A 168 Órának Vajda Mihály azt mondja, az ellenzéki sikernek az önkormányzati választásokon nincs semmi köze a kampányhoz, hiszen az nem szólt semmiről. A filozófus úgy véli, Orbán Viktor ugyan megfenyegetett néhány renitens várost, hogy ha elküldik őket, gondjaik lehetnek, de a Fidesz valójában nem kampányolt. Az ellenzék sem,
mert semmi sem jutott eszébe. Egyetlen gondolat mozgatta: jobb, ha most összekapaszkodunk, ha külön megyünk neki a Fidesznek, komoly ruhát is kaphatunk.
Mivel a NER mára teljesen kiforrott rendszerré vált, fontosnak tartja ezt a „közepes méretű össznépi” pofont, de szerinte még az ellenzéki győztesek sem tudják, „mit tudnak kezdeni szűkülő hatalmi jogosítványaikkal”.
A fővárosi győzelem azért volt fontos, mert ez furcsa, aránytalan kis ország. Majdhogynem városállam, csaknem olyan, mint a klasszikus kor Athénja. A lakosok több mint ötöde, az agglomerációval együtt harmada Budapesten és a főváros kulturális vonzáskörében él. Ez a hárommilliós centrum döntött úgy egy adott pillanatban, hogy ebből most elege van.
Hogy mondjon valami biztatót is, arról beszél, hogy tanulni kell a demokráciát, ami kemény munka. Azt mondja, ismerte Orbán Viktort, aki valaha tényleg liberális volt.
Aztán rájött, hogy neki is egy élete van, és ebben az egy életben ezen az úton nem juthat pénzhez, hatalomhoz. Tulajdonképpen ügyesen csinálta. Az ország egyetlen életképes hatalompolitikusa. Méltó elődje egy volt ebben: Kádár János. Úgyhogy a tanulság annyi: rémséges emberekből lesznek a legsikeresebb politikusok. Nem volt ez mindig így. Most így van.
Néhány hete Vajda Mihály lapunknak azt mondta, Orbán inkább csak a politikai külsőségekben hasonlít Horty Miklóshoz, Kádár Jánoshoz inkább. Okos és erős, határozott és autokratív személyiség, mint a néhai első titkár, de nála kevésbé intelligens. Ez megnyilvánul abban is, hogy egyre nívótlanabb emberekkel veszi körül magát.
Mára elhitte, hogy mindent ő tud a legjobban, és csak zavarná a sok okoskodó.
Kiemelt kép: Marjai János/24.hu
