Ungváry Rudolf a Klubrádióban azt mondta, nem lepte meg, amit a kormányfő Horthy Miklósról mondott, a kormányzó felmagasztalása beleillik a „velejéig aljas”, de halálosan pontos gyűlöletkeltésbe, amely mindig is lényege volt Orbán Viktor politikájának.
A beszéd következik az Alaptörvényből is, amely éppen ezt a sajátos visszatérést célozza meg az államrend szintjén. Az író, publicista szerint a Fidesz elnöke
már korábban megfogalmazta a kirekesztés zsigeri alapját,
és pontosan számolt a reakciókkal is. Mint mondta Orbán és Horthy rendszere sok szempontból hasonlít.
Abból a szempontból mindenképpen, hogy bírálni lehet, de megbuktatni nem. Mindkét rendszerben korlátozták a választójogot, és ezáltal a kormánypárt mindig biztosítani tudta a 2/3-át. Az Orbán rendszer azért különbözik a Horthy-rendszertől, mert 1945-ből tanulni tudott, mint minden szélsőjobboldali mozgalom. A ’45-ös bukás olyan borzalmas katasztrófával járt a szélsőjobboldali, fasisztoid eszmeiség számára, hogy utána eredményesen már nem lehetett fellépni ezzel az eszmerendszerrel és nyíltsággal. De az orbáni rendszer a demokrácia álarcában vérbeli fasisztoid vonásokat valósít meg, az vezérelvvel, az erő elvvel, a tekintély elvvel, a fékek és egyensúlyok teljes kikapcsolásával. Ezzel egy látszatdemokráciát épít fel, amit sikeres kettősbeszédet alkalmaz.
Orbán veszélyes az országra
Kétszínű politikája miatt Magyarország egy olyan periférikus jelenség lesz az unió szélén, amelynek az európai politikusok nem sok figyelmet szentelnek majd. Az ország még sebezhetőbb lesz, amit súlyosbít az a „dilettáns próbálkozás”, hogy kelet felé nyisson.
Ennek az embernek olyan mértékben torz a politikai személyisége, hogy önmagában is életveszélyt jelent Magyarország történelmi sorsára, mint ahogy Hitler esetében is így volt.
Ungváry Rudolf arról, hogy 2017 a forradalom éve lesz, azt mondta, a szélsőjobboldali és fasiszta mozgalmakra mindig jellemző volt a forradalmi szóhasználat. Orbán az előrejelzését arra alapozta, hogy érzékelte, a tömegdemokráciával nőtt azon szavazók döntési lehetősége, akik politikailag teljesen tájékozatlanok.
És ez olyan szavazási eredményekhez vezet, amelyekben a legostobább demagógok tudják megvezetni a választókat, ahogy ez Trump győzelmével is bebizonyosodott.
Ungváry véletlennek nevezte, hogy Macron nyert, szerinte az euroatlanti demokráciát manapság szélsőjobboldali lázadás fenyegeti; amit Orbán zsigerileg érez, mert ő is ilyen.
Putyin “hasznos idiótája”
Szerinte Moszkvának Magyarország nem tényező, nincs kulturális rokonság, nincs gazdasági szerep, csak annyi, hogy
amíg Orbán az unión belül van, addig Putyinnak hasznos idiótája lesz annak érdekében, hogy az unió erejét valamennyire destabilizálni tudja az orosz birodalmi érdekek szempontjából.
Ungváry Rudolf alapvetően fontosnak tartja, hogy az ellenzék kitörjön az orbáni rendszer által számára szabott keretekből.
Ez a kitörés csak úgy lehetséges, ha az ember felrúgja a játékszabályokat. Keményebb hangot kellene megütni; még a parlamentben is abba kellene hagyni még a miniszterelnök urazást.
A polgári engedetlenség annak a felismerése, hogy szét kell törni a viselkedési határokat. Gulyás Márton mozgalma – függetlenül dilettáns, naiv vonásaitól – nagy lépés ebbe az irányba – tette hozzá. Az írónak a polgári engedetlenség azt jelenti, hogy az olyan törvényeket, amelyek ellentmondanak a személyiség tiszteletén alapuló demokratikus világnak, nem tartja be, vagyis törvénytelenséggel fejezi ki, hogy változást akar. Igaz, ezzel kockáztat, de mivel a katonaság és a rendőrség teljesen erőtlen, így náluk Orbán nem talál igazán védelmet.
