– Nem tudom mit aggódnak ezért a stadionért, azt még csak el tudom képzelni, hogy gyógyfürdőt vagy színházat bezárnak ebben az országban, de a foci örök, mint Viktor királysága – mondja Szombathelyen a Derkovits lakótelepen élő nyugdíjas, aki abban bízik, hogy panellakása amúgy sem alacsony árát még följebb tornássza majd a novemberben átadott látványos sportcentrum közelsége. Azért reménykedik az emelkedésben, mert többet akar maga után hagyni a gyerekekre, aztán így összegez:
én innen már el nem megyek, akkor se, ha állatkerttel építenek körbe.
Egy másik férfi, aki „egykori büszke vasutasként” mutatkozik be, kijelenti:
Még mindig jobb, ha stadionokra költik a pénzt, mintha szétszórnák Soros Gyuri bácsi füstös valagú arabjai között.
Szombathely stadionjának építtetője az önkormányzat tulajdonában álló Haladás Sportkomplexum Fejlesztő Nonprofit Kft. volt. A cég vezetőjének azt a Szondy Szilviát nevezték ki, aki a debreceni stadionberuházást is irányította. Debrecenben mellesleg ugyanúgy kétségbeesetten kerestek üzemeltetőt, mint ahogy most a vasi megyeszékhelyen. Szondy Szilvia szombathelyi szerződése az év végén lejárt, a kft. nem talált üzemeltetőt a stadionra. A tíz évre több mint 5 és fél milliárdért meghirdetett pályázatra ketten jelentkeztek, de végül egyikük sem látott fantáziát az üzletben, így a jelentkezők visszaléptek. Az önkormányzatnál állítólag azt szerették volna, ha a kft. ügyvezetője a helyén marad addig, amíg az üzemeltetés valami módon meg nem oldódik, ő havi 1,2 millió bruttó fizetésért három hónapra meg is hosszabbította volna a szerződését, de ezért csak az elszámolást végezte volna el, üzemeltető felkutatására nem vállalkozott, így aztán elköszöntek egymástól.
Az év végén a jobbikos Balassa Péter önkormányzati képviselő, a Haladás egykori futballistája rendkívüli közgyűlést kezdeményezett az üzemeltetésről, és azt hangoztatta: ők már 2015-ben felhívták a figyelmet arra, hogy érdemben foglalkozzanak a működtetés kérdésével.
Oldalága a történetnek, hogy a Haladás Sportkomplexum Fejlesztő Nonprofit Kft. felügyelő bizottságának az elnöke – míg őrizetbe nem vették – Czeglédy Csaba szocialista képviselő volt. Azon a héten bilincselték meg és vitték el Szegedre, amikor már bejelentette, hogy a napokban a stadionépítéssel kapcsolatos visszaélésekről akar sajtótájékoztatót tartani. Az önkormányzat visszahívta őt a megbízatásából, noha az tavaly év végén egyébként is lejárt volna. A korábbi megállapodást – miszerint a felügyelő bizottságot ellenzéki képviselő vezeti – felrúgták, viszont a baloldalon politizáló Horváth Attila tagként bekerült a testületbe.
Fotó: MTI/Kelemen Zoltán Gergely
A nyugat.hu tudósítása szerint Puskás Tivadar polgármester a közgyűlésen úgy fogalmazott, hogy az üzemeltetésre tartós megoldást kell találni, de már december elsején is fel kell valakinek kapcsolni a villanyt a sportkomplexumban. Elhangzott az a javaslat is, hogy bízzák az üzemeltetést a Szombathelyi Sportiskola és Sportszolgáltató kft-.re, ám erről előzetesen senki sem tárgyalt az egyébként ugyancsak önkormányzati társasággal. Végül február végéig marad az üzemeltetés az építtetőnél, amelynek új vezetőt választottak. Ő dolgozza ki a működtetéssel kapcsolatos terveket. A sportolók pedig már november végén beköltözhettek a komplexumba, a város összesen 145 millió forintos támogatást adott, gyakorlatilag a Haladás VSE és a Haladás focicsapatának bérleti díját fizette ki.
Azt, hogy mennyibe kerül valójában a létesítmény üzemeltetése, pontosan senki sem tudja.
– Egyetlen információnk van róla, Hende Csaba országgyűlési képviselő azt mondta a létesítmény átadásán, hogy nem kerül többe, mint az előző stadioné, hiszen az új komplexum szigetelésében és gépészetében is modernebb a réginél. A mi információnk szerint azonban ennek a többszöröse lesz – állítja Horváth Attila, az építtető cég felügyelő bizottságának a tagja. Az ügyvédként dolgozó ellenzéki politikus szerint
A költségvetésért felelős fideszes alpolgármester azt kérte a szombathelyi a polgármestertől, 250 millió forint támogatási igénnyel forduljon a kormányhoz, hogy az idei üzemeltetési költséget ki tudja fizetni a város
– jelzi a helyzet bizonytalanságát Horváth Attila, aki szerint a stadion gyönyörű, ám a mellé épített multifunkciós sportcsarnokot logikátlanul alakították ki. A felügyelő bizottság tagja azt is megjegyzi:
körülbelül húsz centi méteren múlik, hogy a kézilabdapálya nemzetközi és NBI-es mérkőzések megtartására nem használható. Ha 20 centivel odébb teszik az oszlopokat, akkor a legrangosabb mérkőzéseket is megrendezhették volna Szombathelyen.
Az önkormányzatnak írásban is feltettük az üzemeltetéssel kapcsolatos kérdéseinket, ám választ nem kaptunk. Annyit tudtunk meg, hogy február közepére közgyűlést terveznek. Elértük viszont Molnár Miklós alpolgármestert – ő a Pro Savaria nevű civil szervezet képviseletében került be a közgyűlésbe –, aki úgy fogalmazott: a mostani két hónap gyakorlatilag próbaüzemnek minősül, hogy egyáltalán kiderüljön, mekkora összegre rúgnak az üzemeltetés költségei. A szakosztályok most úgy foglalták el helyüket a létesítményben, hogy egyelőre fogalmuk sincs, mennyi lesz a bérleti díj, tette hozzá.
– Ezt kaptuk a repülőtér helyett – mutat a stadionra Ipkovich György ügyvéd, a város egykori szocialista polgármestere. – Volt egy átgondolt közlekedésfejlesztési koncepciónk, aminek a vasúti része főleg a GySEV jóvoltából megvalósult, és a gyorsforgalmi közút is megépült. A koncepciót a közeli Vát és Porpác térségébe tervezett reptér koronázta volna meg, a Bajnai-kormány idején ez kiemelt beruházásként szerepelt, de jöttek a fiúk és leverték, mint olasz a fügét. Ez még a G-nap előtt történt, és állítólag Simicska Lajos sárvári vadászterületeit akarták védeni a repülők zajától. Simicska azóta kegyvesztett lett, minket azonban nem „rehabilitáltak.” Hende Csaba, a város országgyűlési képviselője azzal vigasztalta Szombathelyt: építenek majd Pápán egy cargó repteret a polgári közforgalomnak. Pápa nem is a mi térségünk része, ráadásul a polgári forgalomnak a mai napig nem nyitották meg a repteret. A légikikötő helyett megkaptuk a stadiont, aminek egyébként Szombathelyen mindenki örül. Mi is fel akartuk újítani a régit, 3,7 milliárdot szántunk rá, a mostani kormány 15 milliárdot költött a megépítésére. Mondják a szombathelyiek, nem gond, lényeg, hogy a városnak nem került pénzébe. Csakhogy égi mannából az egyébként csodákra képes Fidesz sem tud építeni, a zsebébe mi rakjuk bele azt a pénzt, amit a sajátjaként oszt szét a haveroknak. A városnak nincs több pénze az üzemeltetésre, honnan csípjünk le kiadásokat? A szegény egészségügyből már nem lehet. A kultúrából? Most, amikor megpályáztuk az Európa Kulturális Fővárosa címet?
A kérdés a levegőben marad, a volt polgármester mindenesetre így köszön el:
Mindezzel együtt is, hajrá Hali!
Amikor a stadion áldás helyett átok
Senki nem jelentkezett a diósgyőri stadion üzemeltetésére sem – szúrta ki a 444.hu a Közbeszerzési Értesítőben. Azaz Miskolcon hasonló helyzet alakulhat ki, mint Szombathelyen. Nem csoda, hogy a vidéki városokban nem kapkodnak a működtetés lehetősége után:
A magyar kormány mintha figyelmen kívül hagyná a valóságot, mikor felhúzza a létesítményeket, majd rábízza a klubokra annak az ideának a jegyében, hogy manapság ezek az arénák már képesek bevételt növelni. Ez ugyanis csak akkor igaz, ha van futball. Akkor mennek fogyasztók az arénába, ha megéri kifizetni a termék árát. A futball, egyáltalán a profi sport a szórakoztatóipar része: ebben a szektorban küzd a fogyasztók szórakozásra elkölthető forintjaiért, ilyen értelemben nem csupán egy városi rivális jégkorong- vagy kézilabdacsapat konkurencia a futballklubnak, de a mozi, a színház, a koncert, a kalandpark, a szabadulószoba is. A nemzetközi futballban a klubok valóban egyre modernebb, nagyobb stadionokat emelnek maguknak, ám fő szabály szerint nem közpénzből, hanem saját forrásból, hitelből teszik ezt. Azért, mert üzleti számításaik szerint az aréna behozza majd az árát.
Ezt igazolja a Deloitte minden évben kiadott jelentése is, amely a klubokat bevételeik alapján rangsorolja. Ebből látszik, hogy a topcsapatok éves bevételeik nagyjából ötödét, de legalább tíz százalékát a meccsnapi bevételekből kasszírozzák. Ebbe beletartoznak a jegyek árai, illetve a céges megállapodásokból, páholyok értékesítéséből származó eurók is, ugyanakkor nincsenek benne a merchandising-bevételek, azaz az eladott mezek, sapkák, sálak árát másik sorba könyvelik.
Idehaza a kluboknál egyszerűen hiányzik ez a bevételi láb, miként lényegében kereskedelmi bevételek sincsenek. Így azonban nem is érthető, miként lehetne fenntartható a gazdálkodás.
A kormány alighanem tisztában is van a probléma nagyságával. A 24.hu írta meg, hogy a kormány valóban tervezte a tao 2 bevezetését, amikor érzékelte az üzemeltetési problémát, a létesítmények fenntarthatatlanságát, ám nem került Brüsszelbe az ötlet, mert attól tartottak, hogy az EU esetleg az egész rendszert felülvizsgálja. Például előveszik a felcsúti stadion ügyét, így inkább azt kérték, változatlan formában tovább működhessen a rendszer, és erre zöld utat is kaptak. Így azonban csak kérdőjelek maradnak.
Fotó: Gardel Bertrand/HEMIS.FR
És hogy még a teli stadion sem hozna pénzügyi csodát a csapatoknak, azt szintén a Deloitte elemzése mutatja meg. A 2016-os franciaországi Európa-bajnokság stadionfejlesztései kapcsán rögzítették: kicsi az esély arra, hogy a 67 ezres arénát használó Marseille vagy az 59 ezres stadiont üzemeltető Lyon ennek köszönhetően visszakerüljön a klubok pénzügyi elitjébe. Vagyis a hasonló beruházások a hazainál sokkal népszerűbb bajnokságok csapatainak sem feltétlenül jelentenek nagy pluszbevételt, legalábbis akkorát, ami érdemi ugrást tesz lehetővé a rangsorban.
Persze a stadion menedzselése nélkülözhetetlen a jó eredményekhez, amit jelez, hogy az olasz kluboknál feltűnően alacsonyak a meccsnapi bevételek, ami összefügghet azzal, hogy Itáliában elmaradtak a versenytárs országokban látott jelentős arénfejlesztések. Ez pedig olyan piaci hátrány, illetve úgy megbillenti a költségvetést, hogy az olasz klubok emiatt eshetnek ki a legtöbb bevételt termelő klubok elitjéből. A stadion megfelelő minősége is kihasználása tehát kulcskérdés, ám a nagy biznisz nem ebben van.
Az ugyanis a kereskedelemben rejlik, ha milliók veszik szerte a világon az ajándéktárgyakat, valamint a közvetítési bevételekben, ahol a legnagyobb társaságok versenyeznek a sugárzás lehetőségéért, nem pedig az történik, hogy az állami média túlárazott jogok vásárlásával pumpál újabb adag közpénzt a klubokra.
Kiemelt kép: MTI/Varga György
