Körömi Attila a rendszerváltáskor lépett be a Fideszbe, két cikluson át volt parlamenti képviselő, majd otthagyta Orbán pártját. A Magyar Nemzet vélemény oldalán vall polgárról, Habonyról, kampányról.
Harmincéves voltam. Engem is mélyen megérintett, amikor a rendszerváltoztatás során fény derült az állampárti negyven év bűncselekményeire, jogfosztásaira, hazugságaira. Magával ragadott az igazságkereső tenni akarás. 1989–90 fordulóján morális alapon kapcsolódtam be a politikába, léptem be a Fiatal Demokraták Szövetségébe. 1990–2002 között pécsi közgyűlési, 1998–2006 között országgyűlési képviselőként vettem részt a közéletben.
Kezdte írását, majd azzal folytatta, hogy a Fidesz éveken át csak annyit mutatott meg magából, aminek szívesen állította szolgálatába személyes hitelességét, de „a párt lassan kimutatta a foga fehérét: a kontraszelekció felülkerekedését, az újkori dzsentri és a pózkeresztény életre hívását, az önérdekűség térnyerését, a belső demokrácia teljes felszámolását, a despotizmust és az önteltséget.”
Belülről látta a folyamatot, de a külvilág semmit sem érzékelhetett, hermetikusan zárt a párt. 2003 áprilisában szólt először, akkor arról, hogy nem lehet minden terhet a pártelnök vállára tenni, de hiába.
Integritása megőrzése miatt 2004. április 13-án lépett ki a Fidesz frakciójából, ezzel együtt pedig a pártból is.
Előtte néhány nappal, április 5-én ülésezett a frakció, „melyre együtt érkezett a párt elnöke, Habony Árpád, Gyürk András és még egy személy, akit nem ismertem. Egy nagymintás szociológiai felmérés, közvélemény-kutatás vezetőjeként mutatták be. Gyürk András frakciótársunk a 2004. júniusi európai parlamenti választásra való felkészülés miatt ült az elnöki asztalhoz. Őt kérte fel a párt elnöke a kampányfőnöki teendők ellátására. Habony Árpád addig nem volt ismert a frakció előtt. Nem lehetett tudni, miért van jelen.”
Az ülésen ismertettek egy felmérést, ami meghatározta a párt jövőbeni stratégiáját. Körömi végig jegyzetelt:
- A jövőben nem mi mondjuk meg, hogy kire kell szavazni, hanem megkérdezzük az embereket. Nem a polgárokat, hanem az embereket.
- A felmérés szerint a Fidesz megosztotta az országot, nem viseli a vereséget. A cél az averzió lebontása, aminek érdekében a baloldalról és az elégedetlen anyagi helyzetűek közül kell meríteni.
- A jobboldal-baloldal felosztás értelmezhetetlen.
- A határon túli magyarok és a népességfogyás ügye egyre nehezebben kommunikálható, egyre kevésbé hasznos témák.
- Összességében megállapítható, hogy a Kádár-rendszer győzött, megnyerte a rendszerváltoztatást. Ebből következően baloldali véleményvezéreket kell beemelni a Fidesz mellé, szerepeltetni kell őket.
- A jövőben a gazdasági problémák, a hétköznapi gondok, az eladósodottság, a bizonytalanság és a félelem fogalmait, életérzéseit kell témává tenni, majd rendre ismétlődő sulykolással napirenden tartani.
Emlékszik, megfordult vele a világ, légszomj kerülgette.
Kimondatott az, amit az előző két évben csak a szenzoraim vettek. Összeállt a stratégia szíve-gyökere, amely azóta is meghatározza a párt és a frakció politikáját, működését. A polgárnak ajtót mutatunk, lapátra tesszük. Kitűzzük a polgári gondolatot feladó fehér zászlót. Az a gondolat kerül süllyesztőbe, amelynek mentén 1998-ban kormányra kerültünk, amelynek pozitív jövőképe a 2002-es választáson egy százalékon belül szenvedett vereséget a mozgósítást csúcsra járató szocialistáktól. Állva, de árván marad a polgár. Nem küzdünk tovább érte, inkább „a zemberekhez” szólunk. Kiállni amellett lehet, amiben hiszünk.
Mindeközben Habony Árpád – akinek a Fidesz szerint nincs és nem is volt hivatalos kapcsolata a párttal, a frakcióval – ott ült az elnöki asztalnál. A végkövetkeztetés a félelem terjesztéséről szólt. – El innen, ki a levegőre – ezt ismételgettem magamban.
Körömi 13 évig hallgatott, de szerinte a nyilvánosságra tartozik, mikor született az az elhatározás, ahogy a Fidesz ma is politizál.
Máig hisz a polgári gondolkodásban.
