A teherelosztó történetéről és sorsáról a Budavár Facebook-oldala ír. Az egyébként elég terjedelmes posztból kiderül, hogy az épületet sokáig arc nélküli ház névvel illették.
A beruházást a kormány június 13-i ülésén kiemelt jelentőségévű nyilvánították.
Az épület egyébként nagy mennyiségű egészségkárosító anyagot tartalmaz. A Miniszterelnökségi Sajtóiroda szerint az összképi látványt is csúfítja, ezzel kapcsolatban azonban megoszlanak a vélemények.
A kormány döntésével kapcsolatban sem egységes a vélemény. A Magyar Építőművészek Szövetsége szerint társadalmi vitát kellene kezdeményezni az ügyről. Velük ért egyet az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság és a Budapest Világörökségéért Alapítvány is.
Egy dolog viszont ettől függetlenül tény: a teherelosztó kerítése lezárja a levéltár melletti, az Anjou bástyára vivő sétányt.
Egy kis történelem: az épület helyén két lakóház állt, lebontásuk után, 1952-ben kezdődött meg a régészeti feltárás. Földalatti bunkert is találtak (a háború alatt a Nemzeti Bank számára alakították át, állítólag azért, mert ott akarták őrizni az ország aranytartalékát és a Szent Koronát is), és bár az ÁVH akarta magáénak a területet, végül mégis az Erősáramú Ipari Központ költözött be.
Budavár Facebook-oldala megjegyzi: az 1956 novemberében a szovjet csapatok mozgásáról a villamos teherelosztó titkos telefonvonalán keresztül informálták a kormányt. A minisztert a „Sanyi bácsit kérem” jelszóval lehetett közvetlenül elérni. Másfél évtizeddel későbbre a teherelosztó kinőtte a földalatti otthonát, a leginkább alkalmasnak pedig a Nándor utca 5-7. foghíjtelket találták arra, hogy ott épüljön fel az új székhely.
Az épület 2007 óta üresen áll. Beengedték fotósunkat. Magányos és szürreális képek a dohszagból.