Soha nem látott méreteket öltött hazánkban az idegenellenesség. A nemzetközi mérések szerint is kiugró a magyarok menekültellenessége, itt gondolják a legtöbben, hogy miattuk nő a terrorizmus, és azt is, hogy elveszik előlünk a munkát és a szociális juttatásokat.
Arctalan tömeg
Az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontjának tudományos főmunkatársa a hvg.hu cikkében azt mondta: a kormány mostani plakátkampánya már nem nagyon alakít a menekültekről alkotott véleményen, csak mozgósító hatása lehet. Janky Béla felméréseket készített Bognár Adrienn pécsi szociológussal arról, hogyan reagálnak az emberek a manipulációra. A kutatásokból az derült ki, hogy nagy mértékben befolyásolja az elfogadást már a szóhasználat is – hogy menekültekről vagy bevándorlókról van-e szó, és az is, hogy ki honnan tájékozódik.
Jankyék kutatásaiból kiderül például, hogy a jobboldali lapok olvasóinak 68 százaléka véli úgy, hogy a legtöbb menekültstátuszért folyamodó ember nincs komoly veszélyben saját hazájában, a többi válaszadónál kicsivel 50 százalék alatt maradt ez az arány. Arra is fény derült, hogy sokkal megértőbbé válnak azok, akik elolvassák egy bombázás elől menekülő szír család történetét, ezért lehet hasznos a kormánynak, ha arctalan, problémát okozó, sokba kerülő, koszos tömegről beszél.
Húzzál vissza Szíriába
A hvg.hu újságírói Magyarországon élő menekültekkel is beszéltek. Egyikük, egy 19 éves nigériai fiatal elmondta: beszélgetett egy magyar lánnyal, amikor egy vadidegen rászólt a lányra, hogy „mit beszélgetsz vele? Rossz vége lesz!” Nehezen találnak munkát és albérletet is az előítéletek miatt. Egy magyar fiatalra, akinek etióp édesapja miatt színes a bőre, ráordítottak az utcán, hogy húzzon vissza Szíriába, védje meg a családját.
Az uszítás miatt mindenki azt hiszi, hogy megerőszakolom a nőket, elveszem a munkájukat, csak mert színes a bőröm
– mondta.
Morális pánik
A Menedék Egyesület igazgatója, Kováts András szerint az aktuális összeesküvés-elmélet tartalmát a politikai klíma határozza meg, régen a zsidókat, majd a kommunistákat, most pedig a „migránsokat” szidják, akik egyébként is haragszanak a világra. A kormányzati toposzok lecsorogtak a hétköznapi erőszak szintjére, „kvázi felhatalmazást kaptak a kormánytól, hogy ezeket az embereket lehet szidni”.
Úgy vélekedett, hogy a kormányzati kampány és kommunikáció morális pánikot generál, ami megmérgezi az emberek közti párbeszédet. Olyan beszédmód, nyelv és gondolkodás vált hétköznapivá, amely nem elfogadott és nem szalonképes a világ azon felén, ahová tartozni szeretnénk.
