Vasakaratú sportemberektől eltekintve liftet általában minden városi ember használ, legalább alkalmanként. És ahogy csak a szerkesztőségben körbekérdeztem, többeknek volt valamilyen liftbe beszorulós története is.
Egyszer úgy tíz éve a Fő utcában ragadtam be. Fel is hívtam a liftben kiírt számot, de a szerelő, aki felvette, éppen Csepelen javított egy másik liftet, úgyhogy meg kellett várni, amíg ott végez, és aztán átvergődik a városon. Nem volt rövid idő
– idézte fel Dániel.
„Körülbelül három órát töltöttünk a liftben a haverommal, mire megérkezett a karbantartó és kiszabadított. Ez még a kilencvenes évek közepén történt, nem volt még mobiltelefon, úgyhogy meg kellett várni, amíg hazaért, és el lehetett érni. Messze lakott, nem volt boldog, hogy indulhat vissza. Mi annyira nem bántuk, mert éppen órabéres diákmunkán voltunk, és közben is fizettek. És persze mi tehettünk róla, mert a haverom viccből elkezdte összevissza nyomkodni a gombokat, de ezt nyilván nem vallottuk be” – könnyített a lelkén évtizedek múltán Péter.
A kisfiam szorult be, nem volt térerő és a vészcsengő sem működött. Sírva fakadt és pánikba esett, utána egy évig nem volt hajlandó semmilyen liftbe beszállni
– mondta József.
„Már többször rekedtem liftben, legutóbb babakocsival, a leghosszabban viszont évekkel ezelőtt egy korábbi munkahelyemen. Páran dolgoztunk az irodában egy szombati napon. A segélykérőn beszéltem a diszpécserrel, többször ígérte, hogy visszaszól, meg hogy küld valakit, de egy ideig nem történt semmi. Tulajdonképpen nem bántam, mert másnapos voltam, és így tudtam hunyni egyet. Amikor már egy órája nem történt semmi, megint hívtam a diszpécsert, de kiderült, hogy még mindig nem csinált semmit. A munkatársam ekkor szólt a portásnak, aki fél perc alatt kiszabadított. Akkor sokkolódtam le, amikor visszaültem a géphez, és kaptam egy emailt az üzemeltetőtől, amiben az volt, hogy rögzítették a bejelentésemet, és hétfő délután, tehát két nap múlva elkezdik elhárítani a hibát” – mesélte Bálint.
Azért kezdtem liftes kalandokról érdeklődni, mert éppen arról olvastam egy hírt, hogy Németországban csak a múlt évben közel kétezer liftet vontak ki a forgalomból, az ellenőrzések során pedig több mint 80 ezer felvonóban fedeztek fel komoly, esetenként veszélyes hibákat a szakértők.
De mi a helyzet itthon, ahol nyilvánvalóan jóval kevesebb a lift, cserébe viszont jó részük alkalmasint jóval régebbi a német felvonóknál?
Ahogy azt a liftekről nyilvántartást vezető illetékes kormányhivataltól megtudtuk, az országban jelenleg 37 ezer felvonó üzemel. 2017-ben országosan 134 liftet bontottak le elégtelen működés vagy a tulajdonos döntése miatt, és 346 felvonó „került üzemelőből leállított állapotba meghibásodás, illetve hatósági ellenőrzéseken való fennakadás miatt, vagy más egyéb döntés alapján”. Arról azonban jogszabályi előírás híján nincsenek adatok, hogy a liftek ezen felül hányszor hibásodnak meg, illetve hány alkalommal kellett kimenteni liftben rekedt utasokat.
Pontos számaim nekem sincsenek, de egy átlagos magyarországi lift éves szinten nagyjából 4-5 alkalommal elromlik, leáll, javításra szorul
– mondta a 24.hu-nak a Magyar Felvonószövetség elnöke, Kováts Attila. „Németországban az európai felvonószövetség alapszabványa van érvényben, eszerint a húsz évnél idősebb lifteket felül kell vizsgálni, és tíz éven belül meg kell szüntetni, illetve le kell cserélni. Ezt Magyarországon nem vezették be, a kormánynak ugyan volt ilyen szándéka, de akkora paláver lett belőle, hogy inkább visszavonult belőle.”
Az ellenállás nem meglepő, hiszen a Magyarországon működő liftek nagyobbik része nemhogy húsz, de már harminc évesnél is öregebb, sőt vannak bőven negyvenévesek is, nem beszélve a főleg Budapest belső kerületeiben található, már-már muzeális jellegű felvonókról.
„A modernebb liftek nagyon megbízhatóak, de a régebbiekkel egyre több baj van. Előbb-utóbb valamit kezdeni kellene ezzel a helyzettel, csak éppen nincs rá pénze a házaknak. Egy liftcsere 8-10 millió forintba is kerülhet, miközben a társasházakban kis túlzással sokszor egy villanyizzócserét sem szavaz meg a lakógyűlés” – jegyezte meg Kováts.
Kötelezettség van, pénz nincs
Attól azért nem kell félni, hogy a liftek veszélyesek lennének, hiszen a 20 évnél nem régebbi liftek állapotát évente kétszer, az öregebbeket pedig évente négyszer felülvizsgálják (ezek egyik fele úgynevezett fővizsgálat, a másik fele pedig egy lazább ellenőrzés) a hatályos kormányrendelet szerint. Ha egy lift nincs megfelelő állapotban, akkor azt az ellenőrzést végző szakember köteles leállítani.
Erre azonban a legritkább esetben kerül sor, miután a liftek felülvizsgálatára Magyarországon három cég jogosult, és ha egy szakértő így döntene, akkor a ház legközelebb már biztosan a konkurenciát hívná – állítja Levente, egy 13. kerületi liftkarbantartó cég műszaki vezetője.
Nehéz megtalálni az egyensúlyt, hiszen vannak hetven-nyolcvan éves berendezések, amik már a tíz évvel ezelőtti előírásoknak sem feleltek meg. A nyomás alatt lévő közös képviselők próbálják rávenni a lakókat, hogy nyúljanak a zsebükbe, és fizessék ki valahogy a felújítást, ami ugyan kötelező lenne, állami támogatás viszont nincs rá, és ha nem elég ügyes a képviselő, akkor még önkormányzattól sem tud pénzt szerezni hozzá.
A viharvertebb liftek esetében így aztán marad a gyakori szerelgetés, illetve a reménykedés, hogy nem akkor fog leállni két emelet között, amikor éppen benne tartózkodunk.
Hatszáz liftből harminc mentés havonta
Leventéék cégéhez 600 lift tartozik, éjszakánként havonta körülbelül tíz, nappal hetente átlagban öt alkalommal kell kimenteniük fogságba esett utasokat.
Az üzemeltetőket jogszabály kötelezi arra, hogy gondoskodjanak a vészjelző működéséről és „szükség esetén a mentés azonnali lehetővé tételéről”, ezt végezheti egy házban tartózkodó kezelő (az ő mindenkori elérhetőségét, helyettesítésének megszervezését a felülvizsgálatokon ugyancsak ellenőrizni kell, ami Levente szerint megint csak a szakértő jóindulatán múlik), illetve egy, a házzal szerződésben álló vállalkozás. A legtöbb ilyen cég a nap 24 órájában garantálja, hogy a bejelentéstől számított fél órán belül megkezdi a mentést, így elvileg ma már nem fordulhat elő olyan történet, mint amit a liftszerelő Andrásnak meséltek az oktatói még a nyolcvanas években, amikor
Persze a viszonylag gyors kiérkezés ellenére akadnak komplikáltabb esetek, amikor a szerelő jelenléte ugyan megnyugvással töltheti el a felvonó rabját, a szabadulásra azonban türelmesen várnia kell még egy ideig.
„Éppen mostanában történt, hogy nem tudtunk hozzákezdeni a munkához, mert a házban éppen tetőfelújítást végeztek, az alpinisták pedig körbekötözték a gépházat” – mondja Levente. „És adódhatnak olyan műszaki problémák is – például ha nem mozdul meg a hajtómű –, amiknek a kijavítása időbe telik .”
Előfordul ennek az ellenkezője is, amikor valójában nem is lenne szükség mentésre. „Volt olyan, hogy a földszinten állt a lift, és egyszerűen kinyitottam az ajtót. A negyed órát a fülkében várakozó néni is ki tudta volna nyitni belülről, de miután egyszer nem sikerült, nem próbálkozott többet. A felvonókban ugyanis különböző időzítések működnek, és amikor lejárnak, az átmeneti blokkolás megszűnik.”
Felfokozott érzelmek
És van olyan is, hogy elszabadulnak az indulatok.
„Megesett, hogy az egész ház összecsődült, alig tudtunk felmenni a lépcsőn, amikor pedig az utas ki tudott szállni, hálából kezet akart csókolni a szerelőnek.
De futottunk már bele paprikás hangulatba is, amikor a lakók a szerelőn verték el a port, amiért állandóan elromlik a lift, szinte ki kellett menekülnie a lépcsőházból, pedig abban a házban nem is mi végeztük a karbantartást.
Levente szerint nem ritka jelenség, hogy a lakók a szerelőn kérik számon a lift állapotát, pedig azon csak úgy lehetne érdemben javítani, ha több millió forintot ráköltenének. „Olyan ez, mintha valakinek lenne egy 60 éves autója, a taxiban ülve viszont megtapasztalja a legmodernebb autócsodákat, és nem érti, hogy az övé miért nem megy olyan jól. A liftek esetében sokan nem hajlandóak elfogadni, hogy ennek ugyanúgy ára van.”
Míg a beszorulás nem ritka jelenség, attól nem kell tartunk, hogy lezuhan velünk a lift, ezt a biztonsági rendszerek és előírások gyakorlatilag kizárják, így Levente azt a februári hírt is kétkedve fogadta, mely szerint állítólag tíz emeletet zuhant egy kismamával egy lift Budapesten.
Nagy Nándor liftszerelő ellenőrzi a felvonók állapotát egy V. kerületi, Molnár utcai társasházban 2015-ben
Fotó: Balogh Zoltán / MTI
Az ezredforduló óta néhány, akkor sem tragikus kimenetelű ilyen jellegű baleset történt Magyarországon, igaz régebben Leventének is volt egy olyan eset a praxisában, ami akár rosszul is végződhetett volna. „A felvonó egy utólag a házhoz épített toronyban működött, a gépház a talajszint alatt épült, és nem volt körbefalazva, így aztán teljesen beázott, a géptartó elkorrodált, eltörött és zuhanni kezdett a berendezés. A fogókészülék ugyan megállította, és szerencsére mindez akkor történt, amikor elindult a lift. Ha két emelet között történik, nagyobb baj lehetett volna.”
Ez persze extrém szabálytalanságok sokaságának számít, a harminc-negyven éves lifteket rendszeres bütyköléssel egy ideig karban lehet tartani, de előbb-utóbb elkerülhetetlen lesz a felújításuk. Ez sem feltétlenül jelenti azonban a lift teljes cseréjét.
„Az akna és a fülke általában megtartható, ha többre nem futja, akkor elég lehet a vezérlést és a hajtást kicserélni” – mondja Levente.
A több mint 30 éve a szakmában lévő András szerint kifejezetten felesleges komplett lifteket kiselejtezni. „Még a háború előtti lifteket is fel lehet úgy újítani, hogy a gerincük megmaradjon. Nem kell mindent kicserélni, az ellensúly vagy a vezetősínek akár száz évig is működhetnek.
A legfontosabb, hogy legyen gazdája a liftnek, aki rendszeresen bemegy a gépházba, megolajozza, ahol kell, törődik vele. Akkor biztosan megelőzhetőek a nagyobb problémák.
Ha pedig valaki nagyon tartana a liftektől, általában választhatja az egészségügyi szempontból kifejezetten javallott lépcsőt is. Más kérdés, hogy ebben az esetben statisztikailag nagyobb eséllyel szenvedhet balesetet, az Amerikai Biztonsági Tanács szerint legalábbis az Egyesült Államokban évente nagyjából egymillió baleset történik a lépcsőzés miatt, amiből 12 ezer végződik halállal.
