Az európai országok közül Hollandia a negyedik, Svájc az ötödik helyezést érte el a 141 országot rangsoroló listán. Az európai országok a versenyképességi rangsor első harmadában vannak, ám a szórás igen nagy. A leginkább versenyképes (Hollandia 82,4 pont) és legkevésbé versenyképes európai ország (Bosznia-Hercegovina 54,7 pont) között másfélszeres a pontbeli különbség.
A versenyképességi rangsor legvégén főként afrikai, és dél-ázsiai országok találhatók. Az utolsó helyezett Csád és a listát vezető Szingapúr között 2,5-szeres a különbség a versenyképességi pontszámban. (A genfi intézet a versenyképességi indexet az idén 115 mutatóból számolta, amelyek a termelékenység mellett a jövő kihívásainak való megfelelőséget mérik.)
A Kopint-Tárki összefoglalója szerint a tavalyi évhez képest nem sikerült javítania egyetlen versenyképességi pillérben sem az Európai Uniónak, átlagos versenyképességi pontszáma 72,3, szemben a legnagyobb versenytárs Egyesült Államokkal (83,6 pont) és Japánnal (82,3). Az EU13-ak átlagos pontszáma 67,2 pont, míg a régi tagállamokban az átlag 76,8 pont.
Tavalyi pontszámához képest 0,8 pontot javított az ország, elsősorban az IKT (információs és kommunikációs technológiák) adaptáció területén. Javulás volt az infrastrukturális ellátottságban is, elsősorban az úthálózat sűrűsége bővült, és javult a közműellátottság is. A jelentés szerint versenyképesség-romlás csak az egészségügyben és az árupiacon következett be. A WEF Fórum szerint visszafogják a versenyt a gyenge monopólium-ellenes szabályozások. Az egészségügyi pillérben csupán egyetlen mutató található, az egészségben eltöltött várható élettartam, amely Magyarországon továbbra is 65,8 év.
Magas az államadósság
Magyarország versenyképességének legerősebb pontja a makroökonómiai mutatókban van a jelentés szerint, ami a relatíve alacsony inflációnak köszönhető. A Kopint-Tárki megjegyzi: ilyen alacsony árindexszel még 88 ország rendelkezett tavaly a világon.
Az államadósság, bár folyamatosan csökken, globálisan még mindig magasnak számít.
Ugyanakkor az elkövetkezendő évek során az alacsonyabb szintek is meg fognak jelenni a versenyképességünkben, ami azt jelenti, hogy ez a pillér, ami az ország makrostabilitását méri, tartósan legfőbb előnyünk lehet
– áll az összefoglalóban. Pozitívumként emelik még ki a háztartások hitelállományának tartós csökkenését, amely növeli a magánfogyasztást, igaz, ennek a bővülésnek jelentős importvonzata van.
A magyar kutatás-fejlesztési mutatók (K+F) jók, ami potenciált jelent a jövőre nézve, ugyanakkor problémát okoz, hogy bár a K+F+I (kutatás-fejlesztés-innováció) infrastruktúra világviszonylatban egyáltalán nem gyenge, az eredményeket nem sikerült átültetni a gyakorlatba. A munkaerő képzettsége nem teszi lehetővé a magas színvonalú technológiák tömeges meghonosítását, ennek eredménye pedig, hogy a tőkeszegény (főleg hazai tulajdonú) vállalkozások technológiai elmaradottsága tetemes – áll az összefoglalóban.
Kiemelt kép: Koszticsák Szilárd/MTI
