Ma (augusztus 10., szerda – a szerk.) édesanyámhoz mentünk a fiúkkal, s a 14 éves szomszéd kislánnyal a 194-es busszal. Már a Kós Károly téri felszállást követően is nehéz volt a két tökmaggal a busz végén lévő szabad ülőhelyekig eljutni, mert akkora sebességgel vette a sofőr a kanyarokat, hogy borultunk és csapódtunk a két üléssor között…
Ahogy elhagytuk a Vas Gereben utcai megállót, újabb igen lendületes kanyar közepette sikerült becéloznom a karnyújtásnyira lévő leszállásjelző gombot, megnyomtam és visszaültem, várva, hogy lassít, s azt követően állok csak fel a gyerekekkel.
Majd a sofőr két satufék után sikeresen megállt az Ajtósi utca (KAC pálya) megállóban, ahol is le akartunk szállni, de ez csak a magam előtt tolt fiamnak sikerült, s míg léptem volna utána a kezét fogva, a sofőr bármiféle fény-/hangjelzés nélkül rám csukta az ajtót. A fejem kint, a jobb térdem és és jobb karom kint, fogom a buszról leszállt fiam kezét.
Majd nyílt az ajtó és újra rám csukódott. Na ekkor megriadtam, hogy esetleg elindul a busz, miközben majd a gyerekemmel végigszántja a megállót és teletorokból üvöltöttem előre, hogy “nyisd ki az ajtót te…” A szavakra nem emlékszem, de egy Tourette-szindrómás új szótárra tehetett volna szert belőle. A sofőr kinyitotta az ajtót, így sikerült leszállnom és a szomszéd kislánynak is a másik fiammal, akik mögöttem álltak a buszon.
Felháborodásomban csak a sofőrfülke felé üvöltözni bírtam, hogy adja vissza a jogosítványát, mert nem tud sem vezetni, sem fékezni, rám csukja az ajtót, mert még a tükörbe sem néz. Persze, igen, minden pont és vessző helyét “kötőszavakkal” megspékelve üvöltöttem, és már majdnem bőgtem az idegtől, és gyakorlatilag a biztonságot keresve menekültem be a gyerekekkel az anyámhoz vezető utcába.
Már csak egy saroknyira jutott eszembe, hogy a járatszámot, vagy rendszámot fel kellett volna jegyezni, de szerencsére a velem tartó kislány legalább megnézte az órát, hogy pontosan mikor szálltunk le a buszról (Zsuzsanna kísérőlevele szerint 11:32-kor – a szerk.) s a mai technika alapján a BKK központban így kideríthető a sofőr kiléte.
Anyumhoz érve telefonon meg is tettem a panaszbejelentést a BKK-nál! A fiamnak annyi hozzáfűzni valója volt az esethez, hogy megijedt, hogy anyát becsukták a buszajtóba, s hogy “Hülye volt a bácsi, majd én jól felpofozom!”
Kicsit fáj a mellkasom, ahol megütött az ajtó, de leginkább még mindig szétvet az ideg, hogy mégis az ilyen sofőr honnan szerzett jogosítványt. Hogy tehetik buszra? Még szerencse, hogy a kapkodása és a hülyesége miatt nem lett nagyobb baj!
A kiemelt kép illusztráció; forrás: Wikipedia/Kemenymate
