A tiltakozók szempontjából elég jól sikerült a miskolci tüntetés. Van receptje a sikerre? Hátha az ellenzék tanulna magától.
Hogy miért sikerült jól? Mert indokolta a felháborodás. Rengeteg teher éri a közoktatást. Sok a pedagógusnak, sok a diákoknak és sok a szülőknek is.
De maga nem pedagógus.
Szerintem ez összetett dolog. Van egy akció szövetség, ami december 30-án jött létre a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete, a Magyarország a Magyar Egészségügyért civil társaság illetve az Autonóm Területi Szakszervezetek részvételével, aminek a vezetője éppen miskolci, szóval ez egy olyan összefogás, amihez más civil szervezetek is csatlakoztak, és mi ebben hiszünk.
Ezek szerint sokan. Amikor először felvette a fekete pólót, akkor gondolta, hogy majd Miskolcon tüntet a tanárokkal?
Nem. Egyáltalán nem. De azt a harcot soha nem fogom feladni. Kezdetben azt mondták nekem, semmi nem lesz az egészből, mert csak a kicsik szólalnak meg, ehhez képest most már ahhoz a harchoz, az egészségügy rendbetételéhez csatlakoztak az orvosok is.
Magához csatlakoznak. Vezér lett.
Én nem mondanám, hogy én vagyok a vezér! Inkább úgy mondanám, hogy lehet, hogy erőt adtam. Ez csak együtt megy.
Tényező lett. Olvasom a kormány lapját, a Magyar Időket, ahol azt írják magáról, hogy „Sándor Mária valójában csak eszköz, akinek feladata a ‘jóslat’ beteljesítésének elősegítése, azaz a romló egészségügyi humánerőforrás-helyzet kritikus szintre gyengítése.” Maga tehet mindenről.
Nagyon nevettem, amikor olvastam. Ez a mulatságosnak egy erősebb fokozata, úgy látszik, hogy Gyurcsányt is mentesítem minden alól. Most már Sándor Máriától kell megvédeni az országot. Én nem hiszem, hogy a hiba bennem van, esetleg ott fenn biztosan nagyon zavarja őket, hogy azt mondom, amit a kis emberek gondolnak és éreznek.
És meddig marad kisember?
Én kis embernek érzem magam. Én csak egy nővér vagyok.
De ha igazán akar valamit, előbb-utóbb csak kell valami más fórum is.
Ezen én nem gondolkodom. Semmilyen politikai indíttatásom nincs, én tényleg csak egyet szeretnék, visszajutni az inkubátoraim mellé, de tudom, hogy csak akkor kerülhetek vissza, ha ezt a harcot megnyerem.
De ehhez új szabályok és pénz kell. Ahhoz viszont pártok. Van olyan, akiknek szívesen adna ötleteket?
Mindenkivel kapcsolatban vagyok. Volt, hogy az LMP kérte a segítségünket, de voltak már PM-esek is, szóval bárkivel, aki a legkisebbek véleményére is kíváncsi, szóba állunk. A segítő szándékot mindenkitől elfogadjuk. Tehát politizálok persze, de pártpolitikát nem folytatok.
Jobbik?
A komlói rendezvényre gondol, ahol ott volt Rig Lajos, aki mentő volt? Ugyan! A szanatórium dolgozói hívtak meg, és ők voltak a moderátorok. Köze nem volt a dolognak a Jobbikhoz.
De nem is zavarná?
Na, de kérem szépen én ott voltam DK-s vagy munkáspárti rendezvényen is. Én csak az egészségügyet nézem! A Jobbik is egy párt, amelyik bent ül a Parlamentben. Valakik őket oda beszavazták. Egy kórházban is sokféle ember dolgozik, de ha behoznak egy embert, én nem különböztethetem meg amiatt, hogy az ő nyakában Dávid-csillag van vagy Nagy-Magyarország. Még nem is tudott az ország a menekültekről, amikor már a vonatokon születtek a gyerekek és hozzánk hozták be őket. Én soha nem különböztethetek meg senkit. De nézzék meg az oldalamat, ott is ott van, hogy amikor felmondtam és lezártuk a hidat, utána én onnan mentem ellátni a menekült csecsemőket. Szóval, ha valaki a Jobbikkal jön, nem ismeri a történetemet. Persze voltam már Soros-bérenc is.
És szombaton mi lesz a története?
Százezres tömeg. Hívtam mindenkit, pedagógust, pedellust, mindenkit, aki érintett vagy érintett lesz az oktatásban és az egészségügyben. Ebben a két ágazatban az ember a lényeg.
