Várhegyi Éva: A magyar kormány és a multik
Bár túl nagy meglepetést nem okozott, némi felháborodást kiváltott a minap annak a híre, hogy a Magyar Telekom eladja T-Systems nevű informatikai óriáscégét a Mészáros Lőrinc jobbkezeként ismert Jászai Gellért irányítása alatt álló 4iG-nek. A két fél abban is megállapodott, hogy a tranzakció sikeres zárásával partnerségre lépnek a nagyvállalati és közszféra telekommunikációs szolgáltatásainak értékesítésében. Az esemény újabb adalék „az üzlet az üzlet” tétel érvényességéhez. Bárkivel bármilyen alku megköthető, ha kellő ellentételezéssel jár.
Mindkét fél „tisztán piaci” döntésről beszélt. Ám nehéz figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy küszöbön áll a távközlési piacot gyökeresen átalakító 5G-frekvencia kormányzati tendereztetése, amelynek kimenetelében sokat nyomhat a latban egy Orbán-közeli cég „partnersége”. Az sem mellékes körülmény, hogy a T-Systems őrzi a közelgő önkormányzati választást támogató informatikai rendszerekben kezelt adatok biztonságát. Másfelől attól sem tekinthetünk el, hogy a Magyar Telekom végső tulajdonosa az a Deutsche Telekom AG, amelynek a német állam a legnagyobb részvényese, míg a fennmaradó 68 százalék szórt tulajdonban lévő közkézhányad.
Orbán Viktor március végén a Karmelita kolostorban fogadta a német anyacég és a magyar leányvállalat vezetőit, hogy, úgymond, áttekintsék Magyarország digitális fejlesztésének lehetőségeit. A Miniszterelnökség közleményéből megtudhattuk, hogy „a vállalat év elején elindította első szabványos 5G tesztállomását Zalaegerszeg belvárosában, és leányvállalatával, a T-Systems Magyarországgal együtt 5G teszthálózat kiépítését végzi a zalaegerszegi járműipari tesztpályán”. És most „hirtelen” ezt az ígéretes leányt adja át egy Orbán-közeli magáncégnek; a ki tudja, milyen forrásból előteremtett (több tízmilliárdos) vételárért és a „partnerségi” ígéretért cserébe.
Majtényi László: Alkotmányhasonlatok
Az alkotmány rózsája a tiétek,/ Tövíseit a nép közé vetétek.
Augusztus 20-án, a sokféle emlékezni való mellett ideje van az alkotmányosság Rákositól, Kádártól örökölt, újból időszerű hiányaira is gondolnunk. Akkor is indokolt ez, ha az Alaptörvény Napja a negyedik alaptörvény-módosítás óta már április 25-e. Amely Alaptörvény Napjára az illetékes urak akkoriban tekintélyes tudományos konferenciákat és önfeledt is népünnepélyeket ígértek, de, noha bepróbálkoztak a kultusz felszításával és ébren tartásával, az egészet mára betakarta az unalom és a feledés köde. Mintha nem érdekelné már őket sem, vagy közel sem olyan nagyfontosságú számukra ez az egész alaptörvényesdi.
Holott annak idején a legnagyobb lendülettel indult az Alaptörvény kultuszának felépítése. És hát lehetetlen észre nem venni a kultusz egyezéseit az átkos pártállamival, konkrétan annak gyomormozdítóan hazug, csinnadrattás, az éjszakát évente bevilágító alkotmányünnepeivel. Ugyanebben a sorban említhetők a NER-nek ezekre a régenvolt alkotmányünnepekre hajazó agyzsibbasztó giccsömlenyei. Gondolhatunk az Alaptörvény Háromezer Asztalára vagy akár a Nemzeti Galériában 2012-ben prezentált alaptörvényfestészeti kiállításra, és ott is mindenek előtt Szkok Iván feledhetetlen Új Alkotmány születik címmel bemutatott (később I. és II. sorszámmal azonosított), a falról először leakasztott és utóbb megújultan visszatett (két) festményére, amely opusok közül a kiállításról eltávolított első azt a szinte meseszerű pillanatot ábrázolja, midőn Szent István a fellegekből aláereszkedve, csupasz tenyérrel szent pallosának pengéjét(!) szorongatva – jobbján a mobiltelefonozó angyallal, esetleg királyi titkárral? – keresztüldöfi a Magyarország Alaptörvénye című iratot.
Ugyanezen művésznek ez Új alkotmány születik II. című festményét a festő személyes vallomása szerint már “a törvényalkotás drámájának katartikus élménye ihlette “. A festő itt nyilván azt a jelenetet szublimálta művészi erővel, amint Szájer József, ölében az alaptörvényes iPad-jével, drámain utazik a brüsszeli vonaton. Másodjára egyébiránt olyan megfogalmazás került vászonra, amelyben az alaptörvény mai alkotói felett ott szorong II. Rákóczi Ferenctől Petőfi Sándoron(!) át Széchenyi Istvánig mindenki, aki a történelem lapjain szerepelni szokott. Ez olyan extenzív változat, amely ugyancsak értelmezési problémát okoz, véges értelmünkkel mi például nem is gondoltuk volna, hogy II. Rákóczi Ferencnek és a hatalom minden kiszolgálását gyűlölő Petőfinek (akitől fentebb a címet kölcsönöztem) köze lenne az Alaptörvényhez.
Fantasztikus figurák, akik nincsenek benne a köztudatunkban…
Bódy Gáborral Szekfü András beszélgetett, 1976. október 17-én, melyre így emlékszik a szerző: 1976 végén cikket írtam a „régi”, Kulin Ferenc féle Mozgó Világ-ba két igéretes első filmről, Lányi András Segesvár-járól és Bódy Gábor Amerikai anzix-áról. Előtte magnetofon életút interjút készítettem velük. Mindkettőjüket ismertem a Balázs Béla Stúdióból. A máig kiadatlan Bódy-interjúból ez egy nagyobb, összefüggő részlet a hangfelvétel alapján.
Az Élet és Irodalom most ezt az interjút közli, visszaidézve a kort, amelyben készült, fölemlítve a közélet és a művészvilág számos akkori, ismert alakját.
Széky János: Korunk fajvédői
A történet kegyetlen, de önmagában abszurd volna. Egy budapesti pláza bejáratánál két kopasz elsodorta egy járókelő terhes feleségét. Miután a férfi utánuk szólt, hogy figyeljenek jobban, az idegenek visszamentek, arab bevándorlóknak nevezték a házaspárt, és mondták, hogy húzzanak el, mert csak szaporodni tudnak, majd lefejelték a férfit, hogy eleredt a vére. Az áldozat azonban nem arab migráns volt, hanem Rézműves Benjamin Dániel, a Mérce szerzője, ottani bemutatkozása szerint „szatmári cigány bölcsész, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem politológia szakos hallgatója”.
Mielőtt valaki túlságosan szépnek látná a képet visszamenőleg, és kedve volna a Fidesz meg a kormány romapárti deklarációit idézni, hadd emlékeztessem a „megélhetési gyermekszülés” elméletére vagy Molnár Oszkár nevére és a gumikalapács szóra. Az tény, és hiba volna tagadni, hogy a Fidesz és személy szerint Orbán Viktor sohasem sértette meg a rasszizmus második világháború óta érvényes univerzális tabuját, és szigorúan megleckéztet másokat, akik megsértenék. „Zéró tolerancia”, „soha többé”, s így is gondolja. De az is tény, és hiba volna nem észrevenni, hogy ameddig politikai haszna van, eltűri, sőt visszaigazolja a magyar társadalomban igenis eleven népi, mondhatni, naiv (nem ideologikus, szervezett, nem náci típusú) rasszizmust.
A Fidesznek óriási szerencséje volt, hogy még 2010 előtt megjelent a Jobbik, és levezette a magyar választók nagy részének a csalódottságát – különös tekintettel a Kádár-kort emelkedésnek, az utána eltelt időt stagnálásnak vagy romlásnak érzékelő vidéki középrétegekre –, és politikai gátlások híján a félelmet-dühöt a romák ellen tudta fordítani.
Kovács Zoltán: Sorskérdések
Ez az ország így működik, a szociálpolitikának egészen különleges változata, alapja a hivatali fejelfordítás. A kórházi igazgatónő, nyilván parkolási anomáliák miatt képtelen megállni a kórház előtt, pedig várják a betegek. Beáll hát, ahova tud. Jönnek a rendőrök, látják a szabálytalanul parkoló autót, mi ilyenkor a kapitány szerinti követendő eljárás? A fejelfordítás. A félrenézés, mert különben nem veszik le tőlük időben a vért, emiatt elmarad az intézkedés, elkötik a teheneket, túláraznak. Ha valamelyik rendőr mégis feljelenti, majd eligazítja a kapitány.
És ennek nincs vége. Tudok egy asszonyról, aki a gyermekélelmezési vállaltnál konyhásként dolgozott, és mindig lespórolt az adagokból egy keveset. Rájöttek, meghurcolták, elbocsájtották. Csakhogy az eljárás során kiderült, az ellopott ételt másik munkahelyére, a nyugdíjasotthonba vitte, mert nem tudta nézni, miket és milyen keveset kapnak az otthonban élők. Nyilván, nem szabad lopni, emelhetnénk mutatóujjunkat, de ennyit a konyhásnő is tudott.
Egy ételkihordónak ellopták a biciklijét, ezzel lehetetlenné tették a munkáját, néhány napig az emberek is étel nélkül maradtak. Feladott hirdetést, hogy valaki lopja vissza a biciklijét. Másnap megjelent egy rendőr, és ismertette vele a tényállást: felhívás bűnelkövetésre. Igaza volt? Igaza.
De bárhogy is: egyszer majd, ha a magyar sorskérdések lázas kutatásában kormányunk már mindent föltárt a türk rokonságtól a Kárpát-térség solymászatáig, igazán fordíthatna figyelmet ezekre az emberekre is: a konyhásra, a közrendőrre meg az ebédkihordóra, úgy általában az ország lényeges ügyeire. Ezek a valódi sorskérdések.
Szponzorált tartalom
A cikk az Élet és Irodalom támogatásával készült.
