Czunyiné Bertalan Judit a 168 Órában nőként érdemben nem reagál Kövér László unokaszülésre biztató szavaira. Kormánytagként azt mondja, hogy
„Magyarországon mindenki maga dönt arról, hogy hány gyermeket vállal. A kormány felelőssége az, hogy minden nőnek – ahogy minden férfinak is – biztosítsa azt a környezetet, amelyben nem kell választania.
Szerinte ez több mint politikai marketingszöveg. Ennek igazolására hosszan sorolja, mi mindent tett azért a kormány, hogy a magyar nőknek ne kelljen választaniuk munkavállalás és gyermeknevelés között. Nem ért egyet azzal, hogy a házelnök kijelentése nagyon másról szól, arra figyelmeztet, hogy nem szabad kiragadni egy mondatot a szövegkörnyezetből.
Attól, hogy a nőnek van szakmája, még az is a küldetése, hogy anyaként megállja a helyét.
Kövérhez hasonlóan nagyon sok nő maga is azt gondolja, hogy az anyaság maga a küldetés, ha pedig mégsem az is az ő dolga. Szerinte a házelnök kijelentését csak kicsavarták.
Ezer évet nem lehet megerőszakolni
Czunyiné utána megvédi Orbán Viktort, aki nem tud női minisztert elképzelni. Szétnézve a nagyvilágban, ő mindenhol azt látja, hogy a politika elsősorban a férfiakat vonzza. Hillary Clintonról és Merkel kancellárról nem beszél, inkább történelmi kontextusba ágyazza a „több nő is lehetne a kormányban” kérdést.
Huszonöt éve vagy akár azelőtt hány nő volt a kormányban? Ezer évet nem lehet megerőszakolni.
Ezt követően – nem tudni önkritikusan-e – már azt mondja, hogy körülnézve a női politikusok között, beleértve az ellenzékieket is, azt látja, hogy
a nők nagy része elférfiasodott. Felvette az attitűdjeiket, vezetési stílusukat. Pedig fontos, hogy a nő nő tudjon maradni. Talán nem is a legelső vonalban kell keresni a nőket. Az ugyanis biztos, hogy a kormány és a Fidesz körül dolgozik a legtöbb nő.
Nem minden a pénz…
Czunyiné az Orbán-kormány nőpolitikája után az oktatáspolitikáját is megvédi. Felsorolja a már ismert nemes célokat és váltig állítja, nem igaz, hogy kevesebb lenne a pénz.
Összességében több jut az oktatásra, a gyermekekre, a pedagógusokra.
Az államtitkár annyit ismer el, hogy a gigantikus intézményfenntartó irányításán van még mit javítaniuk. Amikor szembesítik vele, hogy másfél éve ugyanezt mondta, ezt feleli.
Azóta is dolgozunk rajta.
A fizetések csúszását megmagyarázza, majd túlzásnak nevezi Pokorni Zoltán azon kritikáját, hogy az oktatásra szánt pénz inkább erősíti a társadalmi egyenlőtlenségeket. A volt fideszes oktatási miniszterrel abban egyetért,
hogy a magyar iskolarendszer huszonöt éve képtelen megfelelő mértékben kompenzálni vagy csökkenteni a társadalmi különbségeket. (…) A kormány azon dolgozik, hogy az oktatás, a tudás ne pénz kérdése legyen.
Szerinte a kompetencia- és PISA-felmérés eredményeit pluszmilliárdokkal nem is lehet megváltoztatni, mert ez elsősorban minőségi és tartalmi kérdés. Arról nem tehetnek, hogy a diákok húsz százaléka funkcionális analfabéta.
Nehéz a táska
Ez régi, a szocialista kormányok alatt kialakult problémája a magyar oktatásnak, azon dolgozunk, hogy ne így legyen. (…) Nagy baj, dolgozunk a javításán. De az is fontos, hogy magyar gyerektől, magyar iskolában elvárjuk, hogy a magyarságról szóló ismereteket is elsajátítsa. Mindegy, hogy szakmunkás vagy gimnazista. Persze kell a görög kultúra, de ha azt kérdezi, hogy egy ötödikes melyik fogalomrendszert tanulja inkább, azt mondom: a magyart.
Ezt nem kérdezik tőle, azt viszont igen, mit szól a tantervi struktúrák ellen lázadókhoz. Kiderül, hogy egyetért velük, mert a tanterv csak egy keret, a valódi kérdés az, sok vagy kevés benne a tananyag. Ők az egyensúlyt keresik, mert a diákok jogosan várnak el használható tudást az iskolától, és szerinte is „nehéz az iskolatáska.”
A tanárok zúgolódására Czunyiné első válasza a béremelés, meg az, hogy nagyon sok pedagógus örül az életpályamodellnek. Elismeri, hogy vannak, akik a szerint a rendszer bürokratikus, de „némi papírmunka” elengedhetetlen.
Nagyon is hangosak a tanárok
Szerinte a tanárok nincsenek megfélemlítve.
Nincs olyan hét, hogy ne jöjjenek elő valamilyen kritikával. A kormány pedig eddig is és ezután is meghallgatja őket. Bízunk benne, hogy döntő többségük értékeli a kormány által indított béremelési programot, az életpályamodellt és felismeri azt, amikor bizonyos politikai erők csak ki akarják őket használni a politikai akcióikhoz.
Az államtitkár végül a klebelsbergi néptanítói rendszer példáját, céljait idézi, önmagát pedig a tanárok közé sorolja.
Ma is nagy kérdés, honnan hova tartunk, de az biztos: a képesség, a tehetség és az erő megvan bennünk, pedagógusokban.
A pedagógusoknál közben betelt a pohár
A Pedagógusok Szakszervezete közben közleményt adott ki, mert ismét szükségesnek tartja, hogy – korábbi kezdeményezéséhez hasonlóan – az Országgyűlés vitanapon tekintse át a köznevelés helyzetét, és határozza meg a továbblépéshez szükséges teendőket.
A PSZ igazolva látja azt a régen hangoztatott állítását, hogy a köznevelés rendszere jelenlegi formájában nem működhet tovább, nem szolgálja az ország fejlődését, nem járul hozzá önálló gondolkodásra alkalmas szakemberek képzéséhez. Az elmúlt időben egyre több nevelőtestület, magánszemély ismerte fel ezt.
A tiltakozók a PSZ decemberben tartott kongresszusa által elfogadott megoldási javaslatokkal azonos, vagy hasonló követeléseket fogalmaztak meg.
A Pedagógusok Sztrájkbizottsága – benne a Pedagógusok Szakszervezetével – éppen ezekről a problémákról tárgyal a kormánnyal. A szakszervezet őszintén reméli, hogy az eddig nyilatkozó nevelőtestületekhez még sokan csatlakoznak, hozzájárulnak ahhoz, hogy a sztrájkbizottság eredményesen tárgyalhasson a kormánnyal.
A szakszervezet arra kéri azokat a nevelőtestületeket, amelyek indokoltnak és elengedhetetlennek tartják a köznevelés rendszerének megváltoztatását, erről szóló nyilatkozatukat küldjék el, kifejezve szolidaritásukat a PSZ törekvéseivel és az egyre terebélyesebb elégedetlenségi hullámmal.
Ha a kormánnyal folytatott tárgyalások nem vezetnek eredményre, eljött a tiltakozás, a közös cselekvés ideje!
A Pedagógusok Szakszervezete honlapján közzétette megoldási javaslatát, amelyet e felhívással egyidejűleg elküld az Országgyűlés szakbizottságaihoz, a parlamenti pártok frakcióihoz. Ugyanis az Országgyűlés feladata, hogy értékelje a kialakult helyzetet, továbbá meghatározza a kormányzati feladatokat. A kormány nem halogathatja tovább, hogy változtasson a köznevelés működésképtelen rendszerén.
