Szlovák fegyverek elől menekülnek ide a menekültek

A SMER-SD (Irány-Szociáldemokrácia) párt arra az ígéretre építette egész kampányát a tavaszi választási időszakban, hogy Szlovákiának nincsenek kötelezettségei a menekültkrízisben, mert nem ösztönzik a háborús körülmények fenntartását. Ez baromi nagy hazugság volt: az ENSZ szerint 2015-ben Szlovákia exportálta a legtöbb kézifegyvert a Közel-Keletre, ráadásul Szlovákia saját bevallása szerint.

Nem hivatalos forrásokból és kormányzati pletykák szintjén már évek óta keringenek hírek a külföldre értékesített szlovák fegyverekről. 2016 júliusában a Guardian balkáni oknyomozó újságírókkal együttműködve terjedelmes riportban számolt be a Közép-Európából Szaúd-Arábiába érkező fegyverekről, melyek értéke több száz millió euró körül mozgott. A riport szerint

a fegyverkereskedelem fő központjai Pozsony, Belgrád és Szófia voltak.az országok repülési naplóiban erre utal a teherszállító repülőgépek forgalma. Hivatalos, konkrét adatokat a fegyverszállítmányok pontos mennyiségéről és felhasználásáról azonban nem találtak.

Az ENSZ hagyományos fegyverekről készített adatbázisába az államok önkéntes alapon szolgáltatnak információt.

A feljegyzések szerint Szlovákia 38500 automata gépkarabélyt (a Kalasnyikovhoz hasonló VZ58-asokat), több száz aknavetőt és különféle tüzérségi rendszereket, beleértve nehéztüzérségi támadáshoz felhasználható eszközöket is exportált Szaúd-Arábia.

Egy példával illusztrálva a szlovák szállítmányok mennyiségét:

ennyi fegyver háromszor akkora hadsereg teljes fegyverellátását biztosítani tudná, mint amivel Szlovákia jelenleg rendelkezik.

Az ENSZ-adatbázis szerint 2015-ben (saját beszámolója alapján) Szlovákia volt a legnagyobb kézifegyver-exportőr. Ez az első alkalom, hogy erről hivatalos információ is tanúskodik. Az ENSZ adataiból kiderül, hogy Szlovákia a nehézfegyverek, pl. tankok szállítása terén együttműködik Szerbiával és Bulgáriával, ahogy erre a Guardian is utalt.

Meglepő azonban, hogy nincs még egy olyan ország, ami ennyire készséges lenne az adatszolgáltatásban. Nem lehet tudni, hogy Szlovákia miért lett hirtelen ennyire közlékeny a Szaúd-Arábiával való kapcsolatáról, mivel szlovák kormány továbbra is diszkréten kezeli az ügyet.

Félreértés miatt kerülhettek ki az adatok, vagy lehet, egy belső ember akarta kiteregetni őket. Múlt héten Szlovákia az ENSZ Nemzetközi Fegyverkereskedelmi Szerződésének aláírói közül egyedüliként úgy döntött, hogy az éves szerződés szerinti jelentését nem hozza nyilvánosságra.

Ez az eset is bizonyítja, hogy mennyire megbízhatatlanok ezek az általában a kereskedelmi minisztériumok és az engedélyezési hatóságok által előállított nemzeti jelentések. A szlovák adathalmazok teljesen zavarosak, nem lehet belőlük releváns analitikai következtetéseket levonni, mivel minden fontos részletük titkosított.

Az ellentmondások is gyakoriak. 2014 és 2015 között több száz kézifegyvert exportáltak Szomáliába, amiről a szlovák minisztérium egyáltalán nem számolt be a jelentésében. A nyílt forrásokra támaszkodó hírszerző weboldalakon, mint pl. a Conflict Armament Research kutatóintézet iTrace oldalán jelezték, hogy szlovák fegyvereket láttak Mogadishu fekete piacain.

Nehéz lenne elhinni, hogy a csúcsminőségű nyugati technológiával dolgozó szaúdi hadseregnek szüksége lenne a visegrádi államok katonai eszközeire.

A szlovákiai fegyverszállítmányokra adható egyetlen életképes magyarázat, hogy a fegyvereket tovább értékesítik Szíriába vagy Jemenbe, lehet, mindkét helyre.

Mindez Robert Fico miniszterelnök, SMER pártelnök szeme láttára történik, roppantul kérdésessé teszi a retorikáját és nyilatkozatainak hitelességét.

A SMER a tavaszi választási időszakban arra építette az egész kampányát, hogy Szlovákia nem tartozik felelősséggel a menekültválságból eredő problémákért.

Most itt mindenki siránkozik Szíria miatt, de mind tudjuk, hogy sok nyugati állam, köztük európaiak is, fegyvereket küldenek a felkelőknek, kiképzik a felkelőket, és ezzel csak tovább gerjesztik a polgárháborút. Tehát az Európai Unió tagállamaiból is vannak, akik támogatják a polgárháborút, és megesik, hogy azok miniszterelnökei Szlovákiát kritizálják, amiért elutasítja a menekültkvótát. A polgárháborút állítsuk meg Szíriában.

– mondta Fico, miközben az Anatov gépek tonnányi szlovák katonai eszközzel a fedélzetükön útnak indultak a Közel-Keletre.

Mikor Ficot, vagy a Védelmi Minisztériumot szembesítik a tényekkel, ugyanazt válaszolják, mint bolgár, vagy szerb társaik, hogy a fegyverbiznisz ugyanolyan üzlet, mint bármelyik másik és, hogy ha ők nem adják el, valaki más megteszi helyettük.

Fico azzal is érvelt, hogy a fegyverexportnak köszönhetően új szlovák munkahelyek jönnek létre.

Ez azonban a fegyverek típusa és mennyisége miatt vitatható. Valószínűbb, hogy azok a kereskedők gazdagodnak meg, akik felvásárolják, majd eladják a kelet-európai, például fehérorosz fegyvereket, nem pedig az átlagos szlovák kékgalléros, gyári munkások.

A kormány továbbá arra is hivatkozott, hogy nem felelős azért, végül hol köt ki az eladott fegyver. Ez azonban nem egyeztethető össze az EU fegyverkivitelről szóló magatartási kódexével, melyet Szlovákia az EU közös kül- és biztonságpolitikájának (KKBP) részeként elfogadott.

A magatartási kódex egyértelműen kimondja, hogy az országok kötelesek elkerülni a fegyverek exportálását olyan régiókba, ahonnan nagy eséllyel ellenőrizetlen körülmények között más végfelhasználóknak továbbítják őket. Hasonlóan rendelkezik az új Fegyverkereskedelmi Szerződés, melyet Szlovákia szintén aláírt.

A Varsói szerződés államaiból a közel-keleti és afrikai polgárháborúkba ellenőrizetlenül és felelőtlenül áramló fegyverek csak tovább táplálják a térségben uralkodó zűrzavart. Úgy gondolnánk, hogy ezek az államok nem játszanak szerepet a regionális biztonsági problémákban, pedig a szlovák fegyverexporthoz hasonló esetek jól mutatják, hogy a visegrádi és a balkáni országok számtalan módon képesek hatni a régió szélesebb biztonsági helyzetére.

Kezdetnek a helyi vezetőknek kellene tudatosítani, mekkora felelősséggel bírnak.

(Forrás: visegradreview)