– Mindent – feleli Molnár Attila a kérdésre, hogy milyen betegségeket tud gyógyítani.
A kézbesítő különös tevékenységére egy barátom hívta fel a figyelmemet. Az ő édesapjának, elmondása szerint, jót tett a kezelés.
Előre elmondom Attilának, hogy nem hiszek semmilyen ezotériában, viszont érdekesnek tartom, amit csinál.
– Nem kell hinni benne, akkor is működik – feleli. – Egy ismerősömnek májrákja volt, ő is azt mondta, nem hisz az ilyen „hókuszpókuszban”, de próbáljam meg. És meggyógyítottam.
Tolja a bringát az utcán, széles mosollyal köszön az embereknek, némelyikkel le is áll beszélgetni, megkérdi, hogy vannak, mint vannak. Mint mondja, így is talál pácienseket. Nagyon szeret postáskodni, „ingyen is csinálná akár”: kell a szabad mozgás, a jó levegő.
– Egyensúly a fizikai és a szellemi világ közt – magyarázza. – Négy órán át hordom a leveleket, négy órán át gyógyítok.
Régebben többet gyógyítottam, de fárasztó volt. Rengeteg energia átáramlik az emberen. Amikor hétvégén is gyógyítottam, napi nyolc órákat, sorakoztak a párkányon a Borsodi sörök, hogy bírjam…
Iszik?
– Nem, dehogy. Viszont azt tartom, hogy mindent szabad, ami jólesik, de csak mértékkel.
Szorgalmasan csaholnak a kutyák, ahogy teker a porták közt, az emberek kijönnek, állukat odateszik a kerítés hegyére.
Egy idős asszony ki is lép, úgy várja az újságot. Hosszan beszél a panaszairól: a szíve vacakol, a lábaival is vannak gondok.
– A vállát mondja, Teri néni – bátorítja Attila mosolyogva. – Nem bírta a kezét fölemelni, én csináltam meg neki. Meddig bírja most fölemelni?
– Hát eddig – emeli a karját Teri néni, kicsit szisszenve. – Nagyon jól esett, hogy az Attila megmasszírozott, jó keze van, aranyos gyerek. Kenegetem azóta is, a körzeti adott kenőcsöt. De a szekrény tetejét nem tudom megtakarítani. Egyedül vagyok, ott van a felső szinten százharminc négyzetméter, mert építkeztünk annak idején, éltek akkor még a szülők, testvérek. Azóta mindenki meghalt. De az éjjel itt voltak, a férjem meg az anyám is.
– Álmodott – súgja Attila.
– Itt voltak, segítettek az éjjel. – Teri néni a kerítést nézi fura, üres tekintettel.
– Igazából nem masszírozok – mondja Attila később. – Ez komolyabb beavatkozás volt, az orvosok nem tudtak mit kezdeni vele, de lekértem a fentiektől az energiát.
És mi lesz a Teri néni szívével?
– Nem tudok vele mit kezdeni, mert pacemakert építettek be. Csak a természetes szövetet tudom gyógyítani. Volt, hogy hátsó fali infarktus után húsz-harminc százalékosan működő szívet hoztam rendbe, négy kezelés után a kapacitása felment ötven százalékra. Ha vannak egészséges sejtek, azokat elkezdem szaporítani. Fel tudok építeni egy szervet szinte a nulláról.
Maga sosem beteg?
– Pár éve volt egy tüdőgyulladásom, a doki mondta, hogy szedjek ezt meg azt; jól van, mondtam, majd megoldom.
Feküdtem kicsit, háromszor megműtöttem magam, kitakarítottam a gyulladást. Töltöttem magamat energiával. Másnap úgy ébredtem, minta újjászülettem volna.
Miután leszámol a postán, elkalauzol minket egy oroszlányi hamburgerezőbe. Olyat kérek, amiben nincs hagyma, se bors.
– Refluxa van – néz rám Attila.
Honnan tudja?
– Látom az emberek szerveit, szellemi értelemben át tudom szkennelni. Fekete-fehérben látom. A gyomorszája körül van a gyulladás. És nem is kövér igazából, csak fel van puffadva a vastagbele. Délután megkezelem.
Igen, nem, pingpongozik a fejemben a kíváncsi újságíró a távolságtartó szkeptikussal, aztán az újságíró gyors lecsapással győz:
Jó.
– A tüdőkapacitása sem elég nagy.
Pedig nem dohányzom.
– Nem azon múlik. A tüdő a szabadságvágy szerve. Nem a saját életét éli úgy, ahogy szeretné. Valakinek vagy valakiknek meg akar felelni.
Az emberek zöme így van vele.
– Én nem. Amíg nem meri nyíltan kifejezni a véleményét, a tüdő nem fog rendesen működni.
Azt is látja, ha valaki műtve volt?
– Akár azt is.
Nekem volt valamilyen műtétem?
– Nem azt mondtam, hogy mindig látok mindent, de amit látok, elmondom. Megérzem a zavarokat az energiaáramlásban. A bélrendszer a feldolgozást jelenti. Ott a gond. Ami történik mostanság, lelkileg nem dolgozza fel. Sodródik az életben, nem áll a talpára. Ami nem tetszik, nem kéne elfogadni! Kevesebb beletörődés, több megoldás.
Talán csakugyan ideje magamba néznem, fut át az agyamon. Köhögök, mert meg is vagyok fázva kissé.
– A torokgyulladást is az okozza, hogy nem meri kimondani a dolgokat, és felsűrűsödnek a torokban az energiák.
Vagy egy sima fertőzés.
– Aha. Az egyik elkapja, a másik nem. Érdekes, ugye? Minden a lélekben dől el. A tüneteket pedig könnyű osztályozni. A 39 fok feletti láz vírusfertőzéstől van, a 39 alatti baktériumfertőzéstől.
És a hőemelkedés?
– Az gomba. Ezek igazából jóval egyszerűbb dolgok, mint ahogy sokan bonyolítják.
Attila öt évig tanulta a szellemgyógyászatot, az úgynevezett Fülöp-szigeteki pszí-sebészetet, és a reikit is, de ma már nem mindent alkalmaz ezek közül.
– Négy éve az égiektől tudom, amit alkalmazok. Látomásként kapom: fekete-fehérben mutatják, amikor kezelek, hogy mit kell tennem. Két dolgot mindig elmondok őszintén a tanítványaimnak, egy: én sem tudok mindenkit meggyógyítani, kettő: ehhez születni kell. És még valami: szívből tedd, ne érdekből. Vannak, akik iszonyatos pénzeket elkérnek a kezelésekért. Ezzel lejáratják az egészet. Amit én kérek, meg tudja fizetni bárki, hétezer egy kezelés, teljesen függetlenül attól, hogy milyen betegséggel jön a páciens. Szerintem ez korrekt. Szegényeket és gyermekeket pedig ingyen gyógyítok.
Minek a hatására döntötte el, hogy ilyesmivel akar foglalkozni?
– Negyedikes lehettem, még fekete-fehér tévénk volt, és láttam egy orosz gyógyítót. Mondtam, apa, én ezt akarom csinálni, ez működik! Apám nem vette komolyan.
A testvéremet többnyire sokkal komolyabban vették, mint engem, velem nem annyira foglalkoztak. De ez mindegy már: azt hiszem, én is be tudtam bizonyítani, hogy kaptam különleges képességeket.
Fiatalabb korában hajózott, több mint száz országban járt. Egy matróztól hallott a reikiről, így elment egy tanfolyamra. Majd szintet lépett, mikor megismerkedett Eckard Strohm német spirituális mesterrel. Máig megtiszteltetésnek tartja, hogy nála tanulhatott.
– Olyanokat láttunk nála, hogy egy lányt, aki dőlt hátrafelé, érintés nélkül megállított, pusztán az energiájával. Kezébe vett egy fonnyadt rózsát, és az visszanyerte az eredeti állapotát. Szellemi energiával egész küzdősportokat lehet vívni, érintés nélkül földre vinni fegyveres támadókat. Hatalmas a tudás, amit átadott nekünk.
Ön is képes ilyenekre?
– Sokkal többet tudok, mint amit megoszthatok. Ez nagy felelősség. Kitálalhatnánk az egész spirituális tudással, de az emberiség nagy része nem elég érett hozzá. De a lényeg nem ez, hanem a gyógyítás. A legtöbb betegem daganatos, a kilencven százalék meggyógyult nálam. Most Várpalotáról van egy ember, meg sem tudott szólalni, akkora tüdődaganata volt. Hatszor kezeltem az égiek segítségével, és már simán beszélgetünk, annyira visszafejlődött a daganat.
Tartósan meg tudja őket gyógyítani?
– Ki tudom operálni a daganatokat, de ha az okban benne marad a beteg, akkor a tumor ki fog újulni. Minden okkal történik, és pszichés eredetű. A rákot magunknak okozzuk.
És mikor egy kisgyerek lesz rákos? Magának okozta?
– A gyerek hétéves koráig energetikailag rá van csatlakozva az anyjára. Az anya betegsége valószínűleg átteremtődik a gyermekre, csak esetleg az anyánál még nem manifesztálódott.
Na jó, tulajdonképpen kik az égiek?
– Angyalok, arkangyalok, szellemi vezetők. Energiából állnak, mint mi is. Tanultam angyalkommunikációt, meg tudom őket szólítani, a segítségüket kérni. Nem avatkoznak be az életünkbe, csak ha kérjük. A mi világunkban csak meghatározott rezgéseket látunk és hallunk, de az angyali lények rezgése annyira magas, hogy legfeljebb érezni tudjuk.
Amikor elkezdem műteni a pácienseket szellemgyógyászattal, sokszor mondják: érzem a kezedet, ott bent, a szerveimben. Pedig a kezem felettük van.
Egy oroszlányi tömbházban, penészszagú folyosóról nyílik az ajtó a gyógyulás szentélyébe, Attila puritán ízléssel berendezett lakásába. Megmutatja az egzotikus országok, népek kultikus tárgyaiból való gyűjteményét. A kezelőhelyiség közepén egyszerű masszázságy, a jókora világító hangfalból végtelenített érzelmes zene árad; az ablak előtt egy falombot birizgál a szél.
Mondja, mi van akkor, ha ezt az egészet csak bemagyarázza magának és a pácienseinek is?
– Tulajdonképpen ez is egy lehetőség.
De akkor az égiek sem léteznek.
– Szokták mondani, hogy minden agyban dől el. Képzelt világban, egy illúzióban élek, amit magamnak alkotok? Ha így van, akkor túl jó illúzióteremtő vagyok, mert gyógyulnak nálam az emberek. Érintés nélkül, távban is tudok gyógyítani, de valahogy igénylik a kezemet. És hát a kezelés azért kezelés, mert kézzel történik, benne van a szóban! Az energia is a kézből árad ki, a tenyércsakrából.
Mutatja a tenyércsakráját.
Hogyan operál?
– Mondjuk ott a vastagbélben a daganat, benyúlok a szellemkezemmel, és körbevágom. Fénykéznek is mondhatnám, más a rezonanciája, mint a fizikai kéznek. Elkezdem a daganatot kimetszeni, vagy az idegszálat kihúzni a gerincből. Ilyenkor koncentrálok, ugyanúgy, mint egy sebész a műtét közben, és amit kiszedtem, félrehúzom.
Olyan mozdulatot tesz, mintha finoman eldobna valamit.
– Minden rákos sejtet kimetszek, kitakarítom a belet. De a daganat fizikailag nem azonnal tűnik el, hiszen a műtét szellemi síkon történt, a szervezetben később manifesztálódik. Tulajdonképpen programot kapnak a sejtek, egy olyan rezonanciát, amitől elkezd sorvadni a daganat, majd elfolyósodik a szervezetben, és kiürül a széklettel vagy a vizelettel.
Ehhez mennyi idő kell?
– Lehet néhány nap, vagy néhány hét. Volt nálam egy nő Várpalotáról, minkét petevezetéke el volt záródva. Fogtam, a szellemkezemmel átmentem az egész vezetéken, és egy energetikai csövet helyeztem be, hogy tartsa az izomzatot. Négy kezelés kellett. Elment kontrollra, a röntgen kimutatta, hogy nyitva van a petevezeték. Az orvosok csak néztek. Annak a hölgynek, aki nemsokára jön, utókezelés kell, mert porckorongsérve volt. Mindenhol járt már, ilyen injekció, olyan krém, semmi sem segített. Egyszer megkezeltem, fölkelt, és nem akarta elhinni, hogy mennyire jól érzi magát. Most visszajön, mert egy icipicit még fáj. De ritka, hogy egy kezelés teljes gyógyulást hoz. Kettő után már vannak lehetőségek, de inkább három-négy az optimális. A daganatoknál jóval több alkalom kell.
Pszichés betegségek?
– Olyankor az agyban levő területeket kezelem, az idegsejteket áttakarítom. És csinálok egy oldást, arannyal vagy fehérrel. A szellemgyógyászatban ugyanis színeket használunk. Elképzeled, ahogy a szín kiárad a tenyércsakrádból. Pirosat nem használok soha, az túl erős. A tiszta fehéret használom, tartalmaz minden színskálát. Ha a kezedből arany szín árad, az oldja a blokádokat. Ha zöldet használsz, energiával tölti fel a szervet.
Ha egy kisbaba sír, ráteszem az adókezemet, az nálam a bal, mert balkezes vagyok, tehát magamhoz veszem a babát, és az elosztócsakrájára sötétkék színt teszek. Megtöltöm a babát a sötétkékkel, és megnyugszik. A jégezüstöt szoktam használni még, mert gyulladáscsökkentő.
De a fehér mindenre jó.
Most nézem, belül az ajtóra vékony favessző van erősítve, a vége rovátkás.
– Energiapálca, mogyorófa vesszőből – mondja Attila, és kézbe veszi a gallyat. – Ha az ajtóra teszem, négyzetet képez a lakáson belül, távol tartja a negatív rezgéseket. Az esszénusi mesterem tanította, hogy lehet az egyik felével energiát elvenni, a másikkal adni. Az egyik végén az elvevőszimbólum van, az a neve, hogy fehu. A másik a szovelu, ez pedig az adó. Az elvevő részével tudok fejfájást vagy gyulladást elvenni, a másikkal pedig feltöltöm a szerveket energiával. Saját magamnak is meg tudom csinálni, ha fáj a fejem, odateszed a fehu-végét a fejemhez, elképzelem a szimbólumot, és kiszívja a fájdalmat.
Említette, hogy távgyógyítást is végez.
– Volt Kanadában, Ontarióban egy betegem, mállott szét a tüdeje, az orvosok nem tudtak segíteni rajta, és úgy volt, hogy szörnyű kínok közt fog meghalni. Tíz kezelést adtam neki távban, és meggyógyult, az orvosok azt mondák, ilyen nincs.
De messziről hogyan tud benyúlni a szellemkezével?
– Kell egy figura, amely helyettesíti a fizikai testet.
Én ezt a koala macit használom, ölbe veszem, rajta tapogatom ki a szervek megfelelőjét. Elképzelem a kezem alatt a pácienst, akiről van egyébként fényképem. E módszerrel száz százalékosra nőtt a kanadai betegem tüdőkapacitása.
A néger orvos, amikor meglátta az eredményt, elsápadt.
Nagyot kacagunk, végre.
Csöngetnek.
Ildikó nagyon hisz abban, hogy Attila már csaknem meggyógyította. Komoly fájdalmakat élt át, mielőtt alávetette magát a szellemgyógyászatnak, és most úgy érzi, a fájdalomnak célja volt: az, hogy átgondolja az életét, lassítson a tempón.
Mennyire tartja esélyesnek, hogy a mostani kezelés teljes gyógyulást hoz?
– Biztos vagyok benne, érzem – válaszol Attila.
– Én is érzem – mondja Ildikó.
Lágy zongorafutamok áradnak a hangfalból.
De mit éreznek pontosan?
– Én az energiát – mondja Attila. – Amikor először jött, az energiamezőjében megéreztem a fájdalmat. A kezelés végén már tudtam, hogy sikerült, mielőtt megszólalt volna.
Ildikó hasra fekszik a masszázspadon.
– Látom a csigolyákat végig, fekete-fehérben, rácsatlakozom a fentiekre, és megkérem a teremtő atyát, a krisztusi energiát és szellemi segítőmet, hogy védelmet adjanak és irányítsák a tetteimet. A szellemkezemmel bemegyek a csigolyák közé, mindent helyrehúzok, a gerincet visszarakom a helyérem, belazítom az izmokat körülötte.
– Már most is oldódik, ahogy hallom – mosolyog Ildikó. – Mert az elme befogadja, és már, basszus, sírnom kell, ahogy érzem ezt a meleg energiát.
– Na, most jön a nehezebb rész – figyelmeztet Attila. – Képezek a testéből egy hologramot. Ezt fölviszem a teremtői, gyógyítói szférába. Ott ez a test még beteg állapotban van, tehát még megvan a porckorongsérv. De léteznek párhuzamos világok, erre a tudósok is rájöttek már, és most kezdik publikálni.
Van egy másik dimenzió, ahol Ildikó teljesen egészséges. Ott kikeresem az ő egészséges hologramját, mint egy könyvtárban egy könyvet, de nagyon fontos, hogy nem piszkálom meg azt az idősíkot, nem avatkozom be, csak a hologramot hozom le.
Dimenziók közt utazik?
– Úgy mondom, hogy ez párhuzamos idősíkokkal való munka. Az egészséges hologramot beépítem a beteg testbe, átrezonálom, és utána felviszem a krisztusi szférába, és az Ő energiájával töltöm fel.
Ildikó arca ragyog a boldogságtól.
Mennyi idő alatt töltődik fel Krisztus energiájával Ildikó hologramja?
– Másodpercek kérdése. És utána már azt a hologramot hozom le a három dimenzióba, és manifesztáltatom be a testbe. Így történik a változás. Mondtam, hogy nehezen érthető.
Nincs benne semmi érthetetlen.
– Akkor elmondom, hogy építem fel az új sejteket, vagy elhalt szívet hogy tudok újraépíteni. A sejtnek két DNS-e, van valójában, az inaktív és az aktív. Az inaktív eredeti és ép. Az aktív lehet sérült, mondjuk szálszakadásos. Rámásolom az inaktívat az aktívra, és feltöltöm fehér fénnyel. És a szálak újból egyben vannak! Ezt megteszem minden sejttel a szíven belül.
Az hány millió sejt is?
– Akármennyi, mindet végigfuttatom ezt a programon, megy az viszonylag hamar. Muszáj, mert csak így tudok egészséges sejtszaporulatot létrehozni. A kromoszómák végén levő antennák, a tenomerek az oxidáció hatására csökkennek. Amikor ezek megszűnnek, megszűnik a sejtszaporulat is, és meghal az ember. Ezeket az orvosok tenomeráz-enzimmel építik újra. De minden, ami fizikailag létezik, megvan szellemi síkon is. Az Akasha Krónikájában, ami világmindenség bölcsességének a könyve, megvan ennek az enzimnek a rezonanciája. Onnan be tudom építeni. Volt olyan betegem, akiről lemondtak az orvosok, és így gyógyítottam meg. Persze, meglepődtek, hiszen ez már génsebészet.
Attila épp az égi energiákra csatlakozik, arcán enyhe révület, indiai hangulatú zene tölti be a szobát. Csak a fizikai kezét látjuk, az viszont finoman dolgozik Ildikón. Koncentráltan, átszellemülten tevékenykedik, jól látható a rutin, a mozdulatok aprólékos kidolgozottsága. Csak olykor szólal meg: „most a régit elsöpröm”, „most felviszem a krisztusi dimenzióba” „most feltöltöm energiával”.
Hogy érzi magát, Ildikó?
– Oldottan – feleli.
– Majd a vége lesz erős, az energiamátrix, a kezelés lezárásakor. Na, azzal érdekes érzéseket lehet átélni, majd önnek is megmutatom.
Alig várom.
– Az csak egy két-perc, úgy mondom: információs gyógyítás; a lélekkel kommunikálok, hogy a sejtmemóriákból törlődjenek a dolgok, amik a múltban okozták a betegségeket.
Ildikó felkel a masszázspadról, enyhe hányingere van, de Attila megnyugtatja, hogy ez természetes. Most kapja a mátrixkezelést. Attila megáll előtte, kezével íveket rajzol a levegőbe, lldikó szinte extázisba kerül, enyhén imbolyog.
– Felveszek három pontot, itt, itt és itt, most nagyon energiájú teret hozok létre!
Amikor Atilla keze a mellkasához közelít, Ildikó felszisszen.
Fájt?
– Igen.
– Szívcsakra – bólint Attila.
– Igen, kicsit talán zárt voltam, abból származott az érzés. De mindent összevetve csodálatos volt.
– Nemsokára megtapasztalja – néz rám Attila biztatóan.
– Nagyon könnyűnek és légiesnek érzem magam. Meggyógyultam – mondja boldogan Ildikó és megöleli Attilát, majd elköszön, szinte kilebeg az ajtón.
– Na, most lássunk hozzá a kezeléshez. Szólok előre, hogy fájni fog. Feküdjön le.
Csak óvatosan, volt egy nagyobb műtétem pár éve.
Felhúzom a pólómat, mutatom a hosszú heget. Épp csak odapillant.
– Már azelőtt is láttam, hogy megmutatta. Azért van elgyengülve a hasfal. Ne aggódjon, sok ilyet csináltam már.
Elhelyezkedem a masszázspadon.
– A gyomor fellazítása következik. És most a nyomás.
Ami a gyomromba nyomódik, tutira nem szellemkéz. A fájdalom előbb tompa, aztán élesedik, és szétterjed az egész hasűrbe. Most kéne leállni, jár a fejemben, meg az, hogy legalább levegőt kéne venni.
– Alig tud levegőt venni – mondja Attila. – Próbáljon legalább aprókat lélegezni. Mindjárt jobb lesz. Egyszer csak el fogja engedni az agya a gyomrát, és enyhül a fájdalom.
Eddig próbáltam befeszített hasfallal ellenállni a nyomásnak, de nem megy tovább. Az amúgy is jelképes hasizmom ellazul, a kéz mélyebbre süllyed a gyomromban, a fájdalom csökken, és erősen felteszem magamban, hogy nem fogom kihányni a hamburgert.
– Az agy csak egy ideig ragaszkodik a fájdalomhoz, aztán megunja és elengedi. Egy kis időt kell kibírni. Na, ez meg is volt. Most jön a vastagbél.
Ó, basszus. Ez keményebb, mint az előző, ráadásul a medencecsontomat is nyomja. Próbálom megdumálni az agyammal, hogy unja meg és eressze el kicsit hamarabb a fájdalmat, mint az előbb. De az agyam azt feleli, hogy aki tortúrának veti alá magát, ne rinyáljon.
A hasfalam megadja magát. Attila jó mélyen bent van a vastagbelemben. Azután a műtött rész jön, a májam területe, ahonnan babafej méretű daganatot vettek ki pár éve. A nehezen elviselhető rész csak pár perc, utána a hasfal ismét megadja magát. Attila nem nyom többet.
– Megkönnyebbülten érzi magát, igaz? – kérdi mosolyogva.
Ki sem tudom fejezni, mennyire.
– Egy ürességérzet van belül, vagy nem is tudom, mihez hasonlítsam – tájékoztat Attila. – Most jön a szellemgyógyászat.
Épp csak érintéseket érzek.
– Így, most elveszem a gyulladást. A gyomorszáj nincs a helyén, mindjárt megcsinálom. Hú, az egész gyomor nincs a helyén. Ezért savasodik. Na, most a helyére húzom. Megerősítem a záróizmokat, hogy ne kerüljön föl annyi sav. Most átviszem a hologramot, hogy megerősítsem. Érzem az energiamezőben, hogy stresszel belül..
Most éppen nem stresszelek.
– Tudom, ez egy általános állapot. A régi időkből. Sok bántás érte valamikor.
Sok igazságtalanság, amit máig sem tudott teljesen feldolgozni. Néha sírni tudna, mikor ezek eszébe jutnak. Ki kéne engedni őket.
Magamban be kell ismernem, ebben igaza van. Néha sírni tudnék a sok kibaszott igazságtalanság miatt, de az nem most lesz. Megkér, hogy tápászkodjak fel: most jön a mátrix-energiamező.
– Hogy van?
Semmi változást nem érzek, csak fáj a hasam. Karcsúbb lettem?
– Mondtam, hogy sok esetben a változások nem rögtön jelentkeznek – feleli Attila türelmesen. – De itt annyira kialakult a diszharmónia a test-szellem-lélek között, hogy ezeket a görcsöket most az energiamezőben, egészen a sejtek szintjéig feloldom, és feltöltöm energiával.
Becsukja a szemét, lengő mozdulatokat tesz az arcom előtt és fejem mögött a levegőben. Kicsit bizonytalan vagyok, mert nem akarok csalódást okozni, de nem érzek semmit, pedig Attila koncentrál hosszú percekig.
– Kész vagyunk.
Mit is kellett volna éreznem?
– Semmit. Van, aki érzi, van aki nem. A lényeg, hogy működik: elvettem a gyulladást, helyére tettem a gyomrot, kivettem a puffadást a vastagbélből, feloldottam a lelki blokádokat.
Attila nem reklámozza magát sehol. Általában olyan betegek keresik fel, akiken az orvosok már nem tudtak segíteni. Szájról szájra terjed a híre azok közt, akik meg vannak győződve róla, hogy meggyógyította őket. Napi négy kezelésnél többet nem vállal. Általában kétségbeesett emberek keresik fel, akikről lemondtak az orvosok. Több ezer pácienst kezelt eddig. Természetesen a többségükről nem tudhatja, mi van velük azóta.
Amikorra hazaértem, már eléggé fájtam belül, aztán napokig még, de csökkenő intenzitással. Hasi izomlázra gyanakodtam, de nem csak a hasfalam sajgott. Aztán elmúlt szépen a fájdalom, a reflux azonban megmaradt, és a tükör is azt mutatja, hogy ha vékonyabb akarok lenni, azon fogyókúra fog segíteni, nem természetgyógyász.
Néhány nap múlva felhívtam Harmos Flórián sebész főorvost, hogy meggyónjam neki, milyen szituba keveredtem.
– Ez elég nagy butaság volt – felelt az orvos. – Szerencséje van, ha nem történt komolyabb baj.
Mi történhetett volna?
– Erőből nem nyomkodunk belső szerveket, mert az akár életveszélyes sérüléseket okozhat, épp olyat, mint egy balesetnél, ahol tompa ütés éri a hasat. Megeshetett volna a lép szakadása vagy megrepedése. A máj szakadása esetén vér és epe kerül a hasüregbe, ami hashártyagyulladást okozhat. Sérülhetett volna a vese, a húgyvezeték, a húgyhólyag. Ráadásul egyes sérüléseknél a tünetek később jelentkeznek. Nem szabad engedni, hogy képzetlen emberek gyúrogassák a szerveinket.
Felhívtam a kerületi szakrendelőt, hogy hasi ultrahangra kérjek időpontot, de leghamarabb szeptemberre tudtak adni.
Attila már holnap átszkennelne, fekete-fehérben, ha elszaladnék hozzá Oroszlányba. De ezt a lehetőséget kihagyom.
Kiemelt kép: Marjai János / 24.hu
