Nemes Jeles László a Népszabadságnak azt mondja, a Saul fia vetítése után sokan mondják neki azt, most értették meg, mi is történt a koncentrációs táborokban. Ez erős visszacsatolás, de nehéz felmérni a film hatását a világban.
De látom, hogy sokakban van igény arra, hogy érezzék és lássák, mi mindenre képes az emberi civilizáció. Fontos, hogy magunkba nézzünk.
A rendező nemrég maga is találkozott sonderkommandóssal. Az egyik utolsó, 93 éves túlélővel Los Angelesben. Megnézte a filmet, hitelesnek tartotta, pedig olyan dolgokat látott, amiket mi még elképzelni sem tudunk.
Azt mondta, azok voltak a legnehezebb pillanatok, amikor kis transzportok érkeztek. Egyesével kellett odavinni az embereket az SS-tisztekhez, akik pisztollyal végeztek velük. Ott haltak meg a szeme láttára.
Nemes Jeles László mindig az emberek szemét nézi, hogy látja-e benne a film hatását.
A legnagyobb hollywoodi sztároktól az egyszerű emberekig sokakat hipnotizált a film.
Ezt azzal magyarázza, hogy korábban mítosz, absztrakció lett a holokauszt, amihez már nem is kapcsolódott ember, arc. Szerinte még a németek is érzik tudat alatt, hogy amit a holokausztról gondolnak, valójában egy rózsaillattal befújt verziója annak, ami volt. Az elmúlt évek úgynevezett lelkiismereti filmjei nem szembesítette őket igazán a múltjukkal.
Már több mint nyolcvan országba eladták a Saul fiát, de egy oroszországi bemutatónak még örülne. Nemes Jeles László – aki egyébként politikatudományból diplomázott – úgy látja, a kelet-európaiak szinte igénylik az elnyomást, ami messze vezethet.
A putyini modell pedig súlyos és veszélyes. A posztmodern eurázsiai történelem megmutatja: Nyugaton a megválasztott politikusok kifejezetten gyengék, mint Németországban, Franciaországban vagy Nagy-Britanniában. Keleten az erősebbek nem feltétlenül demokraták. Nyugaton az emberek a béke iránti vágyuk miatt csak a gyengéket szeretik megválasztani. Nincsenek ma már erős demokraták, mint Churchill vagy De Gaulle.
Saját életéről azt mondja, őt a civilizáció kérdései izgatják a legjobban. Bolyongó életet él, sok helyen tudja otthon vagy éppen nem otthon érezni magát, de azt érdekesnek tartja, hogy a magyar rendezők közül kevesen gratuláltak neki.
