Sokan panaszolják, hogy egyes ellenőrök válogatnak az utasok között; előszeretettel választanak külföldieket, gyerekeket, fiatal lányokat, míg a nagyobb darab férfiakat, hangosabb bliccelőket inkább kikerülik.
Nem úgy, mint mai történetünk szereplője, akit András dicsért meg levelében.
Fontosnak tartom, hogy a jó dolgokat is szóvá tegyük, ezért szeretnék megosztani egy történetet, ami múlt héten történt.
Fotó: BKK
Február 26-án, pénteken délután utaztam a 9-es busszal Óbuda, Bogdáni út felé. Épp a Margit hídon haladtunk, amikor a busz hátuljából azt hallottam, hogy valaki emeltebb hangon küld el melegebb éghajlatra egy másik embert.
Én a forgónál álltam és elég nagy volt a tömeg, így beletelt egy kis időbe, mire a hallottakból ki tudtam szűrni, hogy hátul egy ellenőr dolgozik, és az egyik utasnak nincsen jegye, amire azt gondolta helyes reakciónak, hogy beszól a munkáját végző ellenőrnek. Az asszony eléggé komolyan fenyegette az ellenőrzést végző, 30-35 év körüli vöröses hajú lányt. (“Megverlek!”)
Az ellenőr egyszer sem emelte fel a hangját, végig emberségesen, de határozottan tudatta az utassal, hogy mi a probléma. Nyilván ez hatástalan maradt, így a Margit híd, budai hídfő megállónál előre sietett és megkérte a sofőrt, hogy várjon.
Ő ezt meg is tette, mire a lány ismét hátrament, és megmondta az utasnak (illetve a társának, aki nem volt annyira hangos), hogy szálljanak le, mert nincsen jegyük, a viselkedésükkel pedig zavarják a többi utast. (Ez utóbbi igaz is volt.) Ők eleinte vonakodtak ennek eleget tenni, de az ellenőr sokadszorra is elmondta (még mindig türelmesen), hogy addig márpedig nem indulunk tovább.
Az akció sikeres volt, 1-2 perc alatt – szerintem példásan – elintézte az ellenőrlány az ügyet. Örülök, hogy így alakult, és köszönöm az alkalmazottak együttműködését és munkáját. Nagyjából egyébként 16:15 körül voltunk a megállóban, ha esetleg ebből fel lehet ismerni a szolgálatban levő ellenőrt. Ezúton is köszönöm.
