Bizonyára sokaknak ismerős az az idegesítő helyzet, amikor nem tud felszállni vagy leszállni az adott járműre vagy járműről, mert – valaki megáll az ajtóban és egy mm-t nem hajlandó mozdulni, nemhogy arrébb menni – a leszállók tolakodnak és hamarabb szeretnének felszállni, mint a leszállók le, ezért megindulnak a tömeg felé – mindenki ugyanott akar felszállni, pedig van még ajtó bőven, amiket nem is használnak.
A helyszín a 80A troli, és a Keleti pályaudvar (+Aréna Plaza). A végállomásról való indulás után a troli kikanyarodott a “külső” Keleti megállóhoz, ahol annak rendje szerint megkezdődött a felszállás, természetesen csak a hátsó ajtónál. (A troli Ikarus 435-ös, ennek az ajtaja ha valakit odacsuk, nem nyílik vissza magától, és fájdalmat is okozhat.)
Megálltak az elsők az ajtónál egyből, ahogy azt tanítják az iskolában, a többiek pedig megpróbáltak felpréselődni. Az utolsó felszálló egy nő volt, cipelve egy kislányt. Aztán szólt az indításjelzés, és bumm! Óriási sikítás, és a kislány sírva kiabál, hogy “a lábam! a lábam!”
A troli elindul, közben sikerül kirángatni a gyerek lábát. Vészjelző? Áh, ha baj van, akkor nincs, azt csak akkor kell nyomogatni, ha le akarunk szállni. Közben előre mentek szólni a vezetőnek. A troli az Arénánál megállt, hátrajött a vezető, első kérdése volt, hogy “Hívjak mentőt? Mást nem tehetek.” Ott álltunk, előre mentek (gondolom jegyzőkönyv), aztán 3-4 perc után indultunk tovább.
Nem a vezető a hibás, és nem is az, aki ilyen szerencsétlenül szállt fel, sokkal inkább az a két idióta, akik megálltak az ajtóban, és a többiek nem tudtak miattuk felszállni. Aztán ha baj van, elfordulnak, és még azt a kicseszett vészjelzőt sem nyomják meg. Idióták, meg kellene már tanulni, hogy nem állunk be az ajtóba!
Kiemelt kép: Wikipedia
