Nemcsak büntetéssel, fenyegetéssel és tiltással lehet kezelni a problémákat, hanem értelmes együttműködéssel, a szociális kompetencia figyelembevételével, ahogy a közterületeket sem csak őrizni, hanem működtetni is kell. Ez a tábla itt mögöttem például jó szimbóluma a Magolna negyednek.

Románné Bolba Márta evangélikus lelkész láthatóan izgul Mátyás téri sajtótájékoztatóján, meg-megakad, új neki a közszereplés, kéztördelve indul a kampány a nyolcadik kerületi képviselőségért. Ez persze nem baj, ha komolyan veszi programja címét (A szívemet adom), de tekintve, hogy eddig rajta kívül két jelölt van, egy nagyon híres gengszterrepper és egy ősfideszes, meggyőződéses politikusnő, kemény menet lesz. Abban mindenesetre igaza van, hogy

a park kerítésére függesztett Labdázni tilos! tábla valóban tökéletes szimbóluma a Kocsis Máté vezette kerület legsúlyosabb negyedének.

Ugyanezen a sarkon jelentette be indulását Dopeman is. Érthetetlen, miért ragaszkodik mindenki a Mátyás téri kampánystarthoz, a park és az utcák a nyolckerben pörgő közmunkaprogramnak és kormánypénzeknek hála takarosan felújításra kerültek, hajléktalanok (itt) már nincsenek, drogozni is csak diszkréten drogozgatnak, itt található a kerület egyik sikerprojektje, a Kesztyűgyár művház. A tér egyetlen tragédiája, hogy pár éve megszűnt a Tesco. Tehát egyáltalán nem reprezentatív a közterület a környező Magdolna negyedhez képest.

A Magdolna ugyan sokat változott, mióta Dopeman a kilencvenes években megénekelte a prostitúciót, a drogokat, a szervezett bűnözést, a Keresztapa 2 századfordulós jelenetei és tetszőleges Kusturica-film egyvelegeként lefestve a negyedet (teljes joggal), ám a reformok többsége inkább tüneti kezelésnek bizonyult, az évtizedes problémák itt maradtak. Fű helyett herbált adnak, metamfetamin helyett pedig ismeretlen eredetű porokat és kristályokat.

A Népszínház utcától a Kálvária térig húzódó terület ennek ellenére egyáltalán nem veszélyes hely, rég nem igazak az évtizedes legendák. Nem ütnek le, erőszakolnak és vernek meg senkit, aki idetéved, nem adják el (akár egészben, akár szervenként) az embert. “Csak” szegénység van, és annak összes következménye: drogok, alkohol, tespedtség, munkanélküliség. A pár éve kiadott – most éppen nem működő – rendőrségi ponttérképen jól látszott, hogy a közbiztonság rendben van, még jobb is, mint a budapesti átlag, az utcai garázdaság és a gyakori betörés a legnagyobb baj.

“Az utcán parkoltam, amikor ideköltöztem, az első naptól kezdve mindig ült egy hajléktalan, vagy állt egy kurva az autóm mellett, a helyi főstrici nagyon-nagyon vigyázott, hogy el ne lopják, nem hiányzott neki, hogy még emiatt is zargassák a kékek”, mesélte pár éve egy szociális munkás, és ez azóta is jól megragadja a Magdolna lényegét.

Balogh István Szilveszter, a negyed fideszes képviselője pár hete lemondott, április 23-án tartják az időközi választást. Balogh helyére a már említett Dopeman, a jelenlegi fideszes alpolgármester, Sántha Péterné jelentkezett be, és most Románné Bolba Márta, az egyszemélyes szociális intézmény, akit a menekültügyi népszavazás előtt nyilvánosan hazugozott le Kocsis Máté polgármester. Bolba helyi respektjéről sokat elmond, hogy a 99-es busz Karácsony Sándor utcai megállója mellett egy téglafalon egyszer csak megjelent egy hatalmas – amennyire a téglák engedték, részletes – festmény, amelyen ő vezeti a legendás buszjáratot. “Nem is biztos, hogy én vagyok”, mondja szerényen, amikor megmutatja, aztán abban maradunk, hogy a rövid, barna hajú, lelkészegyenruhás nő jó eséllyel mégiscsak ő.

Bolba elmondta: azért indul, mert megunta, hogy azzal utasítják el minden kérését, hogy civilként nem választotta meg senki, így nincs is beleszólása a közügyekbe. Szerinte ideje visszaadni a helyi lakosoknak a helyi politikát. Nagyon sok a szegény ember, a hajléktalanság pedig jelen van, hiába söpörték ki az utcán élőket, ráadásul évente több száz családot lakoltatnak ki ; többségük intézetben köt ki, főleg a gyerekek, ami további milliós kiadás az államnak. Úgy, hogy az ötezer önkormányzati bérlakás ötöde-tizede (egy 2014-es adat szerint ötszáz, egy tavalyi szerint ezer) lakatlan; sokkal értelmesebb és olcsóbb lenne kulcsokat osztogatni, mint büntetni, mondja a lelkész. Nyílt lakáspályázatokat szeretne, amelyeket nem kötnek sem végzettséghez, sem státuszhoz, illetve fel kellene kínálni a bérlőknek, hogy a felújítás összegét lelakhatják, ami az önkormányzatnak azért jó, mert így nem áznak és rohadnak szét a lakásai.

Ami a drogot – különösen a tüneti kezelésnek jó razziákat és az ingyentűket osztogató és cserélő Kék Pont elzavarását – illeti: “Összetett és hatalmas csomag az egész ügy, nem lehet aránytalanul alkalmazni az egyik eszközt, mint most a büntetőpolitikát, és elhanyagolni az ártalomcsökkentést, a rehabra irányítást, a megelőzést, a szórakozási, sportolási lehetőségeket, illetve folyamatosan cserélgetni a szolgáltatókat. Hiába szorítják ki a bűnözést, nem tűnik el, csak odébb megy, ha felszerelik a kamerákat, behúzódik a kapualjakba és így tovább, míg végül egy egész kis területen koncentrálódik, de ott nagyon súlyos lesz”, mondja Bolba a 24.hu-nak. “Így újra és újra elvész a bizalmi kapcsolat a lakosokkal, és oda az egész.”

A lelkész korábban felszólalt a hajléktalanok érdekében is, ám a legnagyobb “bűne”, hogy nyilvánosan kiállt a menekültek mellett, akiknek a jelenlététől kifejezetten irtózott Kocsis Máté. Bolba a Facebookon közölt egy levélváltást, amelyből kiderül, hogy a polgármester egyeztetésre hívta a vallási vezetőket és azt kérte tőlük, “szólaljanak fel az ügyben” a népszavazás kampányában, miközben azt sem tudta, mi pontosan a kérdés, és mi lesz mindennek a jogi következménye. Kocsis erre hazugnak nevezte a lelkészt; beszédes, hogy nem az volt a baja, hogy kiderült, valóban “egyeztettek” (ezt elismerte), hanem az, hogy

igenis tudta, mi lesz a népszavazás kérdése és azt is, hogy mit jelent jogilag!

Kocsis Mátéról most illedelmesen nyilatkozik Bolba, még szép, “benne van a programomban, hogy nem sértegetünk, nem személyeskedünk, nem bántjuk egymást”. Ami tehát a polgármestert illeti: “Ezt a csomót nem elvágni kell, hanem kibogozni, én pedig igyekszem felszámolni a pártpolitikai harcokat. Hiszek az együttműködésben.”

Dopeman pedig, akivel már találkozott, “úgy tűnt, nagyon jót akar”. “Ő inkább reflektorként, kívülről irányítja a figyelmet az itteni problémákra, én pedig az aprómunkában vagyok jó. Itt vagyok és itt is maradok. Igaz, Dopeman sztár, én pedig nem tudok és nem is akarok egy sztárral versenyezni.”

Annál inkább megmondta Dopemanről a tutit Kocsis Máté a Magyar Időknek, és ha már így tett, kampányolt kicsit pártfogoltja mellett. Íme:

Fogalmazzunk úgy: Sántha Péternét másképp ismerik az emberek, mint Dopemant. Ha a baloldal komolyan gondolta, hogy elindítja, támogatja a választáson Pityinger Lászlót, nagyon lebecsüli Józsefvárost. Az, amit a rapper egész életében képviselt és közvetített, nem érték Józsefvárosban, hanem maga a probléma. Dopeman a dalaiban, közléseiben a bűnözői életmódot propagálja, sok fiatalt erre buzdít, követendőnek állítja azt be. Mi épp ennek az ellenkezőjéért küzdünk nap mint nap. Senki nem gondolhatja komolyan, hogy ő lesz az, aki fellép a prostitúció ellen, aki felveszi a harcot a droggal szemben, és aki mindent megtesz majd a közterületek rendjéért, a bűnbandák felszámolásáért, és fejleszti majd a kamerarendszert. Ez legalább annyira komikus, mintha Sántha Péterné kezdene gengszterrapet énekelni.

Sántha Péterné programjával még nem találkoztunk; legutóbb akkor került a hírekbe, amikor a pedagógustüntetések alatt körbejárta a józsefvárosi demonstrációkat és megkérte a tanárokat, hogy tegyék fel a kezüket. Mivel senki sem tette fel, az alpolgármester levonta a következtetést:

nincsenek is tüntető pedagógusok,

politikailag szított balhé ez, semmi más.

Egyelőre egyébként Dopemannek sincsen konkrét programja; a 24.hu-nak korábban elárulta, hogy

megpróbálna a lófasznál kicsit többet tenni,

ami, tekintve, hogy mennyire összetett és súlyos a helyzet a Magdolnában, és hogy mekkora ellenszélben kellene dolgoznia, még mindig a legőszintébb vállalás.