Az amerikai politikában van egy csomó olyan érdekes karakter, akiről csak ritkán és kis adagokban jutnak el történetek a tengeren túlra. Főleg akkor igaz ez, ha az érdekes karakterek nem a kormányzat, hanem a kongresszus tagjai. Még főlegebb pedig akkor, ha a kongresszuson belül sem a szenátus, hanem a képviselőház tagjai.
És ezen az sem sokat változtat, ha valaki, mondjuk, vezető a kongresszusban. John Boehnerből például egészen kevés sztori jutott el Magyarországig. Pedig Boehner a sok közepesen szórakoztató amerikai politikus között egészen kiemelkedő volt.
De tényleg. A Boehner majdnem úgy hangzik, és a kettős hangzó kivételével majdnem úgy is ejtjük, mint azt, hogy boner, ami, ugye, álló péniszt jelent az amerikai szlengben. Volt az amerikai politikának egy egészen csodálatos időszaka, amikor a képviselőház két legmeghatározóbb figuráját úgy hívták, hogy Boehner és Weiner. Az előbbiről épp most tárgyaltunk, az utóbbi pedig majdnem virslit jelent, amit még viccesebbé tesz, hogy Weiner abba bukott bele, hogy a virslijéről küldött képeket idegen nőknek.
De térjünk vissza Boehnerre. A volt képviselőházi republikánus vezető a karakteresebb, de sikertelenebb frakcióvezetők közé tartozik. Kezdjük az elején. Egy frakcióvezető feladata az, hogy a párt politikai döntéseit végrehajtsa illetve végrehajtassa a frakción belül. Ebben Boehner nem volt kifejezetten sikeres. A legnagyobb esélyei arra, hogy emlékezetes képviselőházi vezető legyen a bevándorlási törvény vagy az adósságplafon rendezése ügyében adódtak, ám ezeknél elbukott: nem tudta szállítani a szükséges szavazatokat, ami, ugye, a feladata lett volna.
De mostanra Boehner lett a visszavonult politikusok ikonikus alakja. Annyira, hogy még Barack Obama búcsúvideójában is megjelent, ahol ő adott tanácsot ahhoz, hogyan élvezze ki Obama az elnökség utáni idejét.
Boehner simán lehetne a világ legboldogabb embere is, hiszen elvégezte, amit el kellett végeznie, végre pihenhet. Most a Politico írt róla egy kifejezetten hosszú portrét, amelyből mégsem ez derül ki.
Sértett ember
Mert Boehner elengedte ugyan a politikát, de maradt benne bőven sértettség amiatt, hogy a karrierjét végül sikertelenül zárta. Pedig nem így indult: Boehner úgy került be a képviselőházba, mint egy korai Donald Trump. Színamerikai, sikeres üzletember, aki rendet akart tenni a politikában, és tisztább viszonyokat szeretett volna teremteni a republikánus párton belül.
A republikánus párt pedig akkor még nem volt sem ennyire szélsőjobboldali, sem ennyire működésképtelen. Igazából Boehner kezdeti időszaka volt a republikánusok első nagy reformlázadása, akkoriban a párt elkezdett elfordulni a konszenzusos megoldásoktól. Ez juttatta hatalomba Boehnert, de végül ez is nyírta ki, mert a karrierje végére már annyira kompromisszumellenes lett a republikánus párt, hogy lehetetlen volt bármilyen kétpárti egyezséget összehozni a demokratákkal.
De kicsit térjünk arra vissza, miért is olyan karakteres ember John Boehner. Boehner Ohio egyik szegényebb családjából származik, az apja kocsmáros volt, fiatalon a kocsma parkettáit súrolta, az egyetemet pedig éjjeli munkából fizette. Később lett csak sikeres üzletember, aki minden megtakarítását elköltötte arra, hogy bejusson a képviselőházba.
Boehner napi két doboz cigit szív el, ami a keleti parton különösen nem szokás, de az erősebb és gyengébb alkoholos italokat is szereti. Szinte nincs olyan ruhadarabja, amit ne vasalna élére, és mások öltözködésével szemben legalább olyan szigorú, mint a sajátjával. Volt olyan republikánus sajtótájékoztató, amelyiken konkrétan parancsba adta a republikánus képviselőknek, hogy mostantól lesznek szívesek öltönyben munkába járni, még akkor is, ha csak fél órára ugranak be szavazni.
Őszinte ember
Cserébe még az ellenfelei is kifejezetten őszinte embernek írják le, aki nem csak azt mondja meg, ha baja van, de dicsér is, ha tetszik neki valami. Ezzel az őszinteséggel elérte, hogy az egyik alaszkai képviselő kést szorítson a torkához a Kapitóliumban. Később állítólag kifejezetten jó barátok lettek, miután a késsel a torkánál álló Boehner elküldte őt a francba.
De ezeknél még sokkal érdekesebb az, hogy mennyire nyílik meg egy olyan képviselő, aki már befejezte a politikai karrierjét. Magyarországon viszonylag ritka az, hogy egy hosszabb karrier végén valaki csak úgy leül és elkezd mesélni a nyilvánosságnak, az pedig még ritkább, hogy ezt őszintén is teszi.
Hát Boehner eléggé beleállt ezekbe a harcokba, következzen néhány keményebb beszólás.
- Boehner szeirnt Obama azért nem mert dohányozni, mert halálosan retteg a feleségétől. Elmesélt egy történetet, amikor tárgyaltak, Boehner egy pohár borral és egy cigivel a kezében, Obama pedig jeges teát ivott és nicorette-t rágott, ami szerinte sok mindent elmond arról, ki mekkora férfi.
- Elmondta, hogy van néhány nagyon okos és néhány nagyon buta ember is a képviselőházban. Szerinte igazából a képviselőház egészen pontosan olyan, mint Amerika maga: „Itt találkozol a legkedvesebb emberekkel, akiket valaha láttál, de néhányan egyszerűen csak nácik.”
- Sean Hannity-t, az Egyesült Államok egyik legbefolyásosabb rádiós ésé tévés műsorvezetőjét egyszerűen lebolondozta. Ez nem népszrűtlen álláspont a baloldalon, de a republikánusok közül elég kevesen szokták kimondani.
- Szerinte nem Obama azért a felelős, hogy Amerika kettészakadt, hanem az elfogult média. Itt is Sean Hannity-t nevezi meg főelkövetőnek.
- „Donald Trump nem republikánus. Nem is demokrata: Trump egy populista, akinek egy ideológiailag elkötelezett csont nincs a testében.” Szerinte jelenleg nincs vezetője a republikánus pártnak.
- Azt is elmondta, hogy nemrég kapott egy SMS-t ifjabb George Bushtól, aki megkérdezte, szokott-e tanácsokat adni az utódjának, Paul Ryannek. Boehner azt mondta, hogy csak akkor, ha Ryan felhívja, mire Bush azt válaszolta: többet kéne felhívnia.
Kiemelt kép: Getty Images/Win McNamee
