A szakemberek többsége egyetért abban, hogy a nagyvárosi embereket kevésbé sújtja a kóros elhízás, mint a vidékieket. Egy, a Journal of Transport & Health című folyóiratban megjelent tanulmány szerint a sűrűn lakott településeken kevesebb a túlsúlyos, a cukorbeteg, a magas vérnyomással vagy szívbetegségekkel küzdő és az asztmás, mint a ritkásan lakott falvakban és a vidéki városokban.
Valószínűleg kevesen vannak, akik az egészségügyi szempontokat is figyelembe veszik, amikor lakóhelyet választanak maguknak, de a kutatás azt mutatja, hogy érdemes lenne
– összegezték eredményeiket a tudósok.
Ahogy arra nemrég Aria Bendix, a CityLab szakértője is rámutatott, a városlakók egészségi helyzete szorosan összefügg azzal, hogy milyen gazdasági-társadalmi osztályba tartoznak. Elsősorban azért, mert azoknak a városrészeknek a többségét, ahol a szegények és a kisebbségiek élnek, általában rosszul tervezték és építették meg: széles utak szabdalják darabokra őket, és messze esnek a fontosabb metróvonalaktól, tömegközlekedési csomópontoktól.
Egy múlt héten, a San Franciscó-i International Conference on Urban Health-en ismertetett jelentés szerint egyre több városlakó betegedik meg. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és az ENSZ fenntartható településfejlesztést támogató programja (UN-Habitat) kutatásai szerint ennek részben az az oka, hogy egyre nagyobbra nőnek a városok.
De nem a népességrobbanás az egyetlen oka annak, hogy egyre rosszabb a városlakók egészségügyi helyzete.
Ehhez az is hozzájárul, hogy:
- A rossz tömegközlekedés és a túlzott motorizáció miatt az emberek egyre több időt töltenek ingázással, miközben a munkaidő is egyre hosszabb lesz. Emiatt egyre kevesebben tudnak egészséges élelmiszerekhez hozzájutni; a rossz minőségű, félkész ételek fogyasztása pedig egyenes út az elhízáshoz. A WHO adatai szerint a kóros elhízás elsősorban az afrikai, ázsiai és latin-amerikai nagyvárosokban élő nőket veszélyezteti.
- Carlos Dora járványkutató, a WHO szakembere szerint egyáltalán nem kézenfekvő, hogy a nagyvárosokban élő emberek egészségesebbek lennének, mint a vidékiek. Az olyan megapoliszokban, mint amilyen például Peking, sokan gyalogosan vagy kerékpárral közlekednek – de hiába az aktív és rendszeres testmozgás, ha az egyre súlyosabbá váló légszennyezettség, a forgalom okozta stressz és a folyamatos balesetveszély megterheli a szervezetüket, ők is megbetegszenek.
- A városlakók közül sokan – főként a nők és a gyerekek – az ún. „beltéri levegőszennyezettségnek” is ki vannak téve. Az egyre zsúfoltabbá váló városok lakói gyakran szűlös rossz szellőzésű lakásokban kénytelenek meghúzni magukat; az adatok szerint évente 3,8 millió ember hal bele a háztatási légszennyezés okozta betegségekbe.
És akkor még nem is beszéltünk az olyan problémákról, mint a rossz táplálkozás vagy a tiszta ivóvíz és a közegészségügyi szolgáltatások hiánya. Pedig, a városlakók egészségének megőrzése érdekében valamennyi ilyen tényezőt figyelembe kellene venniük a döntéshozóknak.
Ha valóban javítani akarunk a városi emberek egészségügyi helyzetén, holisztikus megközelítést kell használnunk
– hangsúlyozták a WHO és az UN-Habitat jelentésének szerzői.
Aarian Marshall, a Citylab szakírója szerint a legfontosabb az lenne, hogy a városvezetők és városfejlesztők felismerjék, hogy a tűzoltás, a fellépő problémák utólagos kezelése helyett a megelőzésre kellene koncentrálniuk.
