Donald Trump hatalomra jutását a csillagok jelenlegi állása szerint viszonylag könnyedén túlélte Európa. Sőt, van olyan vélemény is, amely szerint az alt right megerősödéséből és Donald Trump elnökségéből Európa a végén erősebben fog kijönni, mint ahogyan belement.
Ez a felvetés azért érdekes, mert Németország messze az Európai Unió legerősebb és leghatalmasabb nemzete. Egy olyan elementáris politikai erő, amelynek a féken tartása Franciaországnak, Nagy-Britanniának és Oroszországnak, a maradék három nagy európai hatalomnak is csak együtt és csak az Egyesült Államok segítségével sikerült.
A második világháború elvesztése nem változtatott sem a földrajzi, sem a gazdasági valóságon: Európa stabilitása nagyrészt Németország stabilitásán múlik. És ez a stabilitás mostanában messze nem annyira biztos, mint korábban tűnt.
Angela Merkel ugyan meg tudta alakítani negyedik kormánykoalícióját, de a németeknek évtizedek után először kellett megtapasztalnia azt, hogy milyen érzés, ha nehezen megy a politika. A Merkel-féle, alapvetően konszenzusra épülő nagykoalíciók időszaka után most először szembesült a koalíció két fele azzal, hogy politikai vitákra van szükség a megegyezéshez.
A szociáldemokratákat ugyanis alaposan megviselte a Merkel-korszak, a kereszténydemokraták pedig a menekültválság kezelését szenvedték meg. A viszonylag nyíltan rasszista Alternatíva Németországnak (AfD) pedig a második világháború óta az első szélsőjobboldali párt, amelyik bejutott a szövetségi parlamentbe. Nem is gyenge eredménnyel. Épp ezért érdemes megnézni azt, hogy mit mondott Budapesten a német szélsőjobb egyik emblematikus figurája.
Az elmúlt hetekben rengeteg újjobboldali gondolkodó járt Budapesten, Steve Bannontól Milo Yiannopoulosig mindenkit iderántott a Fidesz új értelmisége, hogy ezzel a saját létezését próbálja meg igazolni. Yiannopoulos és Bannon ugyan más spektrumai a jobboldalnak és az alt rightnak az Egyesült Államokban (ahogy más Donald Trump is), de egy fontos, új mozgalmat igyekeznek félértelmiségiként bemutatni az erre éhes magyar közönségnek.
De nem Bannon és nem Yiannopoulos voltak a legveszélyesebb emberek, akik az elmúlt hetekben a jobboldal változásairól Magyarországon előadtak.
Fotó:Oliver Killing / dpa / AFP
Kubitschek sokkal kevésbé ismert alak, mint Yiannopoulos vagy Bannon, és teljesen más irányba is indult el. A breitbartos újjobboldalaik az ideológia terjesztésében kicsit hasonlítanak arra az új értelmiségi osztályra, amelyik a Fideszt is körülveszi, hiszen majdnem annyira értelmiség- és elitellenesek. Kubitscheknek előbbivel nincs baja, csak utóbbival. Szélsőségesen ellenzi a német politikai elitet, de saját maga kifejezetten értelmiségi munkát végez, ezzel is próbálja magát távolabb pozicionálni az egyszerű szélsőjobbtól.
A nyugat-német származású, de Kelet-Németországban élő Kubitscheknek hivatalos kapcsolata nincs az AfD-vel, mert elutasították a jelentkezését, amikor a párt még a jelenlegi, Frauke Petry távozása után kialakult állapotánál sokkal kevésbé volt a szélen. Azóta nem is próbálkozott a pártpolitikával, inkább a – saját megfogalmazása szerint – „metapolitikára” koncentrál.
Kubitschek egy Lipcsétől nem messze fekvő, Schnellroda nevű faluban él egy több száz éves majorságban. Azt gondolja, hogy az ember alapvetően eltávolodott a természettől, és az ételtől, amelyet elfogyaszt, ezért nemcsak állatokat tart, de növényeket termeszt és tejtermékeket is készít.
Ő maga azért költözött Kelet-Németországba, mert szerinte itt kritikusabbak az emberek a rendszerrel szemben, mint nyugaton. A keletnémetek már végignézték, ahogy egy állam darabokra hullik, azért nem vesznek semmit állandónak. Arról nem is beszélve, hogy a gyakorlatban a szélsőjobb sokkal erősebb a szegényebb keleti államokban, mint nyugaton. Schnellroda pedig ennek az újjobboldali szellemi életnek az egyik központja lett.
Kubitschek rendszeresen rendez itt vitaesteket, évente kétszer pedig 150 főnek tart előadássorozatot. Innen működik az Antaios nevű könyvkiadója (Antaiosz görög mitológiai alak, aki legyőzhetetlen volt, amíg mindkét lábával szilárdan a földön állt), amelyet felesége, a híres antifeminista Ellen Kositza vezet.
Az alapállítása az, hogy
Az, ahogy Németország a második világháború alatt elkövetett bűnöket steril, metodikus rendszerben feldolgozta, alapvető bűntudatot keltett az országban, amely most nem mer büszke lenni saját kultúrájára.
A német kultúra létezése egyébként elég sok vitát vált ki. Mármint az, hogy van-e ilyen. Németország szövetségi állam, teljesen különálló és kultúrájában változatos területekkel. Vannak, akik szerint a német kultúra a nyelv maga, de a szövetségi kormány a Leitkultur elképzelése mögé sorakozott fel. A Leitkultur, vagyis a domináns kultúra mindeközben egyszerre jelenti a Németországon belül vezető kulturális irányt és Európa vezérlő kultúráját.
Kubitschek máshogy gondolkodik. Szerinte a német kultúra maga a Volk, vagyis a nép. Egy olyan nép, amelyik egyszerre katolikus (mint Kubitschek) és lutheránus, egyszerre bajor és porosz. Ez a nép ki tudott olyan költőket termelni, mint Goethe és Schiller, miközben van annyira militarista, hogy megteremtette a Waffen SS-t is. Szerinte ez mind a németség.
Ráadásul ott van a német jogrend, amely szilárd alapot ad annak az életmódnak, ahogy a németek élnek. A német lélek pedig maga a német kultúra, állítja Kubitschek. Bár a jogrenddel kapcsolatos megjegyzései kicsit zavarba ejtőek, mert Kubitscheknek pont nem lenne baja azzal, hogy ha egyetlen autoriter személy a jogrend határain átlépve visszaállítaná azt, amit ő Németország büszkeségének tart, és lezárná a német határokat. Szerinte Angela Merkel is túllépett a német jogrenden és szuverén uralkodóként viselkedett, amikor beengedte a menekülteket. Nem a szuverenitással van baja tehát, hanem Angela Merkellel.
Visszaforgatni a történelem kerekét
Kubitschek és az amerikai újjobboldaliak között van egy nagyon fontos különbség. Amíg az amerikaiak azt gondolják, hogy most van itt az ideje a forradalomnak és azonnal le kell rombolni mindent, hogy újjáépítsék, a német Neue Rechte szerint nincs még akkora baj. Csak vissza kell forgatni a történelem kerekét néhány lépéssel, és megoldható az egész.
Jelenleg mindenesetre agyonnyomja a német népet a politikai osztály, amelyik diktál és uralkodik rajtuk. Kubitschek szerint Angela Merkel főbűne természetesen az, hogy 2015-ben körülbelül egymillió menekültet engedett be az országba. Ezt a Willkommenskulturt a németek nem tudták feldolgozni, és szerinte bűn, hogy azok, akik ezt megengedték, még mindig hivatalban lehetnek.
Kubitschek is hasonló módszertannal érvel a liberlizmus ellen, mint Yiannaopoulos és Bannon. Olyan liberális érveket hoznak fel, mint a szólásszabadság és a cenzúra, hogy ezzel alapjaiban támadják meg a liberális demokráciákat. Kubitschek szerint az elit totalitárius, elnyom minden ellenvéleményt és elhallgattatja azokat, akik szóvá mernek tenni dolgokat. Mondjuk ez legalább olyan viccesen hangzott egy újság főszerkesztőjétől (Bannon), mint egy német könyvkiadó tulajdonosától, akinek a cikkeivel és portréival tele van az internet.
A német újjobboldal kialakulása nem új folyamat, igazából a hatvanas évek óta tart. Az AfD áttörése és parlamenti tagsága viszont mindenkit ráébresztett erre. A német szélsőjobboldal egy része már a világháború előtt is leginkább a romantikával, a német nagyság történeti hagyományaival szimpatizált.
Kubitschek saját magát konzervatív forradalmárként írja le, és rengeteget hivatkozik a konzervatív forradalmárokra. Ezek olyan jobboldali gondolkodók voltak a második világháború előtt, akik ugyan nem voltak nácik – vagy ambivalens volt a kapcsolatuk a nácikkal –, de megteremtették az ideológiai alapjait a nácizmus előretörésének. Kubitschek jelenleg is rengeteget idéz az általa fontosnak tartott német konzervatív forradalmároktól, Armin Mohlertől, Ernst Jöngertől és Carl Schmitt-től.
Ugyanakkor azt mondja, hogy a nácizmus ennek a konzervatív forradalomnak egy elkorcsosult politikai változata volt, amelyet hiba volt követni. Szerinte a második világháború legnagyobb butasága a bosszúállás fölösleges kísérlete volt, amely végül hatalomra juttatta a nácikat.
Kubitschek alapvetően egy ethnopluralista kultúrharcban hisz, amelyben megférnek ugyan más kultúrák is,
Már csak azért is, mert Németországban politikailag rendkívül veszélyes kimondani azt, amelyet Amerikában Bannon és Yiannopoulos követői ki mernek mondani: hogy azt szeretnék, ha az Egyesült Államok egy fehér, keresztény nemzet lenne.
A németeknél a Pegida már valamennyire belbukott ebbe, az AfD és Kubitschek viszont nem szeretne, ezért tudatosan igyekeznek magukat az ilyen kijelentésektől távol tartani. Ezért van az, hogy az amerikai újjobboldaliakkal ellentétben Németországban nem vallásról vagy etnikumról, hanem kultúráról beszélnek.
Götz Kubitscheket természetesen Schmidt Mária, az újjobboldali értelmiségkeresés egyik fejedelme hozta Budapestre, hogy a Terror Házában tartson előadást. Itt elmondta, hogy a politikát ki kell szedni az elit karmaiból és vissza kell adni a nép kezébe.
Szerinte tény, hogy a sok fiatal külföldi stabilizálta a német munkaerőpiacot, de őket szerencselovagok, lusták és bűnözők is követték. Szerinte a németek célja az, hogy megakadályozzák a kultúrájuk elvesztését és megpróbálják integrálni a bevándorlókat.
És az igazi probléma pont ez Kubitschekkel. Ő maga nagyon érzi azt, hogy milyen hangsúllyal kell a dolgokat közölnie, sokkal jobban, mint a Pegida vezetői érezték. Kubitschek tudja, hogy Németországban még mindig nem lehet kimondani olyan vágyakat, mint az etnikai alapú állam létezése, ezért hiába afrikaizik ugyanolyan lelkesen, mint a többi szélsőjobboldali, sokkal burkoltabban teszi azt.
Kubitschek ugyanazt a nemzeti büszkeségre vágyó romantikus vágyat próbálja meg kiaknázni, mint a nácizmus előretörése előtt a konzervatív forradalmárok aknáztak ki. De a XX. századi német romantika hiába jelent elképesztően értékes kulturális örökséget, a német néplélekben szorosan összeforrt a hagyománya a nacionalizmussal. Kubitschek közben pont annyira értelmiségi és óvatos, hogy ne lehessen vele semmit kezdeni. Amíg Bannon és Milo Yiannopoulos túl sok volt a konzervatív elitnek, Kubitschek nem az.
De az alapvető probléma továbbra sem derül ki Kubitschek munkásságából. Rendben, ő azt mondja, hogy itt kultúrharc van, és a német lelket fenyegeti a bevándorlás, de ettől még ez nem lesz így. Kubitschek ugyanúgy nem tudja igazolni azt, hogy hadjárat folyna a német életmód ellen, ahogy Orbán Viktor sem tudja igazolni ugyanezt a magyarral. Ezért meg sem próbálják. Kubitschek érvelése nem azzal kezdődik, hogy miért van háború, hanem azzal, hogy háború van, mintha ezt az állítást cáfolni sem lehetne. És ha nem lehet, akkor könnyebben tudja elmagyarázni azt, mit kell tennie egy olyan népnek, amelyet kívülről támadnak.
Kiemelt kép: Metropolico/Flickr/Wikipedia
