Nagy nemzetközi buli ez a vasútfejlesztés

Petschnig Mária Zita: Felfelé a lejtőn

Számos szakmai közeg évek óta bírálja a Budapest-Belgrád vasútvonalon történő nagyberuházást, ám a kormány nem vette a fáradságot arra, hogy választ adjon a felvetésekre, tájékoztassa a közvéleményt miért kell beleállnunk ebbe a projektbe. Április végén azonban végre feketén fehéren kiderült, mi értelme a magyar gazdaság számára nettó hasznot nem hajtó, ám többszázmilliárd forintos eladósodással járó, soha meg nem térülő vasúti pályafelújításának és mellette egy új sínpár lefektetésének.

Kiderült, ami Magyarországnak káros, az nemcsak a kivitelező és hitelező kínai partnereknek előnyös, hanem személy szerint Orbán Viktornak is. Nagy nemzetközi buli ez, ami az uniós források kilátásba helyezett fogyását pótolni tudja azon a felfelé tartó siklópályán, amely szédületes gyorsasággal repíti – különösebb erőfeszítés nélkül – tovább a világ leggazdagabbjai közé. Orbán elérte, hogy olyan konzorcium nyerje el az aranyárban történő vasútfejlesztést, amelybe a kínaiak egy Mészáros Lőrincnek tulajdonított érdekeltséget is bevettek. Talán diplomáciai udvarlással vagy/és talán azért, mert oly mértékben túlárazott a projekt, ahogy azon még osztozkodva is nagyon nagyot lehet kaszálni.

Vargha János: Szómágia

1989. május 13. A magyar kormány a beruházást ellenőrző társadalmi bizottság, a Tudományos Akadémia ad hoc bizottsága és a kormány tanácsadó testülete állásfoglalásait is figyelembe véve úgy döntött, hogy – a további vizsgálatokat igénylő kérdések tisztázása érdekében – a nagymarosi munkálatokat azonnali hatállyal felfüggeszti. Fogalmazható érzékletesebben is. 1989. május 13-án a magyar kormány azonnali hatállyal felfüggesztette a Duna Szap és Nagymaros-Visegrád közötti szakaszának a kivégzésére tervezett duzzasztógát építését. A kivégzés szó szerint értendő. Egy folyó bonyolult élő rendszer, amelynek a fennmaradásához és egészségéhez nélkülözhetetlen a rendszer dinamikáját alakító áramló víz energiája. Míg a folyószabályozás “csak” megnyomorítja ezt a rendszert, a vízenergia elrablása már meg is szünteti. A gátak telepítésével a folyó megszűnik, amikor az ember tározótavakká duzzasztja, vagy betonnal bélelt, aszfalttal szigetelt műcsatornába tereli. A Duna Pozsony alatti 1992-es elterelése klasszikus nyilvános kivégzés volt, a meghívott közönség számára még zászlókkal díszített tribünt is építettek.

Marosán György: A globális token economy: rémkép vagy vágyálom?

Pavlov kutyája 2017-ben Kínában találkozott Orwell, 1984 víziójával.  Suqian városkában – mint Kínában sok helyen – egy olyan, social credit system-nek nevezett rendszert vezettek be, amely méri, számon tartja és nyomon követi az állampolgárok viselkedésére vonatkozó információkat, majd abból a „megbízhatóságára” utaló mérőszámot állít elő. (Economist. 2019.márc. 30). Mindenki – mint egy játékban – 1000 ponttal kezd, amelyhez viselkedésétől függően hozzáadnak vagy levonnak. Aki részt vesz az önkéntes munkában, vért ad, segít a közösségnek, az növelheti pontjainak számát. Aki viszont elmarad a hitel visszafizetésével, vagy összeütközésbe kerül a rendőrséggel, attól pontokat vonnak le. A havonként újraszámolt „teljesítményük” alapján az embereket – a hitelminősítők mintájára – nyolc kategóriába osztják: a sor elején a példaszerű polgárok (AAA), a végén, a megbízhatatlan egyének (D) találhatók.

Az állami és üzleti szervezetek ezeket az információkat – a hatalom útmutatásai szerint – az egyénre vonatkozó döntéseikben használják fel. Aki magas pontot ért el, az olcsóbb hitelekre, gyorsan kiadott engedélyekre számíthat, aki viszont nem teljesített jól, attól megtagadják a hitelt és a jó állást. A social credit system – a Kínát egyébként is gyanakodva szemlélő Nyugaton – végleg kicsapta a biztosítékot.

A világ pörög, az elitlista stabil – A kulturális kiválóságokról szóló felmérésről Kristóf Luca kutatásvezetővel Nagy N. Péter beszélget.

A magyar kulturális elit tíz év alatt alig változott. Igaz ez a személyi összetételére, de arra is, hogy önbesorolása szerint jellemzően baloldali. Ez derül ki a Medián közvélemény-kutató által az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontjának megrendelésére készített újabb felmérésből. A kérdezettek 458 fős mintájának tagjai a tudományos és kulturális intézmények (egyetemek, színházak, múzeumok, médiumok stb.) vezetőiből, a legrangosabb tudományos és művészeti díjak birtokosaiból, valamint a tudományos és a művészeti akadémiák tagjaiból kerültek ki. A reputációs rangsorokat az „Ön véleménye szerint ki a mai magyar kulturális élet 5 legkiemelkedőbb, élő alakja?” kérdésre adott válaszokból állították össze. A kutatást Kristóf Luca, az MTA TK Szociológiai Intézetének főmunkatársa vezette, aki rengeteg kísérő interjút is készített a felmérés közegében.

Dobrovits Mihály: Egy világváros újra választ

A törökországi helyhatósági választások során Ekrem İmamoǧlu (CHP) győzelme keltette a legnagyobb vihart. Bár győzelmét formálisan elismerték, a csekély különbség miatt a kormányzat keresztülvitte akaratát, megismétlik a  választást. Az ismétlésre várhatóan június 2‑án kerül sor.  Addig sincs hatalmi vákuum, İmamoǧlu az ország legnagyobb városának törvényes főpolgármestereként működik tovább. A jelenlegi közvéleménykutatások szerint pozícióját ezután is megtarthatja, netán meg is erősítheti, ne feledjük azonban, hogy e közvéleménykutatások eredményei még a meteorológiai előrejelzéseknél is ingatagabbak. Törökország jelenlegi alkotmányos rendjéből kiindulva: jószerivel semmiért. A jelenlegi alkotmány értelmében a hatalomgyakorlást egyáltalán nem befolyásolja, ki az ország legnagyobb városának polgármestere, főként, hogy a várost körülvevő tartomány is a kormánypárt híveinek kezében van. Magyarán szimbolikus küzdelemről van szó.

Az elmúlt másfél évtized legfontosabb jelensége az volt, hogy a hagyományos köztársasági eszme hívei ugyan jelezték: nélkülük török belpolitikát csinálni nem lehet, mégis visszaszorultak az ország égei és kelet-trákiai régióiba. A legutóbbi választások után nyilvánossá vált, hogy ha módjával is, de képesek ki törni az évtizedes karanténból, mi több, az ország gazdasági erőforrásainak 60 százalékát jelentő régiók az ellenzék s azon belül a legnagyobb ellenzéki pártnak számító Köztársasági Néppárt (CHP) irányítása alá kerültek. Isztambul pedig az gazdagságának ország legnagyobb erejét adó nagyváros, ahol a főpolgármesteri hatalmat rendre a jelenlegi kormánypárt gyakorolta. Ez független attól, hogy a város több (Budapestnél akár nagyobb) kerülete folyamatosan az ellenzék kezében maradt. Isztambulról beszélve a magyar olvasó szívesen gondol egy városra. A hosszú történelmű város azonban önmagában is egy kis világ. Szárazföldi területe fele Luxemburgénak, népessége lényegesen meghaladja Magyarországét. Kevés olyan hely van, ahol a városi tengerhajózási társaság egy villamosjegy áráért interkontinentális utakra hív minket.