János levele nem igényel bevezetőt.
Egy kellemes vasárnapi ebédet szerettem volna eltölteni édesapámmal a nem túlzottan, de már mindenképpen vidéki családi otthonunkban, Gödöllőn. Pontosabban Gödöllő, Máriabesnyőn. Ez általában úgy néz ki, hogy vasárnap reggel az előző esti buli után másnaposan vakaródzva összeszedem magam, kivánszorgok a Keletibe és felszállok az első arra menő vonatra, ami legrosszabb esetben is röpke háromnegyed óra alatt kitesz a gyerekkori otthonom közelében.
Ma a MÁV-Start által vadonatújan, milliárdokért beszerzett csillogó-villogó motorvonat az egyik első állomáson, valahol Rákos-Búbánat és Rettenet-Külső között úgy döntött, hogy megmakacsolja magát és egy tapodtat se mozdul. Természetesen a kalauz urak ezt nem tartották fontosnak elmondani, és hát miért is tették volna, végülis mindenki kedvenc programja egy külvárosi állomáson ücsörögni (egyébként Rákos állomásról van szó).
Miután 40 perce vártunk az állomáson (nota bene: az egész út összesen 40 perc), benyögték a kalauzok, hogy “minnyá’ gyün a kövátkező vonat, téssenek árrá feeszánni”. A következő vonat jött is (óránként járnak) fel is szálltunk, majd pedig vártunk további húsz percet ugyanott, ahol eddig. Ekkor már közel másfél órája tartott az út, amiből 10 percet töltöttem fizikai értelemben mozgásban.
A vonat ezek után elindult, majd 15 perccel később, nagyjából félúton, Pécelen további 20 percet töltött, amíg kettészedték valamilyen általam ismeretlen indokból kifolyólag. Ezek után az eredetileg 40 perces és 30 kilométeres utat 2 óra 30 perc alatt nyugodtan megtéve megérkeztem haza és kissé izzadtan elfogyasztottam a vasárnapi ebédet. Irány haza, végül is hazafele csak nagyobb szerencsém lesz, nem? Nem.
A délelőttből tanulva ezúttal úgy döntöttem, kipróbálom a gödöllői buszközlekedést. Nagy lelkesen ki is néztem az interneten elérhető menetrenden, hogy jön egy busz nem messze a házunktól, majd az autópályán egyenesen bevisz a városba. Majd miután kimentem az egyébként EU-s pénzből láthatóan frissen felújított buszmegállóba és vártam 20 percet, konstatáltam, hogy valószínűleg mégsem fog jönni.
Szerettem volna azt hinni, hogy á’, biztos én néztem be, de nem, ahhoz túl sokan vártak. Így gyorsan stratégiát váltottam az időveszteség minimalizálása érdekében és kisétáltam a helyi HÉV megállójához (amitől egyébként irtózom, mivel ragad, koszos, lassú, büdös, hangos, zötyög és szűk), és jelenleg azzal gurulok, remélem, most már – bár ezt csak félve írom le – gondtalanul, haza.
Gödöllőre háromféleképpen is ki lehet tömegközlekedéssel jutni: HÉV-vel, vonattal, illetve busszal is, azonban 3-ból kettő opció igazából nem opció, a harmadik meg kényelmetlen. Lehet, hogy hatékonyabb lenne inkább egy, jól működő tömegközlekedési lehetőséget működtetni ebbe a festői kisvárosba, mint három rosszat. (Három különböző állami cégben, külön adminisztrációval, megálló-infrastruktúrával, stb.), de ez csak egy kósza javaslat, biztos nem értek hozzá.
Észrevételed, panaszod van a budapesti közösségi közlekedéssel kapcsolatban? Vagy csak láttál valami érdekeset? Írd meg a bkvfigyeloblog@gmail.com címre vagy a BKV-Figyelő Facebook-oldalán!
Kiemelt kép: Wikipedia/Zizzi
