Kenesei István: Az Akadémia végórái
Sorsdöntő időszak következik a Magyar Tudományos Akadémia, pontosabban az általa gondozott kutatóhálózat életében. Ha ezt a jövőt megsejtette volna a világhírű matematikus Lovász László, aki feltehetőleg csak az előző elnök Pálinkás József hosszas rábeszélésére fogadta el a jelölést, akkor minden bizonnyal nem vállalta volna el.
De vissza az MTA szenvedéstörténetéhez! Habár az igazgatóik között vannak, akik hajlanak a Palkoviccsal való kiegyezésre, az eddigi hírek és közlemények szerint példás egyetértéssel és szolidaritással utasították el a fentiekben vázlatosan bemutatott teljesíthetetlen feltételeket. Tény, hogy ha kitöltik és beadják a pályázati íveket, akkor lényegében egyszemélyi és saját szempontjukból irracionális döntéseknek teszik ki magukat, hiszen a minősítési küszöbfeltételek ma ismeretlenek, tehát saját halálos ítéletüket írják alá. De még ha mindegyik intézet a maga egészében teljes finanszírozást kapna is, a helyzet akkor is tarthatatlan lesz a kettős irányítás és az abból előálló legalitásdeficit miatt.
Horváth Aladár: A Száműzött utcák története
Harminc éve, 1989. február 2-án alakult meg a Miskolci Gettóellenes Ideiglenes Bizottság, amely Horváth Aladár miskolci tanító vezetésével Európa első roma polgárjogi mozgalmaként sikerrel akadályozta meg a város szélére tervezett cigánygettó felépítését.
A nagy nemzeti stadionfejlesztési program 14 milliárd forintos állami támogatással Miskolc számára is megteremtette a feltételeket ahhoz, hogy a Diósgyőr-Vasgyári Testgyakorlók Köre (DVTK) öreg stadionjának helyén UEFA-minőségű sportkomplexumot építsen. Ez a stadion keleti oldalában elhelyezkedő Andrássy utca–Kilencedik utca–Tizenegyedik utca–Pereces patak által körülhatárolt területet érintette. A fideszes vezetésű önkormányzat szerint a sportlétesítmény parkolóigénye követeli meg a Kilencedik–Tizedik–Tizenegyedik utcában lévő kertes ingatlanok lebontását. Ez az építkezésbe bevont rész a Számozott utcák teljes területének mintegy harmadát érinti. Az itt lévő, vegyes tulajdonú lakásokban túlnyomórészt nem cigány családok laktak, amelyekkel az önkormányzat a szanálási programokhoz hasonlóan egyenként megállapodott más városi bérlemény biztosításáról vagy egyösszegű kártalanításról.
Az 5–6–7–8. utcákban viszont döntő részben romák laknak önkormányzati lakásokban. Ott „nyomortelep-felszámolási” program lépett érvénybe.
Kovács Zoltán: Az asszonyt meg kell keresni
Nézzünk szét, mi történt a politikusi képmutatás és hazugság ócskapiacán a múlt héten. Orbán Viktor például ellátogatott a leégett Ráday utcai kollégium maradványaihoz.
Miközben üszökről üszökre lépkedve hallgatta a beszámolókat a szakszerű tűzoltásról, mintha saját magát dicsérte volna, jelentőségteljesen körbenézett, és kijelentette: „A tűzoltóink helytálltak, ezek szerint.”
Ezek szerint igen. Gyorsan kiérkeztek, hamar eloltották a tüzet. Egy ember nem állt csak helyt, az pedig a kormányfő maga, mert míg az egész családi és komasági környezete gennyesre gazdagodja magát olykor korrupciógyanús pályázati elbírálásokkal, és baráti köre már nem tudja, mit kezdjen a pénzével, addig egy vonuló tűzoltó havi illetménye nettó százhatvanezer forint. Ez is a tűzoltás része: hogy kellőképp munkára fogható emberek legyenek bevethető állapotban. Csakhogy ezek fizikailag és lelkileg a végletekig igénybe vett emberek. Naponta látni őket a leglehetetlenebb és lélekölő helyzetekben, de a kormányfő esze nem azon jár, hogyan javíthatna a fizetésükön, hanem azon mesterkedik hűséges táskahordozójával, Semjén Zsolttal, miként lehetne megduplázni a magyar futballisták havi jövedelmét. Hát úgy, hogy benyújtanak egy törvényjavaslatot, amely a magyar első osztályban futballozók számára megduplázza a kedvező adózás hatálya alá eső jövedelem felső határát. Másfél éven belül másodszor duplázódik meg a kedvezményes adózás sportolókra vonatkozó limitje: 2017 nyarán emelték évi 250 millió forintra, most pedig 500 millió forintra nő. Ez könnyebben megy, mint a tűzoltóknál, amint látható.
Markó Béla: Ami nem hangzott el Bukarestben (Románia az EU soros elnöke)
Romániában éppen dúl a kohabitáció. Így kell mondani, mert érettebb demokráciákban akár még jótékony hatása is lehet, hogy az államfő nem a kormánykoalícióhoz, hanem az ellenzékhez tartozik, Romániában viszont emiatt folyamatos a harc a kormány és Klaus Johannis között.
A rendkívüli kihívások ellenére valószínűleg rendben végigviszi Románia ezt a soros elnökséget. Nem fog renitenskedni, igyekszik mintadiákként viselkedni, tudni fogja, hogy nem a hangerő számít, hanem a háttéralkuk. Persze megtörténhet, hogy miközben Brüsszelben már megelőlegezik Bulgáriának márciusra Schengent, legalább a repülőtereken, addig Romániának ez nem fog sikerülni. Nem beszélve arról, hogy többé-kevésbé fontos üléseket elnökölni lehet ugyan, de azt is tudnia kellene a román kormánynak, hogy ahol éppen billegnek a dolgok, merre is szeretné billenteni azokat. Nos, ezzel van a baj. Tudja-e valaki, hogy a semmitmondásig lekerekített szándéknyilatkozatok mögött mi van?
Grecsó Krisztián tévékritikája: Élet 250 kg felett, TLC
Az adások naturális látószöge, végletes „realitása”, őszinteségnek álcázott kegyetlenkedése is azt a célt szolgálja, hogy a narrált figurát őszintén lehessen utálni. A kövér ember sokba kerül a társadalomnak, tucatnyi ember kénytelen hurcolni, törölni a seggét, és még hisztis is.
Érdemes megnézni a műsor „rajongóinak” önfeledt kommentjeit, hogy az amerikai mélyrétegben, periférián élő, legtöbbször színes bőrű emberekről miket írnak, és miközben órákat, heteket szánnak arra, hogy kövessék, mi történik ezekkel az ismeretlen, jobb sorsra érdemes, extrémen túlsúlyos emberekkel, közben hogyan habzik, fröcsög, forr bennük a gyűlölet.
Szponzorált tartalom
A cikk az Élet és Irodalom támogatásával készült.
Kiemelt kép: Orbán Viktor Facebook Oldala
