Nagyon leegyszerűsítve ennyi a sztori, de ami miatt Judit levelet írt a BKV-Figyelőnek, az az, hogy egy BKV-s dolgozó átlagon felül odafigyelő és segítőkész volt vele. Hónapok óta nem jött pozitív hangvételű levél, pedig szeretjük őket; úgyhogy most örülünk.
Nem tudom, hogy ez-e a megfelelő fórum arra, hogy feedbacket hagyjunk BKV-s dolgozókról (de ez ám! – a szerk.), de tegnap annyira pozitív élményben volt részem, hogy úgy éreztem, muszáj valamilyen csatornán megosztanom.
Hétfő este az M2-es metró Astoria megállójában “szerencsésen” beejtettem a belépőkártyám a sínek közé és jelentettem az esetet a forgalomirányitó irodában. Egy nagyon kedves úriember felvette az adataimat és rögzítette a történet részleteit. Részletesen tájékoztatott a folyamattal kapcsolatban, hogy hogyan juthatok majd a kártyámhoz.
Mindent megtett azért, hogy a számomra legkényelmesebb időpontban és módon juthassak hozzá, másnap délelőtt kaptam volna vissza. Egy órával később azonban kapcsolatba lépett velem a Facebookon(!), hogy meglett a kártyám és bármikor átvehetem.
Nagyon örültem neki, mert még a környéken voltam és így szinte azonnal vissza is kaptam. Nagyon kellemes meglepetés volt, igazan ritka manapság az ilyen hozzáállas. Ha van mód megosztani a nevét is annak külön örülnék, biztos neki is jól esne. V. Z.-nek (az eredeti levélben a teljes név szerepel) hívják és szuper segítőkész volt!
Kiemelt kép: Wikipedia