Van ez a lovagkeresztügy. Bayer Zsolt kapott, egy rakás másik ember meg visszaadta. Megszólalt Áder hivatala is, azt mondták, a hatályos jogszabályok alapján nem lehet kitüntetést visszavonni, és arra sincs lehetőség, hogy a kitüntetés birtokosát a kitüntetettek listájáról töröljék.
De arra nem válaszoltak, hogy mit mutat a kormányról Bayer kitüntetése, és arra sem, hogy az államfő egyetért-e a publicista finoman szólva is erős mondataival, illetve miért nem vétózta meg a kitüntetést. Csak azt írták, hogy utólag már nem tehetnek semmit, a kitüntetést nem lehet visszavonni.
Török Gábor politológus most azt írta:
Amikor Áder János köztársasági elnök lett, komolyan bíztam abban, hogy egy olyan ember kerül végre (Sólyom László után: ismét) az államfői székbe, aki nem fél politikus lenni. Nem azért vállalja a feladatot, hogy szuverenitás nélküli bábu vagy csendestárs legyen, és nem is azért, hogy öt éven keresztül némasági fogadalmat téve mindenki elől titkolja gondolatait, véleményét. A köztársasági elnöktől – a közkeletű tévedés ellenére – nem várja el az alkotmány, hogy afféle kedves, szenilis, gondolattalan emberként ne szólaljon meg semmilyen konfliktusos ügyben. Az államfő nem semleges ember, hanem – jobb esetben – véleménnyel, értékrenddel, bátorsággal, önállósággal rendelkező politikus. Sajnos most már sokadszorra azt tapasztalom, hogy Áder János másként gondolja. Elmenekül a konfliktusos kérdések elől, jogászkodik, nem foglal állást olyan elvi kérdésekben, amelyekben a véleménye sokak számára irányadó lenne. Nagy kár. Nem azért, mert tőle szeretném hallani a saját véleményemet. Nekem az is imponáló lenne, ha ebben az ügyben erős, átgondolt, államfőhöz méltó érvekkel elítélné vagy megvédené a korábbi döntést. Azért kár, mert ezzel újra csak megerősíti azt a rossz példát, amely az államfői szerepet a politikusi elfekvővel azonosítja. Márpedig aki a saját szerepét így fogja fel, az az intézmény mellett saját magát is leértékeli.
