütemét tartani lehessen.

Sikerülni fog, pláne most, amikor az igaz magyar emberek egyre növekvő létszámú tömege sorakozik fel a NAT mögött, ha tudják, mi áll a dokumentumban, ha nem. „Mutassuk meg, hogy többen támogatjuk, mint ahány magyarellenes liberális és baloldali ellenzi! Legyen ez egy otthoni Békemenet a hazáért, a keresztény értékekért, nemzeti önazo­nosságunkért!” – áll egy, az új alaptantervet támogató petícióban, melynek szövegezői meg akarnak maradni magyarnak és kiállnak a ha­zaszeretet mellett oly módon, hogy békemenetelnek az otthonukban a háló – konyha – spájz – nappali – erkély útvonalon. Mindezt a hazáért, a keresztény értékekért, nemzeti önazonosságunkért. Ne csodálkoz­zunk azt látva, hogy kormányzatunk a racionális gondolkodásnak már az imitációjáról is réges-rég letett, míg ellenben az otthoni békemenet­re atyai jóindulattal tekint.