A Magyar Tudományos Akadémia rendezett Kertész Imre-emlékestet, Spiró pedig a temetés után itt is úgy emlékezett a nagyszerű íróról, hogy mindenki érezze, pótolhatatlan ember, kimagasló művész távozott.
Mielőtt átvenné Spiró a szót, mutatunk néhány mondatot a legújabb, 2016-ban megjelent Kertész-könyvből, A nézőből, ami az író 1991 és 2001 közötti naplóbejegyzései.
- „Tele vagyok fájdalommal, tele vagyok élettel.”
- „És a lekésettség érzése kerülget, az eltékozolt idő miatti bánat.”
- „Nem írok, tehát nem vagyok.”
- „És a boldogság? – kérdezhetnéd. A válasz: a boldogság is csak része a borzalomnak. – A végső válasz azonban mégiscsak úgy hangzik, hogy mindennek ellenére megérte.”
Spiró azzal kezdte, hogy:
Kertész másfél évtizeden át élte a pesti linkek életét. Barátja, Kállai István tanácsára és közbenjárásával ’56 után habkönnyű bohózatokat írt és csak 1961-ben döntött úgy, hogy komoly író akar lenni.
Majd folytatta:
És végül még egy mondat A nézőből:
