Az Oxfordi Egyetem tanára a Népszavának azt mondja, a következő uniós gazdasági ciklusban nem a támogatások szűkülése jelentheti a fő gondot Magyarországnak, sokkal súlyosabb gond, hogy a kormány az oktatásba, képzésbe alig fektet pénzt, így a magyar munkaerő nemzetközileg nem versenyképes.
A multik befektetési szándékainak a jövőben a legnagyobb korlátja éppen a képzett munkaerő hiánya lesz, aminek az oka kettős: a nem megfelelő képzés, és emellett az, hogy a felkészültebb munkaerő elmegy az országból.
A közgazdász szerint az európai integrációt egészében kell nézni, jövőre pedig a választóknak arról kell dönteniük: akarnak-e uniós tagok lenni vagy nem.
Ez ilyen egyszerű: igen vagy nem! Ugyanis az Orbán-kormány politikája nem szolgálja a tagságot.
A magyarok magatartása ellentmondásos, mert nem érzik, hogy már fél lábbal már az EU-n kívül vagyunk, ami pedig tény, amit ő mindennap érzékel Nyugat-Európában.
(…) Magyarország már egy nem kívánatos tagja az Európai Uniónak, a magyar társadalom nem érti. Pedig ennek Berlin, Bécs, Párizs, Róma és Brüsszel rendszeresen hangot is ad, aminek kommunikálása a magyar sajtóban viszont meglehetősen gyér.
A külföldi befektetőket ez addig kevésbé érdekli, amíg ennyire olcsó a magyar munkaerő, de magas hozzáadott értéket termelő tevékenységet nem hoznak Magyarországra. Oxfordi egyetemi tanárként úgy látja, a kilépés előkészítését a brit kormány is rosszul csinálja, a Brexit után pedig pedig jön a két vagy három sebességes EU, amelyben a lemaradókat nem integrálják az európai gazdasági rendszerbe,
hanem “cselédudvari” státuszban fognak szerepelni, csak amolyan hátsó udvari, kiszolgáló szerepük lesz az európai gazdaságban. Azt a szerepet fogják tartósan betölteni, amit ma Magyarország betölt. A multikat kiszolgálják, és kész.
Róna Péter szerint az uniós nagyhatalmaknak az már nem kérdés, hogy Magyarország az Európai Unió magországain kívül maradjon-e.
Azt nálunk kevesen érzékelik, hogy az Európai Uniónak mennyire “tele van a zoknija” velünk. Teljesen betelt a pohár, és ez a helyzet a menekültekkel kapcsolatos politika kapcsán teljesedett ki. Magyarország a menekülteket átkeresztelte migránsokká, és valamennyiüket kivétel nélkül elutasította. “Ne jöjjön ide senki!” Ez azt jelenti, hogy Magyarország nem óhajt Európával szolidaritást vállalni, amikor arra szüksége lenne. Értelemszerűen, innentől kezdve egy német, egy olasz, egy spanyol vagy egy francia állampolgár azt mondja: hátha így gondolkoznak a magyarok, akkor viszont az én adóbefizetésemből ne menjen egy fillér se oda! A britek kilépésének a következménye a perifériás országok hátán fog csattanni.
A közgazdász szerint ebből csak egy kivezető út van, az Orbán-kormány leváltása.
Egyébként Magyarország az unió holtvágányára kerül, hiszen a közösség alaptézise az európai közös sors alakítása, ami összeegyeztethetetlen az orbánizmus szuverenitás elméletével.
A közös sors arról szól, hogy együtt sírunk, együtt nevetünk, és nem különcködünk. (…) Magyarország uniós csatlakozáskor arra kapott meghívást, hogy vegyen részt ebben a közös sorsban, de Orbán Viktor ezt nem kívánja. Tagadja, és azt mondja: márpedig a nemzet, a nemzeti szuverenitás a legfontosabb dolog a világon, ő közös sorsot nem vállal.
Róna Péter példának az olaszokat hozza, akikre óriási teher hárul, de azért kihalásszák a vízből a fuldokló szerencsétleneket, akiknek a sorsa Orbánt, Szijjártót nem érdekli.
Ki tudja megmagyarázni az átlag olasz állampolgárnak, ezek után, hogy miért adjon egy fillért is az Európai Unió Magyarországnak?
Neki gyakran felteszik ezt a kérdést a külföldiek, de nem tudja, mi erre a válasz.
Orbán Viktorék viselkedése a nyugat-európaiak szemszögéből nézve egyszerűen vérlázító, mert ellentétes az Európai Unió szellemiségével. Azt senki sem vitatja, hogy egy országnak joga van a határait ellenőrizni, eldöntheti hogy kit enged be az országba, és kit nem, Magyarország esetében azonban csak 1294 főről van szó, ráadásul mi választhatjuk ki, hogy kik is legyenek azok.
Közgazdászként is úgy látja, alapvetően hibás gondolat a külpolitikát külgazdasági érdekeknek alárendelni, mert ez nemcsak az EU-n, hanem NATO-n belül is komoly aggályokat ébreszt. A hagyományos demokrácia nyomás alatt állt több európai országban is, de Hollandiában, Németországban, Franciaországban, Ausztriában kivédték a szélsőjobboldali törekvéseket. Nagy- Britanniában a Brexit legnagyobb támogatója az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja (UKIP) volt, ami már nem is létezik.
Az a jobboldaliság, amit Orbán, a lengyel Kaczynski és a török Erdogan sikerre vitt, Európában megbukott. Az Egyesült Államokban nem, ott egy nagyon elképesztő helyzet alakult ki, aminek még nincs vége.
Róna Péter a Népszavának azt mondta, nem kíván politikai szerepet vállalni.