Mielőtt elkezdtünk beszélgetni, idejött egy kedves, ötvenes fickó, és egy húsz évvel ezelőtti esztergomi koncertedről mesélt. Pedig a világ végén vagyunk, a Soroksári-Duna partján.
Azt szoktam mondani, amit Ford Fairlane is, hogy ha ez nem tetszik, akkor el kell menni halásznak, és akkor legfeljebb halszagod lesz.
Ugyanakkor ez felelősség, mert a halszagú Magyarországon mindenki ismeri Ferót.
Nem érzem, hogy viselkednem kéne. Én is ember vagyok. Van olyan, hogy azt mondom, hogy nekem most nincs kedvem. De értem, mire gondolsz.
A cinizmus sokszor nem jön át a leírt szövegben.
Nagy Feró hosszan kacag…
Igen! Vagy, ahogy az ötvenes években odaírták Rákosi elvtárs beszéde után: hosszan tartó, ütemes taps.
Néha megijedsz a saját szavaidtól leírva?
Legutóbb is volt ilyen, amikor azt mondtam valakinek, hogy a migránsok az összes nőt meg fogják erőszakolni. Amikor ezt elolvastam leírva, akkor láttam, hogy állati tudálékos, azt feltételezi, hogy én mindenben tájékozott és profi vagyok, de ez nem igaz. Aztán amikor megint rákérdeztek, akkor cinikusan azt mondtam, hogy nem minden nőt, hanem kétszer annyit.
Pont emiatt említettem a felelősségedet.
Ha úgy élném az életemet, hogy én sorsformáló vagyok, vagy a véleményem számít, akkor az borzasztó lenne. Akkor olyan lennék, mint egy politikus.
Számít, hiszen minden címlapon ez a mondatod volt.
Jó, számít. Akkor, ha valami baromságot mondok, utána majd bocsánatot kérek. De én akkor se fogok úgy nyilatkozni, még neked sem most, hogy szimpatikus legyek.
Tessék, itt a lehetőség: hány nőt erőszakolnak meg a migránsok?
Többet, mint mi. Engem egész életemben taszított az erőszak.
Engem meg az általánosítás.
Igen. Az is taszít.
De most pont ezt teszed.
Eltérünk a lényegtől. Én nem szeretném, hogy itt legyenek ezek az emberek. De arra szavaztok, amire akartok. Én ezt nem értem, és olyan érzésem van, hogy egy agresszív vallás jön, és lehet, hogy nekem most gyorsan át kéne térnem? Mert akkor majd becsülnek engem?
Ki mondott vagy hol láttál ilyet? Miből táplálkozik ez a félelem benned?
Elmondom. Az egyik eset Miamiban volt, olyan húsz éve. Egyszer egy útkereszteződéshez értem. Minden autó balra ment. Csak én nem. Hiba volt. Akkor még nem tudtam, hogy van olyan a világon, hogy no-go zone. Akkor szerencsére megúsztam élve. A másik pedig egy éve történt Brüsszelben. Ahova szállást foglaltam, az egy török vagy muszlim negyed volt. Nem tudom megállapítani. Este kisétáltunk a feleségemmel a térre. Volt ott egy katolikus templom, és ugyan különösebben nem vagyok vallásos, de gondoltam, bemegyek. Csak hát, körbe volt véve egy vaskerítéssel, tulajdonképpen műemlék volt.
Van ilyen máshol is.
Persze, van ilyen, nem ezen csodálkoztam. Egyszer csak a feleségem mondta, hogy menjünk vissza a szállodába, mert nem érzi itt jól magát. Akkor néztem körül a téren, hogy minden kocsma előtt férfiak álltak. Még csak azt se mondhatom, hogy arabok, én ezt nem tudom megállapítani. De ahogyan néztek ránk, az nem jó érzést szült. Mi a fenét néznek?! És akkor észrevettem, hogy itt nincs egy csaj sem. Ja, hogy az én feleségem az egyetlen csaj! Ő meg rosszul érzi emiatt magát. Akkor irány haza! Ez a Molenbeek negyedben volt. Azt éreztem, hogy nagyon nagy veszélyben voltunk.
Mert csúnyán néztek? Viccelsz! Hunyorítsak, hogy megijedj?
Az más, amikor háromszáz ember néz.
Idegen vagy, turista, ők meg ott laknak. A Rózsadombon ugyanígy kinéznek, ha nem ott laksz.
Lehet, de én azért éreztem rosszul magam, mert kurvára idegen voltam. Azt látom a televízióban, hogy nekimegy a kerítésnek, meg tüntet, hogy engedjük be, gyalog megy az autópályán, ahova biciklivel sem lehet felmenni, nemhogy gyalog. Aztán látom, hogy az egyik itt volt a Keletinél, aztán robbantott Brüsszelben. Nem akarok idegen lenni.
Ha átmegyek csak Romániába, Erdélybe, ahova én tulajdonképpen hazamegyek, nekem útlevél kell. Ő meg nem akar regisztrálni? Nem ez a módja annak, hogy ők átvonuljanak rajtunk.
Akkor te a népszavazáson mit mondasz?
Nem szeretném, hogy ide jöjjenek.
Erről szavazunk?
Erről is.
2015 szeptemberében az uniós tagállamok minisztereiből, köztük a magyar kormány képviselőjéből álló tanács hozott egy kötelező döntést a Görögországból és Olaszországból más EU-tagállamokba áthelyezendő menedékkérőkről. Ez azt írja elő, hogy 1.294 menedékkérő kérelmét Magyarországon kell megvizsgálni. Akkor miről szavazunk?
Arról, hogy nehogy a nyakunkon maradjon ennyi ember!
Nálunk még nem, hiszen itt nincsenek igazán migránsok, de nézd meg mondjuk Németországot, ahol időnként felgyújtják a menekültszállót.
Pont te tartasz a szélsőjobb előretörésétől?
Nem, hogy tartok tőle, hanem itt van! Ez egy nagyon komoly veszély. Nézd meg, tíz éve hol volt az Osztrák Szabadságpárt, és most hol tart? Ami valaha szélsőjobb volt, az ma már „csak” jobb.
Ezt mondják a kormány Tudta? című plakátkampánya kapcsán sokan az ellenzékből. Ezek szélsőjobboldali üzenetek.
Nem, ez nem az. Ez egy stratégiai dolog.
Akkor nem tolódik a magyar belpolitika szélsőjobbra?
De! Meg egész Európa. És elsőnek ez keleten fog kibukni.
Megint itt vannak az erős mondatok.
Ha azt érzem, hogy félek, akkor hadd mondjam már ki, hogy félek! Nem akarok a négy templom mellé a falumba egy ötödiket. Nem ismerem őket. Ettől nem vagyok rasszista. Az erős mondat ott kezdődik, hogy kimondom, amit gondolok.
De ez inkább a tájékozatlanságból fakadó félelem.
Lehet.
Volt már olyan az életedben, amikor erős mondatokat használtál, politizáltál, aztán el is tűntél egy időre.
Most egy kicsit elszaladt. De nézd, ez olyan, hogy most támadnak a Fáj a szívem című dalunk miatt, amit egy éve írtam, de most került ki. És azt mondják, hogy ezt Viktor rendelte tőlünk.
Ebben van az a szöveg, hogy “Aggódom érted Európa, A rohadt virágszagú bazárban”.
Mondtak már ilyet róla.
Igen, lehet dalt rendelni, de az ugye, nem olcsó. (hosszan tartó cinikus nevetés.)
Rendben, ezt nem neki írtad, de volt már olyan, hogy nem akartál Orbán Viktorral egy színpadon fellépni.
Volt, de csak azért, mert nem akartam, hogy valahova besoroljanak.
Ilyen is volt már.
Hogyne! Amikor magamtól mentem oda, és mondtam, most Csurka lesz a főnök. Igen, voltam már a politika közepében. Láttam, hogyan működik, és nem, úgy ahogyan én elképzeltem.
Olyan ez az ország, ahogyan azt 25 éve elképzelted?
Mi azért harcoltunk, hogy egy szép, új világ legyen. Erre mit mondasz te? Ez neked a szép, új világ? És igazad van! Ha az egyszerű választópolgárt nézem, akkor ő joggal mondhatja, hogy milyen rendszerváltásról beszélünk? Mondhatom neki, hogy hát, Európában vagy, az Unió tagja Magyarország. Erre meg az a válasza, hogy Európában ötször, tízszer annyit keres egy melós, mint ő. Szóval csak azt mondom, hogy az egyszerű ember szemével nézve, nagyon rosszul vannak összerakva a dolgok.
Ez kinek a felelőssége?
Egy országot a népe határoz meg.
És ez a nép tetszik neked?
Szerencsétlen keleti fajta, könnyen félrevezethető. De hát, mit csináljunk? Ez az én fajtám!
Hogyan mondhatnám a népemre, hogy hülye? Éli az életét, szavaz, ahogy szavaz, én pedig tudomásul veszem, hogy ez van. Én basszam le?! Ugyan! Kimegyek a színpadra, vidámság és rock and roll. Le van szarva.
