Azután kerültünk kapcsolatba, hogy megjelent a Mór környéki mongol munkavállalókról szóló cikkünk. Amikor telefonon beszéltünk, azt mondta, önök is fontolgatják, hogy külföldieket vesznek fel, pedig korábban ezt abnormális dolognak tartotta. Ekkora a baj?
Ekkora, kicsit talán még nagyobb is.
Hány embert tudnának most felvenni?
Körülbelül negyvenet. A mostani, százharmincas létszámunkkal nulla körül mozog az eredményességünk, és fogytán a vevőink türelme. Éppen a napokban volt nálam egy finn cég beszerzője, akivel korábban már dolgoztunk együtt. Ismét szeretne velünk üzletet kötni, de azt kellett mondanunk, hogy a második félév előtt semmit sem tudunk vállalni, és később is csak akkor, ha sikerül bővítenünk. Már az ipari parkban működő multinacionális cégek is ráfanyalodnak a külföldi munkavállalókra. Az egyik ottani HR-es ismerősöm azt mondta, a munkaerőhiány miatt egyre alacsonyabb elvárásokat támasztanak a jelentkezők felé. Ha valaki egy tízes skálán mondjuk hármas szintű munkaerő, már felveszik. Állítólag most próbálnak ukrán munkavállalókkal is betölteni üres pozíciókat, és a jelöltek kapásból 6-7-es szinten vannak, jók a tapasztalatok.
Mióta érzik ezt a negyven fős hiányt?
Tavaly augusztus óta, amikor nagyon beindultak a megrendelések. Az év elején kevesebb volt, ezért azok helyett, akik elmentek, nem vettünk fel új embereket, így lecsökkent a létszámunk. A tatabányai munkaerőpiac évek óta üres, ezért is tudták elhívni az embereinket a multinacionális vállalatok. De mondom, már a nagy cégek sem reménykednek abban, hogy bárkit találnak helyben. Pedig könnyebb helyzetben vannak, mert operátorokat keresnek, ami könnyen betanítható munka. Nekünk viszont szakmunkások kellenek, amit évekbe telik kitanulni.
Ez a 130 ember fixen önöknek dolgozik, vagy nagy a mozgás?
Az egyik nap boldogok vagyunk, hogy felvettünk három embert, aztán másnap ketten felmondanak. Egy részük külföldre megy, ilyenkor azzal vigasztalom a kollégákat, hogy ez nem az a verseny, amiben esélyünk van nyerni. Egy másik részük pedig itthoni cégekhez megy, ilyenkor mondok valami nagyon csúnyát. Ugyanakkor nagyon jó érzés, hogy sok a törzsgárda tag is. Most 25 éve vált önállóvá a cég (korábban a bányavállalat központi műhelye volt), és minden negyedik munkatársam a kezdetektől itt dolgozik.
Gondolom, be kellett szállni az itthoni bérversenybe.
Igen, mivel nincs elég munkavállaló, beindult a bérspirál. Az emberek körbe-körbe járnak a cégek között, és a bérük egyre nő. Az állam persze érdekelt ebben a folyamatban, mert nő az adóbevétel és a GDP is, más kérdés, hogy a multinacionális cégek előbb-utóbb majd elviszik máshová a beruházásaikat. Nálunk egyik évről a másikra 12 százalékos volt a bérnövekedés, de nem azért, mert emeltük, hanem egyszerűen működött a spirál: az új kollégának már többet kellett ajánlanunk.
Csak bérrel lehet motiválni az embereket?
Ott a cafeteria, ami nálunk elég erős. Ugyanakkor régi cég vagyunk, nincsenek csilivili körülmények, de legalább a legtöbb munkakörben egy műszakban dolgozunk. A másik dolog a főnök viselkedése, ez megint csak gyenge pont. Mostanában sok a mérgelődés, sok a konfliktus, nagyon sok krízishelyzetet kell menedzselni, és nem biztos, hogy a vezetőink mindig mindenkivel a legmegfelelőbb hangnemet találják meg. Persze erre nagyon fontos odafigyelni. Azt viszont elmondhatom, hogy elég változatos a munkánk szinte minden munkakörben. Ez vonzó lehet olyasvalaki számára, aki nem szeret nyolc órán át monoton munkát végezni.
Önök is toboroznak külföldieket?
Mongolokat valószínűleg nem fogunk, mert a nyelvi nehézségek mellett a műszaki kultúra is nagyon eltérő lehet. Ha Európában valahol azt mondom, hogy hegesztő, akkor az nagyjából ugyanazt jelenti. Fogalmam sincs, Mongóliában is így van-e.
És másokat?
Mi is tárgyalunk magyar cégekkel, ahol azt ígérték, hogy tudnak nekünk ukrán szakmunkásokat toborozni. Szerencsére még a 2008-as válság előtt kialakítottunk egy 57 fős munkásszállót a dolgozóink számára, mert a kétezres évek elején még bőven volt lehetőség erdélyi és szlovákiai magyarokat hívni. Erdély mostanra teljesen kimerült, a szlovákiai magyarok pedig hazaköltöztek, mert már ott is találnak munkát, talán jobb pénzért is. Az utóbbi években nem nagyon használtunk ki a szállót, most szeretnénk revitalizálni.
Azt mondta, hogy a külföldi munkaerő alkalmazása az utolsó mentsvár. De mivel kísérleteztek korábban?
Hirdetünk az interneten és újságokban, és munkerő-kölcsönzőkön keresztül próbálunk toborozni. Ez néha eredményes, időnként találni néhány embert legalább időszakosan, de nincs komoly kapacitás. A megyei munkaügyi központoknál is leadjuk az állásigényeinket, de olyan már nagyon régen történt, hogy bárkit küldtek volna. A múltkor az egyik hivatalban kifejezetten kérték, hogy hagyjuk már őket békén, náluk senki sincs regisztrálva.
Pedig elég sokan élnek Kelet-Magyarországon, akik akár szakképzettek is, és szeretnének dolgozni.
Lehet, de nem találjuk őket.
Nem arról van szó, hogy ott vannak ők, csak a távolság miatt nem akarnak jönni, vagy úgy érzik, hogy nem érné meg nekik?
Először én is azt gondoltam, hogy csak meg kell mozdítani őket, de a kelet-magyarországi cégvezető ismerősöm sem talál szakképzett embereket, pedig kifejezetten jó fizetést kínálna.
Egyre több cégről hallani, amely maga képzi ki az embereket.
Ők többnyire operátorokat képeznek százas-ezres létszámokban. De ahhoz, hogy valaki forgácsoló szakmunkás legyen, alapos iskolai képzés és gyakorlat kell. Ráadásul a szabályok szerint csak olyan esztergályost vehetek fel, aki OKJ-s bizonyítványt szerzett. Mi nem csinálhatunk ilyen képzést, és nem is szeretnénk, mert ennek elég komoly feltételrendszere van. Húsz évvel ezelőtt még megtehettük, hogy a munkaügyi központtal együttműködve munkanélkülieket tanítottunk be hegesztőnek egy 180 órás tanfolyamon, le is vizsgáztattuk őket.
Ez most miért nem működik?
Mert ma már csak 450 órás tanfolyamot lehet szervezni, ami a munkavállalónak sem éri meg, egyszerűen nincs ennyi ideje. Tegyük fel, hogy találunk egy munkanélküli péket. Nem fog eljönni 450 órára, mert addig semmilyen támogatást nem kap. Ehhez képest Németországban 120 órás tanfolyamokon képeznek hegesztőket. Mi erre készek lennénk, de nincs is képzendő ember a környéken, szóval én felteszem a kezem, nem tudjuk megváltani a világot.
Mi mindennek kellene változnia ahhoz, hogy jobb legyen a helyzet? Kezdjük olyan dolgokkal, amelyeken önök is tudnak változtatni!
Kénytelenek leszünk külföldieket felvenni, ami korábban elképzelhetetlen volt. Az eddiginél intenzívebben szeretnénk részt venni a szakmunkás-képzésben is. Megpróbálunk kapcsolatot építeni a szakiskolás végzősökkel, de ha jól tudom, lakatosképzés például évek óta nincs Tatabánya környékén, ezzel nem tudunk mit kezdeni. Ami még segíthet rajtunk, hogy a multiknál dolgozóoperátorok munkáját hosszabb távon robotok fogják elvégezni, így ők kikerülnek majd a munkaerőpiacra. Biztosan vannak köztük szakképzettek is, akik most a magasabb fizetés miatt vállalnak alacsonyabb státuszú munkát.
A duális képzésben nem vesznek részt?
De igen, bár egyáltalán nem úgy működik a rendszer mint Németországban. Úgy érzem, itt nem elég szoros a kapcsolat az iskola és a cég között. Jó lenne, ha a tanárok kapcsolatban lennének a mi munkatársainkkal, amíg a gyerek nálunk tölti a gyakorlatát, figyelemmel követnék a fejlődését. Ehelyett kicsit elengedik a gyerek kezét. De nem akarok bántani őket, az iskoláknak is megvan a maguk baja, például, hogy a hozzájuk érkező gyerekek nem értik, amit olvasnak.
És mi az, aminek változnia kellene, de önök nem tudják befolyásolni?
Az egész ott kezdődik, hogy a szakképzést úgy kellene átalakítani, hogy az vonzó jövőképpel szolgáljon a diákok számára. Másrészt jó lenne, ha a közmunkások kapnának olyan alapvető képzést, amivel már továbbképezhetők lennének. Igaz, ismerek olyan céget, akik elhatározták, hogy közmunkásokat fognak toborozni könnyen betanítható munkára. De elkövették azt a hibát, hogy a polgármesternél érdeklődtek. Nem segített nekik, mert szüksége van a közmunkásokra, hiszen bevételt és szavazatokat jelentenek számára. Nem hiszem, hogy a demográfiában nagy változások lennének, de azt elvárnám, hogy a politikusok meg az állam ne hozsannázzanak, amikor újabb és újabb munkahelyek jelennek meg. Tatabányán évek óta mindig tapsikoló újsághírek jelennek meg, ha egy új gyár megnyitja a kapuit, de senki sem gondolkozik azon, hogy vajon van-e hozzá elegendő munkaerő. Ebben a régióban legalább három éve nincs, szóval nem itt kellene beruházásokat támogatni, mert ez csak árt a már meglevő cégeknek. Csak úgy lehetne tenni valamit, ha a hátrányos helyzetű régiókban nagyon sok állami pénzzel támogatnák az oktatást és az emberek mobilitását. Azt, amit most beruházástámogatásra költenek, inkább erre kellene fordítani. És persze közhely, de ide tartozik a roma emberek integrálása is, ami nagyon messze van az én kompetenciámtól, de ebben nagyon sok lehetőség és feladat lenne.
