Hiába az alacsonypadlós buszok, ha a megállók nem akadálymentesek. Hiába a jó szándék, ha a cégeknél nincs ki képviselje a sérülteket. Hiába az érdekképviseletek, ha működésük nem hatékony – ezeket a témákat feszegeti levelében Péter, aki többszörösen érintett a témában.
Tisztelt BKV-Figyelő! Régóta gondolkodom már azon, hogy írok önöknek egy levelet. Fiatal mozgás- és látássérüléssel küzdő jogász vagyok. Sajnos az a keserű tapasztalat, amit meg kell osszak önökkel, hogy az esélyegyenlőség csak mese habbal.
Fotó: BKK
Én nem közlekedem kerekesszékkel, de még számomra is komoly gondokat okoz a városban való közlekedés. Az akadálymentesítés sajnos kimerül abban, hogy alacsony padlós járműveket vásárolnak és kész. Azt gondolom azonban, hogy ez jóval, jóval többről kellene, hogy szóljon.
A megállók akadálymentesítése sajnos soha még csak szóba sem kerül. Vagy esetleg az, hogy olyanokkal egyeztessenek ezekről a kérdésekről, akik valóban érintettek. Értem én, hogy meghívnak érdekképviseleteket; ezzel csak az az egy gondom van, hogy minden sérülteket képviselő szervezet élén makkegészséges emberek ülnek, akik sajnos még ha nagyon akarják, akkor sem tudják átérezni a gondjainkat.
Csak néhány példa: a Buda felől érkező 9-es busz megállóját a Nyugati téren úgy sikerült áthelyezni, hogy most már mindenképpen le vagyunk kényszerítve a Nyugati tér közel sem akadálymentes aluljárójába. Kérdezem én, miért? Vagy miért van egy csomó helyen úgy megoldva a parkolási rend, hogy a BKK járművei csak félig keresztben férjenek be a megállókba? Ki és mi alapján tehet javaslatokat a valódi akadálymentesítésre?
Tudom, hogy nekem igen-igen komolyan szívügyem az akadálymentesítés, de sajnos mozgás- és látássérültként nap mint nap találkozom az érdekérvényesítés hatékonytalan és arcpirító formáival.
“Legyen egy testület, mindegy mennyire hatékony és kész. Eleget tettünk annak, aminek eleget kellett, hogy tegyünk” – sajnos ezt látom és tapasztalom. Őszintén bízom azonban abban, hogy egyszer még lesz lehetőség az érdemi párbeszéd kapuit megnyitni és valódi problémák megoldásáról érdemben tárgyalni.
Azt én nem vitatom, hogy legalább a szándék megvan de lehetne ezt sokkal hatékonyabban is és rengeteg dolog nem pénz kérdése lenne.
Vajon a BKK-nál vagy a BKV-nál dolgozik-e esélyegyenlőséggel foglalkozó szakember? Ha igen, miért nincs ez a cégek honlapján jobban feltüntetve? Nagyon komoly értéke lehetne annak, ha ezek a fővárosi cégek – és még persze sok másik is – szánnának időt legalább arra, hogy a valódi gondokat meghallgassák és kezeljék.
