A HVG-nek Kornai János azt mondja, Látlelet című könyve tárgyilagos, csak az előszó szubjektív, mert valóban dühös. Nemcsak azokra haragszik, „akik a rosszat művelik, hanem azokra is, akik eltűrik, hallgatnak, lapulnak”.
Angolul azt mondják: enough is enough, vagyis ebből már tényleg elég.
Ezt mondja és Berzsenyi Dánielt idéz, amikor arról utal, hogy a jelenlegi helyzet minden magyar felelőssége, hiszen az Orbán-kormány már 2010 végére autokráciát, olyan rendszert épített ki, amely megőrzi ugyan a demokrácia formális jegyeit, de amelyben a hatalom leválthatatlan. A legismertebb magyar közgazdász már hét éve megjósolta, hogy a Fidesz átrajzolja a választási rendszert, szavazati jogot ad a határon túliaknak. Sakkozóként számolt a hatalom lépéseivel, hiszen a hatalom ura
a maga machiavellista módján, mestersakkozó. De itt le kell állni a sakkjáték-metaforával. A sakkban ugyanis vannak kötelező játékszabályok, a mérkőzést nyilvánosan ellenőrzik. A mi partinkban a játékos menet közben a maga javára módosítja a szabályokat, és nincs bíró aki emiatt leállítaná a játszmát.
Jogálom
A jogállamiságról úgy véli, megtépázta a törvények tekintélyét, hogy azokat tömegtermelésben alkotják, selejtesek, személyre szabottak, végrehajthatatlanok.
Törvénybe iktatják az uralkodó csoportnak kedvező kivételeket. Mégsem lehet azt mondani, hogy a törvények tekintélye teljesen megszűnt volna, hogy mindenki habozás nélkül megszegné őket.
Kornai ennél is fontosabbnak tartja a bírói függetlenséget, amin szerinte nagyon súlyos csorba esett, a politikai színezetű ügyekben van nyomásgyakorlás, de még mindig vannak bírák, akik nem hódoltak be. Könyvében csak 33 példát hoz a centralizációra, de szerinte lehetne sokkal több, hiszen az mindennap folytatódik, pedig miként könyvében írja, komoly veszély, hogy
egy zsarnoki uralom eszközévé válhat.
Közgazdasági szempontból a túlzott központosításnak csak rövid távon vannak előnyei. A redundancia, a feleslegesség a verseny alapja, ami fokozza a teljesítményt, biztosítja a fejlődést, serkenti az innovációt.
A jelenlegi hagyománytisztelő rezsim minden hagyományt felrúg, amikor mindent beolvaszt egy nagy katyvaszba.
Orbánnak most elég a félelem…
Kornai ezt hatalomtechnikai indokkal magyarázza.
Egy zsarnoknak könnyebb dolga van, ha csak két gyeplőt kell rángatnia.
Magyarország jobban teljesít. De minél? Annál, mintha sokkal rosszabbul teljesítene.
A gazdaságban közép- és hosszú távon sok az aggasztó dolog, az egyik: a fair play, a korrekt verseny hiánya. Azt Kornai János sem tudja, hogy a hatalom kész-e bármilyen önkorlátozásra. Szerinte az Orbán-rezsim több eshetőségre is felkészült. Ha a társadalom passzív marad, nem mennek utcára tömegek, hogy elzavarják, akkor elég fenntartani a mostani egzisztenciális fenyegetettség érzetét.
Sokan azért nem szólalnak meg, mert attól tartanak, hogy bajuk lesz, mások meg azért, nehogy az általuk vezetett intézményt, céget sodorják bajba. Minden költségvetési intézmény vezetőjének ez a dilemmája, az önkormányzatoktól az iskolákig. Ha a társadalmi közeg viszonylag békés marad, miért kellene még egyet csavarni a represszión?
…, de felkészült az erőszakra is
A másik lehetőség, ha esetleg mégis kitör a tömegindulat. Ennek megfékezésére is felkészültek,
a tömeges bevándorlás elleni védekezés címén most is válsághelyzet van. A fegyveres erőszakhoz minden eszköz adott. Ha netán kétely merülne fel, hogy a katonaság, a rendőrség nem vethető be a lázongók ellen, ott a terrorelhárítás. Bármikor lecsaphat, fellépésének nagyon kevés jogi korlátja van, nem működnek azok a fékek és ellensúlyok, amelyek a fegyveres beavatkozásokat korlátoznák.
Orbán – Putyinnal és Erdogannal ellentétben – eddig joggal érezhette úgy, hogy ezekre nem volt szükség, minek, ha minden ment enélkül is és az erőszakban nincs semmi öröm. Kádárék is örültek, amikor már eljutottak ebbe a stádiumba. Szerinte Orbán szinte leválthatatlan, ha marad a rezsim, akkor lesz igazán nagy kérdés, hogy miként lehet tisztességes demokrataként élni.
Kiemelt fotó: MTI/Kelemen Zoltán Gergely
